Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-365
324 "•*>• oneágos ülés sem volt hozzá, hacsak a törvényhatósági jogot a közjog és régi törvényeink ellenére maga megsemmisíteni nem akarta, mihez sem joga, sem hatalma nincs. Az 1848-ik évi XXIII. törvényczikknek 2. §-a, mely a szabad királyi városokról szól, ekként hangzik: „A városnak, mint a törvényhatóságnak rendőri, büntető és magánjogi tekintetben alá van vetve minden a város határában létező egyének és javak különbség nélkül". Mit tesz ez"? Azt, hogy a törvényhatóság magában birja a rendőri hatalom jogát, a mely ezt saját közegei által gyakorolta. Ezen jog nem a közegé, hanem a törvényhatóságé, a közeg a törvényhatóságnak csak mandatáriusa. És ime a ministerelnök tegnapelőtti beszédében a színházakról szólva, az 1848 : XXXI. törv.-ezikket nem világosnak jelezte, azt mondván, hogy mig egyrészt a szinháznyitási engedélyt a törvényhatóságra, addig a nyilvános előadások megtartásának engedélyét a helyhatóságra bizza? A ministerelnök ur szerint ezen hatóság nem más, mint a rendőri hatóság, mely a város által átadatván az államnak, ezen jog is átadatott; és igy a törvényjavaslatnak azon intézkedése, mely szerint a színház engedélyezési jogot most már a rendőrségre ruházza, nem egyéb, mint a törvény nem világos szavainak világossá tétele. Felolvastam már a törvény azon §-át, a mely a törvényhatósági jogot világosan meghatározza. Az 1848: XXXI. törv. czikk 3. §-ában emiitett hatóság alatt tehát nem lehet mást érteni, mint a törvényhatóságot. A rendőri közegek nem érthetők, mert ezek a törvényhatóságnak csak megbizottjai és a törvényhatóság a reájuk bizott teendőket épen ugy elveheti, mint rajok ruházta. E tekintetben, t. ház, a czélszerüségi okok határoznak, de ezek jogi kutforrásul nem szolgálhatnak. Midőn Pest városa a municipium némely jogának gyakorlatával a rendőri közegeket bizta meg, ezt azért tette, mert a municipium kiegészítő részét képezvén, azon jog gyakorlatára alkalmas lehetett. Ha azonban ezen közeg a municipium köréből kiszakíttatik, arra többé nem alkalmas, mert a municipium ezen jogát oly közeggel, mely nem az ő testéből származik, mely nem az ő köréből jön, czélszerűen nem is kezelheti és nem is kezeli. És miután t. ház ezen illetéktelen hatalmi kör tágításának szelleme vonul át az egész törvényjavaslaton, módosíthatónak, javíthatónak nem tartjuk részleteiben sem s igy azt elvettetni kérjük Nem azt jelenti ez, hogy mi egyátalában semmiféle intézkedést nem akarunk, hanem jelenti azt, hogy rósz törvény helyett kívánunk jobbat. {Igaz! Ugyvan! a szélső balról.) A t. ministerelnök ur Eötvös barátomnak azt a megjegyzést tette, hogy ime ezen törvényjavaslat épen azt akarja megakadályozni, a mi általa a ma fennálló rendőrségnél kifogásoltatott. De azt vagyok bátor mirezins 11- 1SS1. me &J e gy ezu b hogy ha bár némileg segítene is a mai törvényjavaslat egy és más hiányon, de sokkal többet ártana a fontos közjogi és általános politikai helyzetnek, mintsem hogy azon csekély javítást ezen károkért, rombolásért egyértékűnek tarthatnák. Ezeken kivül, t. ház, bátor vagyok még némi alaki körülményről is megemlékezni, mely ezen törvényjavaslat körül fennforog. {Halljuk!) Nyolcz évi várakozás után jött e házba ezen törvényjavaslat, nyolcz évig készült. És t. ház, a ki a kormány által benyújtott eredeti törvényjavaslatot átolvasta és átnézte, csak megdöbbenve tapasztalhatta, hogy ezen törvényjavaslat Magyarország alkotmányos kormányának kezéből miképen kerülhetett ki? Tizennyolcz napig fáradott a közigazgatási bizottság, hogy a törvényjavaslat lényeges, nagy fontosságú hiányait annyiban, a mennyiben kiigazíthassa. Nem történhetett ezen kiigazítás ugy, a mint mi kívántuk, sem mint mi a közszükségnek megfelelőnek tartottuk volna. Tizennyolcz napi működés és fáradság eredménye az, melyet a t. előadó ur bemutatott. S a kik azon bizottsági ülésben részt vettek, tapasztalhatták, hogy azon törvényjavaslat, melyet a ministerium beterjesztett, eredetében, fogalmazásában laza, az elvek fejtegetésében visszás, az intézmények csoportosításában kuszált. S egyáltalában azon kérdést vetette föl és vethette föl mindenki, vájjon egy alkotmányos parlamentalis kormánynak nem volna-e mégis nagyobb kötelessége az, hogy a törvényjavaslatokat, miket a ház elé terjeszt, legalább szabatosan formulázva mutassa be? E tekintetben hivatkozhatom a t. kormánypártbelieire. {Halljuk!) Nem kívánom én azt, hogy ők mondják meg kormányuknak, épen azért tartom kötelességemnek megmondani én, hogy ily törvényjavaslat benyújtása sem a háznak, sem a kormánynak díszére nem válik. Nem én találtam ki; egy, ott azon padokon ülő tette azon megjegyzést, melyet én ezen törvényjavaslat jellemzésére teljesen sikerültnek tartok, hogy e törvényjavaslat „az iró asztalán túl nem látó bureaucratismusnak a szédelgése". Németh Albert {közbeszól): Nem kapott kormánybiztosi állást, azért haragszik és azért jellemezte ugy a törvényjavaslatot az a képviselő ur! Szederkényi Nándor: Guizot életrajzának egyik irója azt mondta, hogy „Guizot nagytehetségű államférfi volt, kormányra termett; kormányzásának azonban egy hibája volt, az, hogy minden erejét és tehetségét kizárólag a kormány és hatalom megtartására fordította és igy kormányzási működésében hazája és népe részére áldásos alkotások létrehozására ideje nem volt".
