Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-364
364. országos ülés márezins 10. 1881, 301 a ezeglédi küldöttség és a hatvan-utczai demonstratiok alkalmával. Valamint a minister feleletrevonhatásának horderejéről és az alkotmányos biztositékok erre való fektetésének illusorius voltáról szintén szomorú tapasztalatokat szerezhettünk az azon alkalmakkal felmerült interpellatiok sorsából, midőn a t. ház többsége helyeslését fejezte ki a legféktelenebb rendőri kihágások, gyilkosságok, a Thaisz- és Fehérváry-féle hetmankodások felett. Szomorú tünetei voltak azok a durva önkénynek és vad erőszakoskodásnak, melyeket oly mérvben, talán Geringer és Prottmann sem alkalmazott volna, mindenesetre több tapintattal s kevesebb elbizakodottsággal tették volna, mint Tisza Kálmán tétette. Azok t. ház! ugy látszik előkisérletek és próbák voltak, kipuhatolására annak, hogy a törvényhozás minő érzelmekkel fogadná az ily Melikow - modorú rendcsinálást; s mivel talán reményén felül a többség nemcsak eltűrte, hanem zajosan helyeselte is, e sikertől felbátorítatva most törvényesítetni akarja az alkotmányos czég alatt inaugurálandó rendőrállam omnipotentiáját. T. ház! Én nem tudok magamnak oly alkotmányos érzésű s hazája régi jó hírnevére féltékeny, hazája jövő sorsát szivén hordozó képviselőt képzelni, a ki ezen államcsin kiviteléhez lelkiismeretrardalás nélkül hozzá tudjon járulni. Gondolják meg uraim, hogy az a fegyver, melyet most a párturalom fenntartása czéljából Tisza Kálmán kezébe akarnak adni, oly kétélű fegyver, a melylyel ő, vagy mások a haza szivét sebesíthetik meg és alkotmányos szabadságát semmisíthetik meg. A pillanatnyi látszólagos haszonért neuszitgik hazánkra az önkény vad hyenáját, mert ha egyszer vért Ízlelt, önöket sem fogja kímélni. A fenebbiekből kifolyólag természetesnek fogja a tisztelt ház találni azon kijelentésemet, hogy a törvényjavaslatot általánoságban sem fogadhatom el; de ezen politikai okokon kivül vannak még más okaim is a visszautasításra, a melyeket röviden érinteni szükségesnek tartok. A mint eddig a belügyér ur mit sem tett a rendőrség képesítése körül, úgy e törvényjavaslatban sem látok erre nézve semminemű előgon doskodást. Tudom azt, hogy évek előtt nagy költséggel ki lett küldve Londonba egy egyén az angol rendőrség szervezetének tanulmányozására; de a bőrönd, ha Londonba viszik, se lesz okosabb, mint azelőtt volt, hisz a kiküldött visszatérte óta a tóvárosi rendőrség roszabb, mint valaha volt, éjjel, a mikor leginkább kellene őrködnie, nyugszik a hatvani utczában szerzett babérjain s őrködik e főváros felett néhány vén bakter és az isteni gondviselés, holott Londonban éjjel az egész rendőrség 2 / 3 , nappal V'-da van szolgálatban, mig nálunk 'Ao-de van ébren, a többi alszik, csoda, hogy a világ minden tolvaja, zsebmetszője, bolt felverője ide nem özönöl, hol rendőrségünk gyámoltalansága oly könnyű és veszélytelen keresetet biztosít számukra. Nem látok e törvényjavaslatban semminemű gondoskodást a rendőri tanfolyamról; holott londoni kiküldöttje ott meggyőződést szerezhetett volna arról, hogy ottan a rendőrségbe való felvétel bizonyos előismereteken kivül, a rendőri tanfolyamon való kiképzéshez van kötve; oly tanfolyamhoz, melyen nemcsak a rendőri teendőkre nézve nyernek útmutatásokat, hanem oktatást az illemtanban, tiszteséges bánásmódban s a polgári jogok tiszteletbentartásában s végre csak akkor alkalmaztatnak, ha az előkészítő osztályokon átmentek. Ha kiküldöttje észlelésre és tanulmányozásra képesített okos lény lett volna, láthatta volna azt, hogy ama roppant világvárosban bár aránylag csekély rendőr van, azért mégis nappal és éjjel s főleg éjjel — mikor az éber őrködés legszükségesebb — mindenhol lehet rendőrt találni, mert a londoni rendőrök nem ámolyognak egy helyen, hanem bizonyos meghatározott vonalon folytonosan mozgósítva vannak s megszabott őrvonalukon addig mennek, mig a kétoldali szomszédos rendőrökkel összetalálkoznak. Láthatta volna, hogy folytonosan mozgó őrjáratok ellenőrző és kisegítő szolgálatot teljesít nek; hogy a rendőr-tisztek, sőt maga a rendőrfőnök is időközökként megvizsgálják a posztokat, ha az őrszemek kimért mozgásaikat, az őrjáratok* czirkálásaikat pontoson teljesítik-e ? Betekintenek a kitett panaszkönyvekbe, ha valamely rendőr ellen nincsenek-e a közönség részéről panaszok bejegyezve? S ha az ily panasz igazoltatik, a hibás közeg szigorúabban büntettetik minden más hallandónál, úgyhogy a hanyag, vagy kötelességsértő rendőr 10 frt birsággal s nehéz munkával súlyosított egyhavi fogságra Ítéltetik. Természetes, hogy nállunk, a hol a rendőrfőnök rejtőzködik s egész nyáron át nyaralójában mulatóz, sem pontos szolgálatot, sem a bántalmazott közönségnek elégtételszolgáltatást várni nem lehet. A belügyér ur alkottathat bárminő törvényt, mert ha rendőrségünk élén a jelenlegi képtelen, durva, felfuvalkodott egyének maradnak, azt az állami elnevezés és hatalmi körének kitágítása jobbá, czélszerűbbé nem, hanem csakis veszélyesebbé teendi a polgárságra és a polgári szabadságra. Van, t. ház, a mi rendőri kezelésünknek egy, a múlt századok vad szokásaiból eredő, valóban megbotránkoztató, mondhatnám hajmeresztő
