Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-363

286 SB3. országos fllés márczias 9, 1881. zott, ez sohasem volt feladata (Helyeslés a szélső haloldalon) és csak mellékesen jegyzem meg, hogy t. barátom, a ki mint a bizottság előadója, a bizottság, vagy legalább a bizottság többségének nézetét tolmácsolja itt, a mint látom, igen nagy figyelmet fordított egy conversations-lexicon áttekintésére és többet mondok, nagy figyelmet fordított a kérdés történetének, legalább külső történeteinek tanulmányozására; de általában nem vettem észre előadásából és általában nem adta semmi jelét annak, hogy e tekintetben a hazai viszonyokat tanulmányozta volna. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van!) Ha a t. barátom, mint a bizottság előadója kötelességszerűleg, vagy, a mint mondja, tisztéhez hiven tanulmányozta vala a hazai viszonyokat: akkor meggyőződött volna arról, hogy nálunk a közrendészet és a rendőrség természete és feladata nem ugy fejlődött ki, mint azt Joachim, XIV. Lajos és Pietri rendőrsége történetéből előadta. Nem. Nálunk Magyarországon a rendőrség municipális volt, ugy kezdetében, mint le a mai napig egész folyamában. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nálunk a rendőrséget a törvényhatóságok, városok, vármegyék és községek gyakorolták ; gyakorolták nem azon czélból, melyből XIV. Lajos és III. Napóleon rendőrsége, hogy a Bastillett és a deportatió szigeteit töltsék meg. Nem politikai kémkedés szempontjából, hanem a társadalmi jólét, a személy- és vagyon biztosságának megóvása végett, a netalán ezek ellen tervezett merényletek megakadályozása czéljából gyakorolták nálunk a rendőrséget. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nálunk Magyarországon ez volt a rendőrség természete és feladata, ez volt fejlődésének — hogy ugy mondjam — iránya és története. De — ismétlem — a t. előadó urnak ezen körülmény nem jutott eszébe s ezt én csodálom és fájlalom. Azt mondotta t. barátom — s erre majd később tüzetesen rátérek, — a színházak engedélyezési jogának bővebb fejtegetése közben azt mondotta, igaz, hogy a törvényjavaslat a szinháznyitási engedélyek megadására vonatkozólag eltörli, felfüggeszti, megsemmisíti az 1848-ki törvényhozás intézkedéseit, de figyelembe kell venni az 1848-tól fogva a máig eltölt időket és azon változásokat, a melyek ezen időtől fogva létrejöttek. Ebben állott egyik fő indokának lényege. Hát én megvallom, igen fájlalom, hogy a t. előadó ur épen az 1848—49. és 50-től máig terjedő időben történt változásokat vette irányadóul (Ugy vau! Uyy van! a szélső baloldalon) és általában nem tartom szerencsés dolognak, hogy az előadó ur Magyarország történetének épen legszomorúbb korszakából veszi az ismeretet és intézkedési alapot arra, hogy épen policialis törvény alkottassák. (Helyeslés a szélső baloldalon. Előadó közbeszól: Nem úgy értettem!) Igaz, ez gusztus dolga, annyit azonban mondhatok, hogy ez nem az én gusztusom és erős meggyőződésem, hogy tán nem is az országé, (Ugy van ! Ugy van! a szélső baloldalon.) de tán még e ház t. többségéé sem. Madarász József (közbeszól): Azt még nem tudjuk! (Derültség.) Csanády Sándor (közbeszól): Majd meglátjuk ! (Élénk derültség.) Eötvös Károly: A bizottsági előadó ur beszédének egyik részében, melylyel indokolni törekedett ezen törvényjavaslat elfogadását, azt mondotta, hogy az állam létkérdése, a közrend, a közbiztonság érdeke kívánja azt, hogy a rendőrség állami legyen. Megjegyzem előlegesen, hogy abban a képviselő urnak csakugyan igaza volt, hogy az állami lét, a közrend és a közbiztonság feltétlenül követeli a rendőrségnek államivá tételét, ebben a képviselő úrral egyetértek, mert az állami lét kérdését, a közrendet és a közbiztonságot én is fölébe helyezem soknak és csaknem mindennek az állami életműködés égés;; terén. Ezt tartom én is minden társadalmi jólét alphájának. ezt tartom az állami rend, az állami lét, a közrend és közbiztonság biztosítékának. Azt gondolom azonban, t. ház, hogy az előadó ur e tételt csak felállította, de annak bebizonyításához még csak hozzá sem kezdett. A mi különben azon kérdést illeti, hogy állami legyen-e a rendőrség, vagy nem: ez meglehetősen elméleti kérdés az országra nézve. Egyéni álláspontomnál fogva, t. ház, belenyugszom abba, hogy itt a fővárosban a rendőrség állami legyen, de csak azon clausulákkal, a melyeket hangsúlyozni fogok. Azonban semmi esetre sem tudnék belenyugodni abba, hogy a rendőrségnek ugy szervezete, mint vezetése és felügylete az országban állami legyen. Látok indokokat, t. ház, a melyek némileg megengedhetőkké teszik, sőt látok indokokat, a melyek parancsolják, hogy a fővárosban a rendőrség, mint az executiva orgánuma, állami legyen; de nem látok indokokat arra, hogy az egész országban állami legyen a rendőrség. A közbiztonság érdekében, történeti fejlődésünk, municipális autonómiánk minden szükségletei, társadalmunk jóléte és a nemzet felfogása igen fontos indokokat nyújtanak arra, hogy a rendőrség az egész országban ne legyen állami, hanem maradjon az a municipiumok működési körének egyik alkatrésze. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megvallom, hogy 1872-ben, midőn az akkori kormány a főváros egyesítéséről és rendezéséről szóló törvényjavaslatot előterjesztette, akkor az 1872: XXXVII. t.-cz. 20. és 21. §-ának elfogadásához én is hozzájárultam.