Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-364
£m<3 864, országos ülés márczins 10.- 1881. eljárása: ez a nyilvános bekisérés és az eltolouczoztatás. A mi rendőrségünk időközönként úgynevezett razziákat tart s oly alkalmakkor a szegényebb néposztályhoz tartozó egyéneknek százait minden valódi ok nélkül összefogdossa; nőt, gyermeket, aggot, fiatalt egymással összebilincsel s mint gonosztevőket kiséri be tömegesen, fényes nappal a legnépesebb utczákon, mintha fittogtatni akarná éberségét és az embertelenségben való qualificatióját. Még rémletesebb képet nyújt az ily összefogdosottaknak eltolonczozása. Az eljárás, a mit követnek, felülmúl minden fogalmat, azt még a raőmirt vadságáról hires Muszkaországban sem alkalmazzák a szibériai ólombányák élőhalottjainál. Uraim! Képviselő urak! Én itt a fővárosban, a tél legridegebb napján egy oly jelenetet láttam, a melylyel az inquisitió torturai sem mérkőzhetnek iszonyatosságban, s a mely undorral és borzadálylyal tölte el lelkemet, sokáig még álmaimból is felrettentve. 40 ember volt páronként egybebilincselve s egy hosszú lánczra felfűzve. E szerencsétlenek legtöbbjén alig akadt meg egy-egy piszkos nyári zubony foszlánya. Legelői lépdelt két megdermedt alak, kiknek semminemű lábbelijük nem volt, hanem a jég és fagyos göröngyök által szaggatott meztelen lábaikból csurgott a vér, veresre festve az utczákat. Hogy ezen vad embertelenség még szembeötlőbb -és kirívóbb legyen, ezen szerencsétlen halálig kínzottak bilincsszorította kezeikben ott volt egy-egy vastag pokró ez darab, melybe lábaik bebonyálva voltak; de a sebes menésben leoldozott s a rendőrség hivatalos buzgalmában felkötni nem engedte, mert hát egy-kettőért oly sok embert csak meg nem állíthatott. Ily módon tolonezoz a mi rendőrségünk téli időben, természetesen a halálba; de mig ama szerencsétlenek a halál mentő karjaiba jutnak, addig a kínzásnak oly iszonya phásisain mennek át, a melyei'az inquisitió leleményessége korántsem versenyezhet. Az ily törvényesített emberkínzást és gyilkolást a mi rendőrségünk nem is rejti el, fényes nappal fíttogtatja a népes utczákon, hol idegen utazók is megfordulnak, s nagyon furcsa fogalmakat alkothatnak a mi évenkint 15 milliót felemésztő igazságszolgáltatásunkról s a mi annyit emlegetett culturánkról. És a belügyminister ur törvényjavaslata ezen rendőrséget akarja bíráskodási és letartóztatás! teljhatalommal felruházni. Ne féljen a minister ur, mert az, a kit rendőrközegei a fennebb leirt módon egyszer télen eltolouezoznak, az ugyan nem fog felebbezésével a belügyér urnak alkalmatlankodni, mert a síron túlról nincsen felebbezés. Én e törvényjavaslat legveszélyesebb intézkedésének tartom azt, hogy a rendőrséget, tehát egy végrehajtó testületet, a minister ur bíráskodási, még pedig oly bíráskodási hatáskörrel ruházza fel, a mely szerint bárkit is elfogathat és fóruma elé hurczoltathat a rendelkezésére álló erő által. Nálunk szeretnek Anglia példájára hivatkozni. No, t. ház, Angliában a rendőrség békebirósággal van összekötve s a rendőrségnek — némely kivételes sürgős esetek leszámolásával — csak ennek Írásbeli meghagyására szabad valakit letartóztatni, a békebiró pedig elfogatási, vagy házmotozást csak esküvel bizonyított esetekben i rendelhet el, az esküdttevő felelőségére. Mig ellenben ezea törvények szerint fővárosi rendőrségünk önkényüleg letartóztathat mindenkit, házmotozásokat, elzárásokat foganatosíthat s a rendőri kihágásokról szóló törvények értelmében Ítélhet több havi fogságra, jelentékeny bírságokra, bilincsbe verésre, eltolonczozásra s ítél a nélkül, hogy közegei bírói functióra képesítve lennének, ítél a nélkül, hogy anyagi törvények által önkénye és túlhatalmaskodása korlátolva s vagyoni és kártérítési felelősége által hatalmaskodásában visszatartóztatva lenne. Erre mintát a minister ur alkotmányos országban nem, legfölebb Muszkaországban találhat. Angliában arról is gondoskodva van, hogy a rendőrség tagjai, sőt még a rendőrségi békebirák se lehessenek a parlament tagjai és tagjainak választói, s ebben oly szigorúak a rendszabál3 r ok, hogy még hivataloktól való megvállásuk esetében is 6 hónapig, választói és választhatási jogukat 100 font sterling büntetés terhe alatt nem élvezhetik s a választókra semminemű befolyást nem gyakorolhatnak. Nálunk a törvények ez irányban semminemű intézkedést nem tartalmaznak, ha Thaisz urnak kedve kerekedik, rendőrközegei által megválasztatja magát képviselőnek akár a belvárosból, az alkotmányosság uagyobb gúnjára. Végre a kérdés pénzügyi oldalát tekintve. t. ház, én ugy találom, hogy a fizetések megszabásában s főleg a nyugdíjak meghatározásában túlságosan nagylelkűsködött a minister ur s a számlát nemzetünk kimerültségére való tekintet nélkül készítette el. Nem akarok én itt részletekbe bocsátkozni s* egyes fizetések s járulékainak túlságos magasságát bouczolgaíni, csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy a rubrikarendszer és a kevéssé lényeges irodai szolgálat, valamint a dologi kiadások is végtelenül sokat felemésztenek, ugy, hogy az előirányzott 584,879 frtból, a tulajdonképi rendőrközegekre, vagy a mint a költség-
