Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-365

33Q 365, országos ülés márczins 11. 1881. óvásit egy rendőri törvénybe, a mely kiválóan csak a rendőri működés és szervezetről szól, miként akarják beszúrni, különbéi is arra nézve a garantia megvan a büntető-törvénykönyv 10-ik fejezetében. Már most, miután, mint előre kijelentettem, a Szilágyi Dezső képviselő ur által felhozottakat módom lesz a részleteknél megczáfolmi, azzal tovább nem is foglalkozom, hanem bátor leszek áttérni a különvéleményt benyújtó képviselő urak s pártbeliek megjegyzéseikre. A t. képviselő urak teljes tagadással — ő szerintük helyesen indokolva, szerintem nem — kijelentették, hogy a törvényjavaslatot nem fogadják el. Eötvös s a többi szónok urak, de küíönöseo Kada képviselő ur, kinek szavait szeretném szó szerint idézni, kijelentették, hogy 1872 óta a mostani rendőrség tisztviselői nem csináltak egyebet, mint folyvást igyekeztek újat húzni a fővárosi törvényhatósággal, igyekeztek új jogokat szerezni maguknak a fővárosi hatóság rovására csak azért, hogy megmutassák, hogy a fővárosi hatósággal egyenjogúak. Én azt hiszem, hogy ez épen egyik legfőbb indok a törvényjavaslat elfogadására, hogy ezen állapotot meg kell szüntetni, hiszen a bizottság is ugy indokolja, hogy ezen tarthatatlan, bizonytalan állapotot a főváros és a rendőrség között meg kell szüntetni s a hatáskört praecisirozni. Azt mondta még a képviselő ur, hogy a jelen törvényjavaslattal a fővároson jogtalanság követtetik el, mert sok oly díjak vonatnak el a főváros házipénztárától, a melyek eddig oda befolyván, tetemes összeget tettek. En nem tudom, pedig volt módom e törvényjavaslattal foglalkozni és azóta is nagyon figyelmesen átnéztem, de nem leltem abban oly §-t, mely oly intézkedést tartalmazna, mely szerint a főváros házipénztárába befolyt díjak onnan elvétetnének, hogy rendőri czélokra fordíttassanak. A törvényjavaslat 7. §-ának e) pontja és az 54. §. b) pontja világosan fenntartják a régi állapotot, körülírják még azt is, hogy micsoda díjak hová folynak be továbbra is, melyek a fővárosi és melyek a rendőri cassába. Én, t. ház, mint mondám, ilyen jogsérelmet. ebben a törvényjavaslatban felfedezni nem tudok. Még egy figyelmet érdemlő észrevétele volt a képviselő urnak, mely szerint a törvényjavaslatban, ha már ennek a czélja a fővárosi rendőrség teljes szervezése — a főváros körüli községek is bevonandók lennének. Igaz, t. ház, hogy az 1872: XXXVI. t. ez. már előre jelzi, hogy a főváros külterületét képező kisebb községek is idővel bevonandók lesznek; de az nincs kizárva itt sem; sőt határozottan jelezve van már a miuisíeri indokolásban is, hogy a rendőrség szervezési kerete fejlődésével ezen külterületi községek is be fognak vétetni. Röviden kellene reflectálnom Orbán Balázs képviselő ur beszédére is. Előre kijelentem azonban, hogy nem fogom őt az általa használt bombastikus kifejezések halmazába követni, miután különben is ugy értesültem, hogy a képviselő ur kötetszámra szokott beszélni t. i. országgyűlési beszédeit kinyomatván, be szokta köttetni s választói épülésére leküldeni és miután még hiányzik a kötetből tiz lap, tehát beszélnie kellett. A Loris - Melikoff, siberiai ólombányák, muszkavezetők seb.*, tőle már megszokott kifejezésekre nem refleetáíok, legyen neki az ő kedve s ízlése szerint; azonban, mivel a képviselő ur a törvényjavaslathoz is szólott keveset, hát kénytelen vagyok egy pár olyan megjegyzését helyreigazítni, ami téves. (Halljuk!) Ugyanis a képviselő ur felhozta, mint a törvényjavaslat egyik hibáját, hogy abban nincs gondoskodás a rendőri oktatásról. Olvassa el a képviselő ur a törvényjavaslat 24. §-át, világosan fel van véve a személyzetbe a rendőr-oktató. Szólott a képviselő ur a bőkezűen előirányzott fizetésekről; szólott a nyugdíj helytelenségeiről. Már bocsánatot kérek — s remélem ezt az egyet a képviselő ur sem fogja tagadni — akármilyen legyen is szerinte a párisi, bécsi, londoni rendőrség, azok az ottani helyi viszonyoknak teljesen megfelelnek. Azt sem fogja viszont tagadni, hogy ha valahol, hát a rendőrségnél szükséges a jó díjazás. Ha pedig tekintetbe vesszük a mi rendőrségünk fizetési előirányzatát és tekintetbe veszszük más fővárosok rendőri fizetését, pl. a párisit, a hol 50,000 franc fizetése van a rendőrfőnöknek fényes lakással és azonkívül, ha két hónapig szolgált is, 8,000 franc nyugdíjjal, a közrendőrnek pedig a pótlékkal együtt 2,000 frankra megy az évi fizetése; ha vesszük a brüsselit, a hol aránylag nagyon csekélyen vannak fizetve a rendőrök és mégis a közrendőr fizetése felmegy legkevesebb 1200—1500 frankra. Bécsben a bécsi a rendőrfőnök fizetése a pótlékokkal együtt felmegy 9 — 10,000 frtra; a közrendőré pedig 5 — 600 frtra. Londonról nem is szólok, hol a rendőrfőnök fizetése 2163 font sterlingre rug és a közrendőr fizetése is felmegy 5—6—700 frtra, azt hiszem, hogy akkor nagyon is csekélyre van felvéve a mi a rendőri fizetésük azon hivatással, azon kötelezettséggel szemben melylyel fel van ruházva és a melynek meg^ felelni köteles. Nagyon sajnálom t. ház, hogy Németh Albert t képviselő ur nincsen jelen. (Felkiáltások a