Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-364

312 364, országos ülés márcznis 10. 1881. laton, mint fonal végighúzódnak s melyek egy magasabb eszméjü, egy jogállam életfeltételét képező rendőrség szervezésénél feltétlen iránytűül szolgálnak. Megvallom, én ezen, a bizottság által leirt fonalat e javaslatban egyáltalában nem lá­tom, hanem igenis látok egy végig húzódó fona­lat, a rendőrség jogainak indokolatlan túlszapo­rítását, a mit legkevésbé sem tartok egy jog­állam életfeltételének. A javaslat szerint a szinháznyitás, felolvasás és nyilvános előadások tartásának engedélye a rendőrségtől függ s igy a rendőrség közvetve a eensurát is gyakorolja; tehát a fővárosi prostítutio történetében nagy szerepet játszó rendőrség nemcsak erkölcsbiró, hanem kritikus is lesz, a ki a Prottmann-kornak inínj'át a fővárosban feleleveníteni igyekszik. Veszedelmes intézkedések foglaltatnak továbbá a javaslatban a személy- és vagyonbiztosság ellen. A közönség a személy- és vagyonbiztosság őrét a rendőrben látja. Attól várja azt, hogy az ezekre vonatkozó intézkedésekben őt segítse, gyámolítsa; de ezen javaslat egyes szakaszai a rendőrségnek nem a védelemre, hanem a támadásra adnak jo got, a midőn a rendőrségnek megengedik azt, hogy első sorban minden polgár személybizton­ságát illusoriussá teheti, mert bárkit elfoghat, be kisérhet a saját akaratából a nélkül, hogy a sértett egyénnek az esetleges jogtalan támadás ellenében más fegyvere lenne a panasznál, a melyet igaz, hogy tenni legkönnyebb, de a ta­pasztalat azt bizonyítja, eredményt érni el vele legnehezebb. A személybiztosság elleni intézke­dés azonban még nem oly veszélyes, mint a vagyonbiztosság elleni intézkedés. A javaslat szerint joga van a rendőrségnek bármely üzletet bezáratni akkor, a mikor neki tetszik. Tehát a rendőrség tönkre teheti egy kereskedő hitelét akkor, a mikor neki tetszik. A személy- és vagyorbiztonságot érdeklő ez intézkedések sérelme nem abban fekszik, hogy a rendőrségnek joga van a személyt elfogni, az üzletet bezárni, hanem abban fekszik a sérelem, hogy ha a rendőri eljárás indokolatlan, az eset­leges kár megtérítésére nincs biztosíték. Mert az, t. ház, hogy panaszra mehet az illető a belügy­minister mhoz, ezzel igaz, hogy szerezhet magá­nak erkölcsi elégtételt, de midőn nagyobb anyagi kárról van szó, a mit a vagyontalan rendőrtiszt­viselő megtéríteni is képtelen, a károsodottnak so­vány eredmény az erkölcsi elégtétel. Ezen positiv intézkedések mellett, t. ház, nem intézkedik a javaslat arról, hogy melyek a rendőrség kötelességei a prostítutio ügyében, sőt jogait terjeszti ki s igy valóban aggódni lehet a szülőnek, hogy a prostiiutióban született, abban nevekedett és beleiszaposodott fővárosi rendőrség nem vet gálát annak, hogy már az alsóbb isko­lák növendékei is fényes nappal látható botrá­nyos példák befolyása alatt növekednek. De feltéve, t. ház, hogy a javaslat e rész­leteit ki is javítanók, én e javaslatnak gyakor­lati eredményében a helyi viszonyok folytán — csak akkor biznék, ha a rendőrségnek ezen javaslatban kimutatott területe megnagyobbiíta­tik, az az, ha a főváros közvetlen szomszédsá­gában levő kisebb községek rendőrileg a fő­városhoz csatoltatnának. A rendészetnek két feladata lévén a segé­lyezés és a kényszer-végrehajtása (Hilf und Zwang­polizei); egyik a megelőzés, a másik az execu­tióban rejlik. Hogy ezek tökéletes formában lehessenek meg, a rendőrségnek szüksége van arra, hogy ismerje a talajt, a melyen működ­nie kell s felfedezéseiben gyors eredményre jusson. Az elsőre nézve a belügyminister ur tesz kísérletet a bejelentési ügynek a fővárosban tett szervezése által. A másikra nézve azonban nem történt intézkedés, mert erre nézve az eljárás most is oly gyarló, mim a helytartótanács ide­jében volt. A főváros területére megvan a be­jelentési hivatal s igaz, hogy a fő- és alkapi­tányságok egymással papíron gyors összekötte­tésben állanak, de a főváros közelében levő és ezzel majdnem összecsatolt közeli községek a rendőri helyes eljárást és gyorsaságot megnehe­zítik. Itt van Kis-Pest, Erzsébetfalva és Kos­snthfalva, melyeknek különösen rendőri szem­pontból a fővároshoz való kapcsolása nélkül a legtökéletesebb szervezet is csak mankón jár. E közeli községek Pestmegye 3 rendőri járásába vannak sorozva. Kolónia természetük­nél fogva gyorsan népesednek. E sűrű népessé­get és ennek folytonos hullámzását a megyei szűk személyzetből álló rendőrség ellenőrizni nem képes azért sem, mert e majd szaporodó, majd részben fogyó népesség a legproblemati­cusabb jellemű egyénekből változtatja magát. Ezeknek jelmondata: ma itt, holnap ott. De különben azt tudja a belügyminister ur, hogy a főváros rendőrsége a legjobb fogásokat, habár kis perczentekben is, ezeken a helyeken teszi. Tehát ebből kitűnik, hogy e törvényjavaslat mi­előtt életbe lépne, Pestmegye, a belügyminister és a főváros között tárgyalás indíttatnék meg arra nézve, hogy a községek legalább rendőri közigazgatásilag a fővároshoz csatolta^sanak. Mindezeknél fogva pártolom a kisebbségi véleményt s a javaslatot nem fogadom el általá­nosságban sem a részletes tárgyalás alap­jául. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Németh Albert: T. képviselőház! (Hall­juk !) Ha mindazokra nézve, a miket itt a velem egy párton levő t. barátaim elmondottak, én egy kissé eltérőleg fogok nyilatkozni, hogyha

Next

/
Thumbnails
Contents