Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-363

363. eiszAgos ülés márczims 9. 1SS1. 285 szerű támogatására számítható s lassankint az ' értelmi fejlődés kivánt fokára emelkedő rendőrség szervezése; a törvényjavaslatban ugyanazért viszhangra találtak más modern külföldi fővárosi rendőri törvényeknek a kor kívánalmainak megfelelő s helyi viszonyainkhoz idomítható intézményei, melyek hogy nálunk is hason üdvös eredményt érjenek el, mellőzhetlen szükség azoknak bizalommal fogadása. Nem állítom, t. ház, hogy a törvényjavaslat teljesen correet, hogy abban hiányok felfedezhetők nem volnának, de első lépésnek minden esetre üdvözölhető; hiszen a más elismert külföldi hasontörvények is időnkénti fejlődésen mentek keresztül s mint másutt, bizonnyal nálunk is meg fogja hozni az idő, a gyakorlat azon felfedezéseket, melyekkel a most meglévő hiányok pótolhatók lesznek. Egyet ne méltóztassanak feledni s ez az, hogy mentül inkább alá vau vetve egy nemzet politikai szenvedélyeknek, annál nehezebb ott a rendőrség feladata s annál több megpróbáltatásnak van kitéve ; azt pedig nem tagadhatjuk, hogy Magyarországon s igy a fővárosban is, a lakosság a politikai véleménynyilvánítás teljes szabadságát élvezi; s ebből kifolyólag az állami rendőrség feladata is nehéz leend, már csak azon okból is, mivel működése gyakran politikai színezetűvé gyanusíttatik s ép ez okból megnehezittetik. Szeretünk hivatkozni az angol nemzetre, az angol intézményekre s ha már az angol rendőrség sikeres működhetését nagy mérvben előmozdító kedvező angol pénzviszonyokat nem sajátíthatjuk el, sajátítsuk el azon nemzetnek másik nagy erényét, a törvénytiszteletet, a rendőri nehéz hivatás ismeretét s méltánylását s annak működése közbeni törvényes támogatását, ha e szép polgári erényeket a törvényjavaslat írott betűihez csatoljuk, — a hiányokat majd pótolni fogja az idő és gyakorlat szerzetté tapasztalás. Ajánlom a különvélemény mellőzését s a törvényjavaslat általánosságbani elfogadását. {Élénk helyeslés jobbfelöl). Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) Mielőtt az általam és Szederkényi Nándor í. barátom által benyújtott bizottsági különvéleményt bátor volnék lehetőleg röviden indokolni, kénytelen vagyok az előttem szólott bizottsági előadó ur által mondottak némelyikére némi megjegyzést tenni. (Halljuk!) A t. előadó ur beszédének első s talán majdnem leghosszabb részében azon tétel igazságát és helyességét törekedett bebizonyítani, hogy a rendőrségnek, rendőri szervezetnek, működésnek, felügyeletnek stb. mulhatlanul államinak kell lenni, ha azt akarjuk, hogy feladatának megoldására képes legyen. A t. előadó ur e czélból szükségesnek látta, miután ismételten hangsúlyozta azt, hogy a rendészet ma már külön irodalommal dicsekvő tudomány magaslatára emelkedett, hogy bebizonyítsa azt, hogy a rendészettel együtt Ő is a tudomány magaslatára emelkedett. (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Szükségesnek látta azt, hogy némi történeti vázlatát adja nekünk — olyan felnőttek oktatásaképen — a rendőrségi intézmény tekintetében eddig tudomásra jutott, hogy ngy mondjam, fejlődési mozzanatoknak. Kezdte a t. előadó ur a brandenburgi Kurfürstnek, Joachimnak rendőrtörvényével és keresztül hatolva XIV. Lajos és III. Napóleon rendőri intézkedésein, végezte ezen törvényjavaslattal, legalább bebizonyítani törekedvén, hogy azon iránynak, a mely kezdetét vette a Joachim-féle rendszerrel, tetőpontját érte el XIV. Lajos és III. Napóleon alatt, e törvényjavaslat is megfelel. A t. előadó urnak meglehetős igaza van; a mennyiben pedig attól az iránytól némileg ezen törvényjavaslat mégis eltér, azt gondolom, ez nem a t. előadó úron múlt és nem is az igen t. ministeriumon, hanem azon, hogy még ők is talán néhány évvel korainak tartják ezt az irányt megvalósítani, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy a tisztelt előadó urnak nagyon furcsa fogalma van általában a rendőrség hivatásáról és természetéről, vagy legalább oly fogalma van, a mi nem az enyém és hozzáteszem, nem azon tudományé, a melyet említett; azt én csak azzal akarom bebizonyítani, hogy a t. előadó ur ismételten hangsúlyozta azt, hogy a rendőrség — mint ő mondja — folytonos harczban áll az egyesekkel, a közjó érdekében. Egyik szavában ezt hangsúlyozta, másik szavában pedig azt is hangsúlyozta, hogy nálunk Magyarországon a rendőrség feladatának teljesítése igen nehéz lesz, mi nálunk politikai szenvedélyek javában élnek és működnek. No, t. előadó ur, ha a modern rendőrség feladatát abban látja, hogy az folytonos harczban álljon az egyesekkel, akkor épen poláris ellentétben áll az ő nézete a modern felfogással, a modern tudomány felfogásával, a szabadság minden igaz barátjának felfogásával. (ügy van! a szélső baloldalon.) Az a rendőrség, melyet ő Angolországból emlegetett előttünk, nem azt tűzi ki maga előtt czélul, hogy folytonos harczban álljon az egyesekkel, hanem egyedüli czélja csak az, hogy folytonosan előmozdítsa az egyeseknek jólétét a közrendészet minden ágában, a közegészségügy terén, a középítkezéseknél, a rendőri kisebb kihágások megakadályozásával prevenientiájával előmozdítsa az állam érdekében, de előmozdítsa még az állam ellenében is. (Helyislés, balfelől) A modern rendőrségnek feladata igenis ez; azonban azon rendészetnek, a melyet t. barátom Joachimtól kezdve Pietrig tanulmányo-