Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-365

365. országos ülés márczins 11. 1881. 323 azonban a házszabályok világosan mondják, hogy vagy az előadó, vagy a minister kérelmére történhetik az osztályok mellőzése, magam nem tehettem ez indítványt; {helyeslés) ha azonban a t. ház kívánja, e javaslat annak idejében az osztályok mellőzésével fog napirendre kitú'zetni. [Helyeslés). Következik a napirend, a Budapest fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Szederkényi Nándor: T. ház! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Várjuk be a ministert!) Elnök: A házszabályokban BÍUCS sehol szó, hogy a minister folytonosan a házban köteles lenoi; különben is itt van az előadó, de a tanácskozást azért, mert a minister ur nincs jelen, fel nem függeszthetjük. (Helyeslés jobbjelöl. A minister elnök a terembe lép. Felkiáltások: Itt a minister!) Szederkényi Nándor: T. ház! Nem szándékoztam ezen törvényjavaslat általános tárgyalásához szólni s ha teszem ezt most, teszem azért, mert a két napi vita folyamán tapasztaltak engem szólásra kényszerítenek. Eötvös Károly t. barátom, ki a kisebbségi vélemény egyik aláírója, kifogásait e törvényjavaslatot ellen terjedelmesen kifejtette s a mely kifogások eléggé indokolták azt, hogy e törvényjavaslatot általánosságban sem lehet elfogadni. T. barátaim itt ez oldalon szintén terjedelmesen indokolták ezt; azonban az ellenzék egyik árnyalata, t. képviselőtársaim ezen oldalon, abban a felfogásban vannak, hogy mindazon kifogások, a melyeket részint mi emeltünk, részint ők emeltek, a részletes tárgyalásnál érvényesíthetők lesznek, a törvényjavaslat ezen elvi és igen lényeges módosításokkal megjavítható lesz, igy ennek reményében ők a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. A t. kormány és pártja velünk szemben, a kik a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadják, állást foglalt el; azonban nem foglalt állást azokkal szemben, a kik azon reményüket fejezték ki, hogy ezen törvényjavaslatot az általuk emelt kifogásokkal módosíthatják és igy ők mintegy bona fide most jogosan azon hitben és reményben vannak, hogy a részletes tárgyalásnál valóban lényeges és elvi indokaikat érvényesíthetik és a törvényjavaslatot ennek reményében fogadják el. Az általános tárgyalásoknál eddig még mindig azt tapasztaltuk, hogy midőn e háznak bármely oldalról elvi kifogások és fontos lényeges észrevételek forognak fenn, a kormány és pártja mindig igyekezett álláspontot foglalni, ugy azokkal szemben, a kik a törvényjavaslatot egészen elvetik, mint azokkal szemben, a kik bona fide bizonyos reményekkel fogadják azt el. Igy tehát most már azon meggyőződésben lehetnek, ezen oldalon ülő t. képviselőtársaim, hogy a kormány és pártja valóban hozzá fog járulni azou módosításokhoz, a melyeket tenni fognak, miután azok ellenében elvi álláspontot sem a kormáuy, sem pártja nem foglalt, hallgatag elfogadta és qui tacet, consentire videtur. Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni, mielőtt egyéb észrevételeimet megtenném, azért hogy az itt szomszédságban ülő ellenzéki képviselőtársaink vagy meggyőzessenek arról, hogy az ő kifogásaik épen olyan sorsban részesülnek, mint a mi kifogásaink, vagy pedig, ha a kormány és pártja hallgatag továbbá is elismeri és nem szól azok ellen, akkor ők tájékozhassák magukat az iránt. Én és társaim nem voltunk és nem vagyunk oly hitben, hogy a t. kormány, habár hallgatag, hozzájárul azon bona fide felvetett reményhez, hogy e törvényjavaslatot módosítani fogja, szerintünk e törvényjavaslat nem is módosítható, e törvényjavaslatnak tenora, alapfogalma, fundamentuma olyan, hogy ezen oly törvényt építeni, oly intézményt alkotni, mely nézeteinkkel megegyeztethető lenne, nem lehet. E törvényjavaslat, mint már többen megjegyezték, egyenesen a kormány hatalmi köre nevelésére irányzott, egyenesen azon institutiok megdöntésére czéloz, melyekben mi ugy a közszabadság, mint az egyéni biztonság biztosítását látjuk. íme a 4. §. maga e törvényjavaslatban olyan, mely kizár minden kétséget és biztossá tesz, hogy ugy az 1848., mint 1870: XXXVI. íörv.-czikk ellenére a kormány most a fővárosi rendőrséget politikai hatalommá akarja emelni, mert hiszen a 4. §. midőn azt mondja, hogy rendőrség coordinált állást foglal el a köztörvényhatósággal, mit tesz egyebet, minthogy az a rendőri közeg, most már politikai hatalom, épen olyan, mint maga a törvényhatóság. Nagy érdekkel hallgattam Királyi Pál t. képviselőtársam előadását, történeti szemléjét az 1870. XXXVI. törv.-ezikk hozataláról, midőn Pest városa elhatározta, hogy kész átadni a rendőrséget az állami kezelés alá. Királyi Pál a csalódás bizonyos nemével áll ma e törvényjavaslatnál és felkiált, hogy ezt ők sohasem czélozták és sohasem várták, hogy midőn ők a rendőri kezelést átadják az államnak, az állam ez ajándékból a törvényhatósággal szemben politikai factort fog alkotni. íme Pest város és t. képviselőtársam meggyőződhetik ebből, mily végzetszerű a jogfeladás terére lépni. A ki egyszer arra lép, lejtőre lép, melyen nincs megállás. (Ugyvan! a szélsőbalon.) Kétségkívül áll az, hogy Pest város 1870-ben nem czélzotta azt, hogy többet adjon át az államnak, mint a rendőri működés egyszerű exeeutiv jogkörét, mint az ott tisztán megnevezve van, nem is czéiozhatta, joga 41.