Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-363
'M>?> országos ülés márczins 9 1881. 297 melyben a kormány a rendőrséget e törvény életbeléptetése óta mintegy tengődni hagyta. De ha ezt elfogadjuk, akkor annál következetesebben várhatunk oly szervezést, mely a jövőre hasonló mentségeknek lehetőségét is kizárják. Igaz — és ez in abstracto megnyugtató, hogy a fővárosi rendőrség ezen törvény életbeléptetésével törvényes szervezetet nyer s ezzel ideiglenessége megszűnik, jog- és szolgálatköre definiálva, érintkezési módja a helyhatósággal és közönséggel szabatosan körül irva lesz; s ha mindezek keresztülvitele ugy terreztetnék, hogy a közrend magas czéljaival az arra működő választott eszközök harmóniája igy biztosítva lenne: a szöveg készítője dicséretet is kiérdemelne. Ei nyit azonbau, bírálva a javaslatba hozott szervezetet, jó akarat mellett sem állíthatok. T. ház! Vannak ezen törvényjavaslatban fogyatkozások és vannak benne organicus hiányok, mint pl. a személyi szabadság garantiájának és az egyéni jogvédelemnek hiánya; vannak azonban felesleges intézkedései is, a melyek ismét a közjogi rendszert háborgatják. Ezek mindenesetre olyanok, a melyek a részletes tárgyalás alkalmával az egyes szakaszoknál felhozhatók lesznek. Különösen meg kell közttük említenem az 1872: XXXVI. törv.-czikk 20. §-át, a melynek rendelkezését e törvényjavaslat még mindig teljesítetlenül hagyja, a mint azt Eötvös Károly képviselőtársam is megemlítette, még pedig az indokolás szerint azért, mert a rendőrbiráskodásról szóló törvény csak akkor lesz helyesen elkészíthető, hogy ha a már életbeléptetett büntető törvénykönyvek mellett egyúttal a bűnvádi eljárás törvény által szabályozva és megállapítva lesz. Minthogy pedig, t. ház, ugyanezen indokolás szerint erre még pár évig várakoznunk kell, addig a személyes szabadság, a házjog és az ezzel rokon kérdések fontos ügye minden adott esetben a 21. §. és az azzal kapcsolatos szakaszoknak igen tág intézkedése alá fog tartozni, a melynek alkalmazásánál az egyéni felfogás s igen sokszor talán az önkényes magyarázatoknak tárgyait képezhetik. A törvényjavaslatban fennhagyott ezen hézagosság előttem még azért is feltűnő, mert az igen t. elnök és belügy mi nister ur előterjesztésében maga is elismeri, hogy a főváros rendőrségének újjászervezését egyéb indokok mellett, a jogállam követelményei is igénylik. Hogy mennyiben képes a jogállam követelményeinek a törvényjavaslat ezen csonka szervezete megfelelni, a melyből, hogy ugy fejezzem ki magamat, a lélek hiányzik, a mely épen azon alkatrészt nélkülözi, a melylyel ezen intézmény az egyénekkel érintkezik, erre a t. minister ur előterjesztésében természetesen választ nem ad, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. hanem félek tőle, hogy majd az élet fog erre válaszolni. Ki kell terjeszkednem másra is, különösen arra, hogy épen abban a szakaszban, a melyet most érintettem, a javaslat hézagossága az, a mely a czélszertíség ellen szól. Egy másik, a 7. §. ismét egy felesieges intézkedéssel ugyanezt bizonyítja: közművelődési czélok megbirálása. Annak megítélése, hogy vajjón a főváros területén van-e szükség pl. egy új szinház megnyitására, már a szervezeténél fogva is egyedül és kizárólag a helyhatóság van hivatva, mint tanácskozó s a főváros összes lakosságának s ezek érdekeinek választott képviselőtestülete, melynek alkotmányos missióinál fogva ismernie kell és ismeri is a fővárosnak ugy anyagi, mint szellemi szükségeit és feladata ezen szükségek kielégítésének módozatairól is gondoskodni és intézkedni, a minthogy gondoskodik és intézkedik is. A rendőrségnek tiszte ügyelni ezen előadások, mutatványok alkalmával a rend fenntartására. A t. belügyminister ur tehát, midőn ezen jogot a hatóságtól a rendőrségre ruházta, az attribútumokat comulálja a helyhatóság rovására és közművelődési igényeinknek világos sérelmére. Engedje meg a t. ház, hogy a törvényjavaslat zárpontját említsem meg: a költségvetést. A fővárossal bevégzett eme rendőrségi osztály kérdését az igen t. elnök s belügyndnister ur, azt lehetne mondani, hatalmi szóval fejezte be. Ha valaki ezen törvényjavaslat szakaszait figyelemmel végig olvassa, tapasztalni fogja, hogy mindenütt, a hol valami kis jogocska előkerül, pl. az engedélybirság, vagy díjkiszabás, a mely jogok ez idő szerint a hatóságok által gyakoroltatnak, mindenütt a t. belügyminister ur ezen jogokat brevi manu conííscálja és hogy a^nál bőkezűbb legyen a rendőri hatalom dotálásában és különösen mikor ezen ponthoz ér, mely a költségvetésről szól, merev conservativ álláspontot foglal el. Azt mondja, a város fizetni fogja a rendőri költségeket azon mennyiségben, a melyben fizeti ma, az állam a maga részéről majd csak fokonként fog ahhoz hozzájárulni. De egészen mégsem zárkózik el az igazság lététől, mert utána mindjárt mondja: addig azonban ezen költség fel nem emelhető, mig az állam is ugyanannyival nem járul a költségekhez. T. ház! E tételben ki van mondva a quota paritásának elve, de csak az elv, csakis az időre nézve van eltérés, egy kis ártatlan speculatió. A t. elnök és belügyminister ur nem akar ä költségek egész mennyiségében ma részesülni, hanem majd az általa meghatározandó időben. Különös, t. ház, legalább én nagyon érdekesnek tartottam azon indokolást ismerni, mely a ministerelnök urat ezen 38