Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-363

563. országos ülés márezins 9. 1881. 289 nevezetesen a színházak nyitására és a színi előadások engedélyezésére vonatkozó jognak a rendőrség hatalomkörébe való átruházására. (Halljuk!) Ezt szó nélkül már most sem hagyhatom. Én nem tudom, hogy t. barátom, ha áttanulmányozta is a világ minden rendőrségének a történetét, vájjon megtalálta-e valahol azt, hogy a színházak és a szini előadások engedélyezése a rendőrség hatásköre volna-?, általában. Péchy Jenő elö'adó (közbeszól): De a municipiumé sem! Eötvös Károly: Hát éu nem tudom, hanem azt biztosan merem állítani, hogy Joachim erről nem beszél semmit (Derültség a szélső baloldalon) és Joachim brandenburgi fejedelem idejében ezzel a rendőrség csakugyan nem birt. De ha Joachim Kurfiirst idejében birt volna is ezzel a joggal a rendőrség, biztosítom t. barátomat arról, hogy Magyarországon a rendőrség ezt a jogot csak nemrég igaz, hogy gyakorolta, ha nem is oly nagy terjedelemben, a mint most ezéloztatik, Prottman idejében ezt a jogot igen is gyakorolta. De Magyarországon mikor itt az alkotmány épségben volt és a törvények tiszteletben állottak a hatalom részéről is, Magyarországon ezt a jogot a rendőrség nem gyakorolta soha (Helyes! Ugy van! a szélső baloldalon) és hozzáteszem, hogy okosan nem is gyakorolhatja soha. Nemcsak arról a szabadságról beszélek én itt, a mely az általános művelődés terén kell, hogy meglegyen a municipiumoknak, kell, hogy meglegyen a községeknek, sőt kell, hogy meglegyen az egyeseknek; (Ugy van! a szélső baloldalon) nemcsak arról beszélek én, hanem egvszerüen állítom azt és megkísértem röviden bebizonyítani, hogy a rendőrség e jogot gyakorolni nem is képes, legalább auuyira semmi esetre nem képes, mint a fővárosi municipinm, vagy mint általában a municipium. (Ugy van! Helyes! a szélső baloldalon.) Azt mondja az 1848: XXXI. t. ez. 1. §-a, hogy a színházak nyitását a törvényhatóság engedélyezi; a 3. §. pedig azt mondja, hogy a nyilvános színi előadások is csak az illető helybeli hatóság tudtával és engedelmével történhetnek. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy az én álláspontom elvileg még az sem, a mely a 48-iki törvényben íme le van téve. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A 49-ikiben! Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, abban a meggyőződésben vagyok, hogy meglehetősen elérkezett már az ideje annak, hogy a szinháznyitási jog egyéni jog és egyéni szabadság legyen és a nyilvános színi előadások joga szintén egyéni jog és egyéni szabadság legyen. Szabályozás, szabályos állami ellenőrzés, megengedem a municipium részérő], a KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVn. KÖTET. község részéről is helyén lehet; de én azt hiszem, legalább elvileg ez az én meggyőződésem, hogy ezen jog, ezen szabadság gyakorolhatásának ideje már nálunk is vagy elérkezett, vagy legalább igen közel van. Ha én mégis megnyugszom a 48-iki törvényhozás intézkedésében, — pedig megnyugszom — történik az természetesen igen fontos indokokból. Különösen megnyugodnám a fővárosra nézve főleg azért, mert tudom azt, hogy itt a fővárosban ezen jog gyakorlása veszélyezteti a magyarság érdekét és ha nem veszélyezteti is, mindenesetre compromittálja. Tudom azt, hogy a mit itt az iskolák hazafiassägban és a magyar szellem terjesztésében a fővárosi municipium vezetése mellett teremtenek, azt a közerkölcsnek, a közszeméremnek és a művészet érdekeinek egyáltalán meg nem felelő sängereiok, daltársulatok, amelyek ezen rovat aiá tartoznak, sőt hozzáteszem egyik színház is — idegen nyelvű színház, — azok elrontják azt ;t felnőtteknél, folyton haladó arányban. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát én mellékes és igen fontos indokokból helyeslem és elfogadom a 48-ki törvényhozás intézkedéseit, ezzel már jeleztem azt, hogy nagy veszélynek, nagy szerencsétlenségnek tartanám, ha az az intézkedés léptettetnék életbe törvényileg, a melyet a kormány e törvényjavaslatban proponál, hogy t. i. a nyilvános szini előadások és színházak nyitásának engedélyezési joga a municipiumtól elvétetnék és rábízatnék a rendőrségi közegekre. Volt szerencsém a í. belügyminister úrtól a bizottságban is hallani az indokokat erre nézve, de a dolog érdemére tartozó indokot absolute nem hallottam. A t. belügyminister ur azt monda a bizottságban és t. barátom az előadó ar is megkísértette itt kifejteni, de neki roszul sikerült, hogy miután a 48-ki törvényhatóságról beszél, akkor a rendőrség is a törvényhatóság kiegészítő integráns részét képezte, miután az 1872-ki törvény a rendőrséget kivette a törvényhatóság integráns részei közül: tehát most már meg kell mondani, ki a törvényhatóság, melyik részét illeti e jog, tehát mondjuk meg, hogy a rendőrséget illeti. Én ebből elismerem azt, hogy ez indokolja, hogy alakilag, ha minden egyéb érdektől eltekintünk, ki lehet mondani, hogy tehát gyakorolja e jogot a rendőrség. De a dolog nem ebből áll és nem idáig terjed. Azt a kormánynak is el kell ismerni, — a t. előadó ur talán nem ismeri el, mert Joachim rendszere erről talán szintén nem szól, — de a t. kormánynak és többségének is el kell ismerni, hogy a szini előadások engedélyezése és általában a szinházügy, a közművelődésnek, a culturának mai napság, mai modern viszonyaink köztt, egy igen nevezetes alkatrészét 37