Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-342

26 342. országos ülés január 31. 1881 hogy a bizottság ezen javaslata deezember 4-ikéu szavaztatott meg. Deezember 14-ike jött közbe, mikor Hajdumegye kérvénye alkalmából a ház elhatározta a regale-jog szabályozására vonatkozó törvényjavaslat beterjesztését. Ezekre való tekintettel a jelen kérvény a bel- és igazságügyminister úrhoz tétetik át. Tehát az intézkedés e két kérvényben ugyanegy természetű. Elnök: Méltóztatik-e a kérvényi bizottságnak Borsod-, Gömör- és Kis-Hontmegyéknek feliratára vonatkozó végzését elfogadni? Szontagh Pál (gömöri): T. ház! Én bátor voltam a két kérvénynek és két nyilatkozatnak felolvasását kérni, majd ha ez megtörténik, fogok szólani. Molnár Aladár jegyző' (olvassa Borsodmegye közönségének kérvényét). Beöthy Algernon jegyző (olvassa gömörés kishontmegye közönségének kérvényét és a belügyminister nyilatkozatát). Szontagh Pál (gömöri): T. ház! Amint a felolvasott kérvényekből méltóztattak kivenni, azok, a kik arra figyeltek, mindkét megye azt panaszolja, hogy az igen t. belügyminister ur nem tartja meg a törvényt, mert a közigazgatási bizottság által harmadfokban elintézett ügyekben is érdemileg határoz. Borsodbau az történt, hogy egy regaletalajdonos panaszt emelt a szesznek a szomszéd határból kisebb mennyiségben való behozatala ellen. A szolgabíró helyt adván a panasznak, az alispán és a közigazgatási bizottság elutasította és a t. belügyministerium megváltoztatván a közigazgatási bizottság határozatát, megerősítette a szolgabíró által hozott határozatot. E miatt Borsodmegye ezen kérvényben kéri a belügyministert oda utasíttatni, hogy a törvényt szó szerint tartsa meg, a jövőre nézve pedig tegyen előterjesztést, a felügyeleti jognak miként értelmezése és a regale-jognak megváltása iránt. A gömöri eset pedig röviden a következő. (Halljuk!) Egy regale-tulajdonos panaszt emelt egy iparos ellen, jogosulatlan szeszárulás miatt. Méltóztatnak tudni, hogy az 1876. évben kiadott, az italmérésre és a regale-jog gyakorlatára vonatkozó ministeri rendelet megengedi, hogy a szeszt, ha az 30%-nál gyengébb, árulhassa oly kereskedő, ki fűszeres vagy vegyes kereskedő és pedig bedugaszolt és a gyáros, vagy kereskedő ezímével ellátott palaczkokban, melyek azonban egy fél vagy legfelebb egy literesek lehetnek, de kiköti, hogy ezt csak melléküzletképen gyakorolhatja. A gömöri szolgabíró ugy találta, hogy a bepanaszolt ezen kellékekkel nem bir. A szolgabíró tehát elmarasztalta, az alispán pedig határozatát helyben hagyta. A kereskedő folytatta ezen üzletet és 50 írt birságban marasztaltatok el a szegény alap javára, a mit az alispán 25 frtra mérsékelt. Mindkét ügy a közigazgatási bizottság elé került 1879. október hóban és ez harmadfokon és végérvényesen döntött ugy, hogy a szolgabíró határozatát jóváhagyta és foganatosíttatta is deezember havában. Januárban fölfolyamodott az iparos, tehát a rendes esetekben megengedett felebbezési határidőn jóval tul, majdnem 2 és V* hónappal később. A belügyministerium a közigazgatási bizottság határozatát hatályon kivül helyezte. A közigazgatási bizottság fölirt, hivatkozott a törvényre és különösen azon körülményre is, hogy a íölfolyamodás majdnem három hónappal később történt. De a belügyministerium — ekkor már az államtitkár ur aláírásával ragaszkodott kimondott véleményéhez és azt mondta, hogy ez semmiségi eset volt és kívánta határozatának foganatosítását. A közigazgatási bizottság másodszor is felirt és azt mondta, hogy nem tudja a törvénynyel összeegyeztetni a belügyministerium eljárását és az ügyet az irományokkal együtt átteszi a megyei közgyűléshez. Erre a belügyminister ur aláírásával leirat érkezett, mely a közigazgatási bizottság ezen végzését megsemmisíti és újra megrendeli a ministerium végzésének foganatosítását. A közigazgatási bizottság negyedszer is felirt és kérte a belügyministert, hogy legalább addig legyen várakozással, mig a megye is intézkedhetik. De a belügyminister ur e kérelemnek nem adott helyt, követelte a foganatosítást, mit azután a főispán a szolgabíró által eszközöltetett is. Ennek folytán a közigazgatási bizottság választott tagjai mindnyájan lemondtak, a megye pedig ezen kérvényt terjeszti a képviselőház elé, melyben törvényes hatáskörében szenvedett sérelmeért orvoslást kér és utasíttatni kéri a belügyministert, hogy a törvényt pontosan tartsa meg és kér azonfelül jövőre nézve intézkedést a felügyeleti jog gyakorlására és a regale-jogra nézve. Én a concret esetben, hol a belügyministerium Borsodban a regale-tulajdonos javára, Gömörben annak kárára döntött, nem keresem, hogy érdemileg helyesen döntött-e. En előttem csak az a kérdés: volt-e joga a belügyministernek oly ügyekben, melyeket a közigazgatási bizottság harmadfokon elintézett, érdemileg határozni és a közigazgatási bizottság határozatait hatályon kivül helyezni. Bátor leszek az idevonatkozó törvényszakaszt felolvasni. Az 1876: VI. t. ez. 59. §-ának második bekezdése igy szól: „A közigazgatási bizottság harmadfokon hozott végzése ellen ez esetekben további felebbezésnek nincs helye; másodfokon hozott határozata ellen csak azon esetben, ha ezen határozat az elsőfokú határozattól eltér." Van ugyan a 61. §-ban kivétel, mely a főispánnak minden esetben megengedi a feleb-