Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-363
288 383. országos ülés márcziuí 9. 1881. nem különittetvén a rendőri bíráskodástól, az a ki ezt gyakorolja, egyúttal mint rendőr működik, mint biztos, mint házkutafó, személymotozó, üzleteket bejáró egyszersmint a birói hatalomnak gyakorlója fungál? Vagy talán saját tetteiben saját eljárásában is joga lesz bíráskodni? {Helyeslés szélső baloldalon.) Én ezt ezen törvényjavaslatban benne látom, sőt ezen törvényjavaslat szükségképen maga után vonja ezt. Mikor ezelőtt öt évvel, vagy talán több is, 1872. novemberében a képviselőház, az akkori törvényjavaslatot, az 1872: XXXVI. t. ez. 20. 21. §-ait tárgyalta, akkor a mostani ministerelnök urnak, ki akkor a balközépnek, az ellenzéki pártnak vezére volt, körülbelől az volt a nézete, és itt e képviselőházban Molnár György egykori képviselőtársunk hangsúlyozta azt, mint a kisebbség véleményét, hogy a főváros rendezéséről szóló törvény habár megszavaztatik, addig életbe ne lépjen és életbe nem léptethetik legalább a közjó tekintetéből, mig a rendőrség s a rendőri bíráskodás szervezve nem lesz ; s a párt részéről azon nézet is hangsúlyoztatott, hogy a kormány utasittassék a rendőrség szervezetéről, a rendőri bíráskodás függetlenítéséről haladéktalanul törvényjavaslatot terjeszteni elő, mert addig a fővárosok egyesítéséről szóló törvény nem léphet életbe. Ez volt pártjának a jelszava. Én megvallom, igen sok indokot látok annak kijelentésére, hogy ezen álláspont akkor helyes volt, sőt ezen álláspont most is helyes annyira, hogy én magam is helytelennek tartom a közjó tekintetéből e törvény életbeléptetését addig, mig rendőri bíráskodásról törvényjavaslat nem fekszik előttünk. {Helyeslés a bal- és szélső baloldalról). Az akkori kormány kijelentette, hogy a rendőrség szervezete, eljárása, ügykezelése s hatásköréről szóló törvényjavaslat a belügyministerium kebelében készen van a az néhány nap múlva elő fog terjesztetni ; a rendőri bíráskodásról szóló törvényjavaslat fölött pedig az akkori belügyi és igazságügyministerek köztt tárgyalások folynak s azok is már a megérés és befejezés stádiumában vannak. Ezt monda az akkori belügyminister, az akkori igazságügyministernek hozzájárulásával. Itt mellesleg megjegyzem azt, hogy én azt egyáltalán természetellenesnek, egyáltalán jogosulatlan magaviseletnek tartom a t. kormány részéről, hogy midőn az igazságszolgáltatásba vágó ilyen fontos kérdések vannak itt tárgyalás alatt, mint a bélyeg- és illeték-kezelésnél is előfordult, mint itt is előfordul, hogy nekünk a t. igazságügyminister úrhoz vagy egyáltalában nincs szerencsénk, vagy ha van: hallgat, mintha őt a dolog egyáltalában nem érdekelné. {Igen! Ugy van! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, mikor a rendőri bíráskodásról van szó, mikor a büntető törvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvény végrehajtása részben az igazságügyi ministerre van bízva és midőn ezen törvény szerint a kihágási és vétség! esetek nagy része, roppant provinciája, "melyek a személyes szabadság nagy korlátozása és a személyi vagyonérdekek nagy sérelmével járhatnak, ezen vétségek nagy része a rendőri bíráskodásra van bízva, hogy akkor a mi t. kabinetünk igazságügyi ministeri tagja egyáltalában ne létezzék a világon, vagy ha létezik, hallgasson, mint a kire a dolog egyáltalában nem tartozik és hogy a t. belügyminister ur absorbealjon minden hatalmat, minden intézkedést, még oly törvényjavaslatoknál is, melyek az igazságszolgáltatásra tartoznak, azt természet ellenesnek, a parlament érdekével össze nem férőnek tartom. Ez a belügyminister és ministerelnök ur részéről a kabinet többi tagjai hatalmának absorbeálása. {Ugy van! a szélső balon). Azt mondja, — hogy folytassam az elszakadt fonalat — az előadó ur, még is indokolni törekedvén, hogy miért nincs itt a rendőri bíráskodásról gondoskodva: hogy oly sürgős már a rendőrség szervezése, oly sok áldás és jólét származik a rendőri szervezetből és oly sok hátrány származik, ha a rendőrség szervezése halogattatik, hogy miután a rendőri bíráskodás szabályozása még némi időt venne igénybe, egyáltalában indokolatlan volna addig várni, mig az elkészül, hogy a rendőrség szerveztessék. Már bocsánatot kérek, ha a rendőri bíráskodásról szóló törvény a belügyministerium kebelében 1872. november 22-én már készen állott, pedig hogy készen állott, azt a t. belügyminister ur elődje itt kijelentette, hát készen kellett lenni; ha tehát készen állott, akkor,ha a belügyministerium épen 8 évig tartotta szükségesnek várni a törvényjavaslat beterjesztésével és különösen a belügyminister ur hatodfél évig várakozott annak beterjesztésével, már akkor egy pár hónapig még várakozhatott volna, mikor a rendőri bíráskodásról szóló törvényjavaslat elkészül. Hát addig még várakozhatott volna, ha nyolez év elmúlt és a fővárosi rendőrséget ezen lehetetlen állapotban nyolez évig hagyták gazdálkodni, fenntartani a rendet, szemérmet és közerkölcsiséget. Ha ezt nyolez évig engedhették, akkor egy pár hónapig csakugyan várhattak volna, mig a rendőri bíráskodásról szóló törvényjavaslat is elkészült. Miután t. ház, lesz alkalmam talán e kérdésről a részleteknél megemlékezni, áttérek most lehetőleg csak egy pontjára azoknak, a miket t. barátom a bizottsági előadó ár itt előadott
