Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-364
300 364. országos ülés márczlns 10. 1881. Tagadhatlan, hogy államéletünkben, sőt az emberek gondolkodás módjában is a közösügyes rendszer nagy átalakulást, még pedig rósz irányú átalakulást idézett elő, itt magában a képviselőházban furcsa felfogások kezdettek felszínre kerülni az államiság és alkotmányosságról; de alig hiszem, hogy az itt székelő néhány muszkavezető és reichsrathista kivételével, az absolutismusnak hívei lennének itt e házban és az országban; mig a Baehhuszárokat sem veszem ki, hisz azok valódi eldorádot találtak nálunk, azokat kormányunk magas hivatalokkal látta el s oly nagy nyugdíjakban részelteti, miként azt semminemű absolutisticus kormány nem tehetné. [Hazaellenes szolgálataik oly beszámítás alá esnek, mintha valamely kiváló érdemeket szereztek volna. Mi gazdagon díjazzuk az önkényuralomnak ide importált 50,000 idegen hivatalnokot, sőt azok özvegyeit és árváit is. Ily nagylelkűségre ők sem Muszkaországban, sem a világ egyetlen absolutisticus államában sem Ialáihatnának, ezek tehát az ilyen alkofmányosdiformát, a minő itt nálunk uralkodik, nagyon szeretik, hogyan is ne szeretnék, a midőn az általuk 20 éven át üldözött 1848/9-ki honvédek és valódi alkotmányos hivatalnokok kizárásával, őket halmozza el a haza jótékonyságának áldásaival a mi drágalátos kormányunk, ők tehát a szűkmarkúbb absolutismushoz nem vágyakodnak vissza. Hanem a ministerelnök úrban az ily absolutisticus hajlamokat nagy mérvben kifejlődve látom, ő oda törekszik, hogy lassanként minden hatalmat kezeiben összpontosíthasson, hogy más akarat, mint az Ővé s általa az osztráké e hazában ne uralkodhassék. ff 0 azt elérte a ministeriumban, hol ő, mint előlhelyezett szám ad értéket az utánkövetkezőknek. 0 elérte ezen onmipotentiát itt a parlamentben, hol a többség ugy szavaz, a miként ő kívánja. A felsőházról nem is szólok, hisz ott főispánjaival teljesen uralja a helyzetet. De mindez nem elégíti ki az ő egyeduralmi igényeit, vannak ez országban és pedig szaporodó mérvben, kik elég merészek másként gondolkozni, mint ő s még merészebbek ennek nyíltan kifejezést is adni, ő tehát ezeket rendszabályozni akarja s hogy ezt tehesse, ez országot rendőrállama akarja átalakítani s ezt egész rendszereséggel és fokozatos előkészülettel lépteti életbe. A büntető codex és a rendőri kihágásokról szóló törvény már előkészítette erre a talajt, a katonailag szervezett csendőrség általánosításáról szóló törvényjavaslattal elvettetett a kártékony mag; a most tárgyalás alatt levő fővárosi rendőrségről szóló javaslat, ha ugj'an törvényerőre emelkedhetik, meghozandja törekvéseinek dús aratását, mert nem lenne széles Magyarországon olyan ember, a kinek ezen Napóleoni intézmények révén üstöke a minister elnök ur kezébe, kinek személyes szabadsága, élet- és vagyonbiztonsága a minister ur önkényének s intésére vakon engedelmeskedő állami rendőrközegeinek áldozatul odadobva ne lenne. T. ház a fővárosi rendőrség és a csendőrség szervezéséről szóló törvényjavaslatok ikerszülöttjét képezik a ministerelnök ur zsarnoki hajlamainak s azok együttesen oly monstruosus hatalmi összpontosítást jeleznek, a minőt az európai continensen csak Loris-Melikow és Tisza Kálmán mernek javaslatba hozni. Hisz azok az egyéni és polgári szabadságnak valódi confiscatióját képezik, hisz az egy oly állami rendőrséget akar szervezni, mely feltétlen ura a polgárok szabadságának; a mely tetszése szerint letartóztathat és eltolonczoztathat mindenkit; a mely rendszabályozza az egyének foglalkozását; mely a legegyszerűbb mulatozás és kedvtelésben is eltiltólag és akadályozólag léphet közbe ; mely bírságolhat, büntethet, színházakat, üzleteket, iparválalatokat engedélyezhet, vagy betilthat. És az ily teljhatalommal felruházott rendőrség visszaélései, kihágásai és zsarolásai ellen csakis a belügyérhez lehet folyamodni, ki itél önkénye, vagy szeszélye szerint, miután erre vonatkozó anyagi törvényeink hiányaznak. Szóval az állampolgárok egész összege ki van kegyelemre szolgáltatva a belügyministernek és az ő intésére vakon engedelmeskedő állami rendőrségnek, a mely ellen semminemű törvényes menedéke nincsen a honpolgárnak s semmi sem védi annak erőszakoskodása és zsarolásai ellen; az más hatóságot a belügyér és a katonai parancsnokságnál nem ismer; sőt még a katonai hatóság is némileg alá van rendelve, miután a rendőrség kértére bármikor a katonai erőt is tartozik rendelkezésére bocsátani. Ha e törvények keresztül mennének, nálunk a rendőrség egy önbiráskodási hatáskörrel felruházott oly külön állam lenne az államban, a mely a polgári és alkatinányos szabadság legveszélyesebb ellenségévé fajulhatna s a polgárok elleni merényletekre épen katonai szervezete és szelleme által mintegy ösztönözve és buzdítva lenne. A belügyér urnak e törvények egy oly pretorianus sereget adnának rendelkezésére, a melylyel folytonos ostromállapotban tartaná a fővárost és a hazát; ehhez még csak egy kis darab Siberiát kellene kölcsön kérnie a muszkától s akkor valósítva lenne eszményképe s elmondhatná, hogy: „Az állam én vagyok". Hogy a belügyér ur ily teljhatalma és az e törvények által inaugurálandó féktelen policeiwirthschaft mit jelent, abból már nyertünk egy kis" izlelitőt a török-rokonszenvi nyilatkozatok,
