Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-365
338 S6Í >. országos ülég márczlns II. 1881. latkozzam, szükséges lett volna ez, minr mond ják azért, mert némelyek bizonyos esetben elfogadják a törvényjavaslatot a harmadszori felolvasáskor, mások pedig nem : helyes lett volna tehát tájékozni őket, hogy a teendő módosításokhoz hozzájárulok-e? No hát t. képviselő ur bocsásson meg, de az kissé túlságos kívánság, hogy nyilatkozzam, vájjon még be nem adott, csak jelzett, általam nem ismert módosítványokat elfogadok-e vagy nem ? Meglehet, mások bírnak azon tehetséggel, hogy egy még soha nem látott és nem olvasott módosítványt megbírálhatnak ; én kénytelen vagyok szerényen bevallani, hogy ezen képességgel nem birok s épen azért e részben előre nyilatkozni nem is tudok. Még csak kettőt a képviselő ur észrevételeire. 0 azt mondja, hogy ezen törvényjavaslat a rendőrséget politikai hatalommá teszi, azon kifejezés által: „coordinált". Ezen kifejezésről lehet beszélni; remélem, lesz alkalom reá a részleteknél, de akkor, midőn ott van, hogy a rendőrség tisztán saját hatáskörében coordinált, azaz saját hatáskörében nem alárendelt hatóság, azt következtetni, hogy a rendőrség mindazon jogokkal szándékoltatik felruháztatni, melyekkel fel van ruházva a municipium, egyáltalán nem lehet. Méltóztassanak feltenni rólam is annyit, hogy ugy szervezni egy állami rendőrséget, hogy joga legyen egy gyűlésben összeajöuni, a belügyminister rendelete felett határozni, feliratot rendelni, a végrehajtást felfüggeszteni, bizonyosan nem fogok. Pedig coordinálni a fővárossal azt tenné, mint ezekre is feljogosítani. A szinházügyet illetőleg, mely szintén a részletekre vonatkozik, de mely annyiszor felemlít tetett, csak rectificálni akarom azt, a mit a képviselő ur tegnapelőtti nyilatkozatomat illelőleg mondott. Nem azt mondtam én. hogy az 1848 : XXXI. törvényczikk rendelkezése akkor nem volt tiszta, nem volt érthető ; sem azt nem mondtam, hogy ma nem tiszta és nem érthető ott, a hol a viszonyok nem változtak, hanem azt mondtam: a fővárost illetőleg egyszerűen azon törvényre hivatkozni nem elég, mert midőn azon törvény alkottatott, akkor a fővárosban ép ugy, mint ma is az ország egyéb részeiben azon hatóság alatt a rendőri hatóság is bennfoglaltatott. 1872 óta a fővárosban a hatóság megoszlott s a hatóságnak rendőri része államivá tétetett. Szükséges tehát meghatározni, hogy a színházra megállapított jogkörből mi maradjon a fővárosnál s mi illesse a rendőrséget s azt hiszem, ebben a megállapodás szükségét tagadni alig lehet, valamint még azon t. szónokok is, kik a proponált megállapítást nem helyeslik, a helyzet praecisirozásának szükségét elismerték. Tegnap egy képviselő ur, kinek különben köszönettel tartozom ezen törvényjavaslat iránt mutatott jóakaratáért, egyik hibájául azt rótta meg a javaslatnak, hogy az nagyon is sok részletbe megy, nagyon is sok definitiót tartalmaz. Megengedem, hogy vannak ezeu törvényjavaslatlatban bizonyos dolgok, a melyek, ha mindazon törvényeink, melyeknek nemléte itt ma hangsúlyoztatok s melyeket némelyek a t. szónokok közül mind ebben az egy törvényben szeretnének utána pótolni, mondom, ha mindezen törvényeink megvolnának, innen kimaradhattak volna. De én megvallom a magam részéről, hogy midőn ezen törvényjavaslatot alkottam, azt hittem, hogy épen azért, mert bizonyos igen fontos dolgok még szabályozva nincsenek: midőn a fővárosi rendőrség szerveztetik, ezen dolgokat megállapítani helyes és szükséges s ezért vettem fel ezeket szokásom ellenére: Mert én is azt tartom, hogy túlságos részlet és definitió a törvénybe nem való, csakhogy ma is és tegnap is a szónokok legnagyobb része eltérőíeg a képviselő úrtól, e törvényjavaslatot azért támadta meg, hogy miért nincs benne több részlet, miért nincs benne több definitió. Az igaz, hogy ha azután mindazt, a mit e t. szónok urak akartak, beleakarnók e törvényjavaslatba venni, akkor ennek egy, a legkülönbözőbb — bár összevágó, — tárgyak feletti nagy aglomeratum codesxé kellene változnia és néhány ezer szakaszból kellene állania. Tegnap egy képviselő ur — ugy láttam — maga is elismerte, hogy ez a szervezet kérdését teljesen kimerítő javaslat; hangsúlyozta a közigazgatási bíróságok nemlétében, közigazgatási jogunk hiányát, de azt is elismerte, hogy a közigazgatási bíróságokat ezen törvényjavaslat álta! felállítani nem lehet, azonban azon nézetének adott kifejezést, —- ez ma részletesebben is tárgyaltatott, — hogy a rendőri bíróság intézményét ezen törvény keretében is, a fővárost illetőleg fel lehet és fel kell állítani. Ezen szempontból egyik ma szólott t. képviselő beszédje nagy részében azzal hibáztatta c törvényjavaslatot, hogy az nem felel meg az 1872/törvény rendelkezéseinek. Az 1872. törvény rendelkezése — ha azt kell zsinórmértékül venni mindenekben — nem az, hogy a rendőrség szervezéséről való törvényben szerveztessék a rendőri bíróság, hanem az, hogy egy külön törvényben, mert ki mondja, hogy a rendőrség szervezéséről a belügyminister, a rendőri biróság felállításáról pedig a belügyminister és az igazságügyminister egyetértőleg törvényjavaslatokat fognak a háznak beterjeszteni. Azon egyik fő kiindulási pont tehát, a melyből a t. képviselő
