Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-363
296 563. országoi ilés márczins 9. 1S81. a rendőrséget, lehet annak közvetlen és közvetett fejeit bántalmazni, szidni, de a rendőrséget javítani nem lehet. Mert midőn a rendőrnek egy felől sok irányban igen kellemetlen helyzete van; midőn raás felől fizetése aránylag csekély, ha még az állandóság, a nyugdíj képesség sem birhat arra jobb elemeket, hogy belépjenek, ha egy napról a más napra mindig függőben van sorsuk, akkor a rendőrséget javítani lehetetlen. Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés a jobboldalon). Eötvös Károly: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk.' a szélső baloldalon.) Én kijelentettem beszédemben, hogy 1872-iki álláspoutomon vagyok, ugyanazon feltételek mellett ma is, tehát a rendőrségnek a fővárosban magában mint executiv orgánumnak .'llamosífását azon feltételek mellett, mint 1872-ben elfogadom. Azon egész szembeállítása az akkori és a mai helyzetnek reám vonatkozólag tehát, a mit a t. ministerelnök ur megkísérelt, teljesen alaptalan. Hanem személyes kérdésbea kértem szót egy másik ok miatt is. Nevezetesen a t. minist erelnök ur azt mondta, hogy én egész testületet megbélyegeztem, illetőleg meg akartam bélyegezni. Én a rendőrség tagjai köztt ismerek tisztességes embereket, jó risztviselőket, de azokról én nem beszéltem. Hanem szóltam a rendőrségi visszaélésekről. Én pedig megbélyegezni nem akartam senkit. Azt ugyan nem tudom, mit ért az alatt a t. ministerelnök ur, hogy „Eötvös Károly meg nem bélyegezhet senkit". Tartom magamat olyan embernek,^ mint a ministerelnök urat (Zaj a jobboldalon. Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk!) és barátaim is tartanak olyan embernek. Ha a t. ministerelnök urnak a személyes összehasonlítás tetszik e házhan, ki tudok terjeszkedni én is arra. Hanem jól jegyezze meg a ministerelnök ur, hogy én állását tisztelem és tisztelem e ház tekintélyét és hogy hasonlóan nem vágok vissza, csak a ház tisztelete és a ministerelnök ur állásának tisztelete tartóztat vissza, semmi más. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem kívánok az Összehasonlítások terére lépni. Mindenkinek joga van magát olyannak tartani, H milyennek épen akarja. (Helyeslés jobboldalon) Különben, hogy mi sértőt mondtam, nem látom. Az én meggyőződésem az, hogy soha senkinek egyszerű állítása bizonyíték nélkül senkit meg nem bélyegez. Ez a nézetem, ezt kívántam kifejezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Királyi Pál: T. ház! Hogy miként került ezen fővárosi rendőrségi törvényjavaslat a t. ház tárgyalása alá, ily kivételes alakban, azt több előttem tett nyilatkozat után szükségesnek tartom röviden érinteni. Midőn a törvényhatóságok 1867-ben alkotmányos jogkörüket visszafoglalták, ugyanakkor a fővárosi helyhatóság is kezébe vette a politikai közigazgatásnak és az igazságszolgáltatásnak mindazon teendőit, melyekre a törvény ide vonatkozó utasításánál fogva jogosítva volt s ezek köztt átvette a rendőrséget is összes kötelességeivel és terheivel. De csakhamar kellett tapasztalnia azt, hogy különösen a rendőrségre vonatkozó igényeket illetőleg, melyek a lakosság számának fokozatos és gyors emelkedése, a terület nagysága és különösen a fővárosnak központi helyzete szempontjából napról-napra bokrosabban jelentkező követelésekben összpontosultak, tapasztalnia kellett, mondom, hogy a közszolgálat jól felfogott érdekeinek nincs módjában állandóan és tartósan megfelelni. Számolva tehát gazdasági viszonyaival és tekintettel a rendelkezésére álló jövedelmi forrásokra, melyek a közigazgatás annyiféle igényeivel alig voltak helyes arányban hozhatók, a törvényhatóság, miután a rendőrségnek folyton emelkedő kiadásaihoz az államnak többször megígért, de soha nem teljesített hozzájárulását nem remélhetvén, a fővárosi hatóság kénytelen volt beleegyezni, hogy a fővárosi rendőrség, mint állami intézmény kormányközeggé váljék. Ezen átalakulás az 1872: XXXVI. t. ez'. 20. és 21. §§-aiban talál kifejezést Tette pedig a főváros ezen lépést azon feltevésben, hogy az állam terjedelmesebb segédforrásokról rendelkezhetvén, a rendőrség szolgálati létszámát megfelelő arányba hozza azon igényekkel, melyeket a közönség a rendőrség iránt joggal táplál, vagyis emeli a rendőrséget nemcsak emberszámban, de gondoskodik arról is, hogy a kikre a személyes szabadság, a ház jog és az ezekkel rokon ügyek kényes kezelését, felügyeletét bkza,azok egyúttal arraképesítveis legyenek. Tette továbbá azon hitben, hogy hazánk jogállam lévén, eme jelleg a rendőrség eljárásában is fenntartva s megvédve legyen; végre pedig, ho>iy a rendőrséget fenntartó költségeknek legalább egy részétől megszabadíttatván, ezt a közforgalom élénkítésére és a közenűvelődési czélok elősegítésére az eddiginél fokozottabb mérvbeu fordíthassa. Felszólalásomnak ezúttal nem lehet czélja visszapillantást vetni a lefolyt 8 év tapasztalataira; nem is czélom keresni, mennyire maradtak ezen jóhiszemű feltevések legnagyobb részben csak jámbor óhajtások. Inkább szeretném kiolvasni az előterjesztett szövegből azon intézkedéseket, a melyek a közrend miadennapi igényeit a főváros területén s annak községi háztartásában kielégítsd képesek lesznek. Hogy a rendőrség állami uj keretében nem volt képes hivatásának a kivitel részleteiben is megfelelni, ennek mentségét sokan feltalálni vélik ama sehol határozottan nem definiált és tartósan provisorius állapotban, a
