Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-363

282 363. országos ttléi márczins 9. 1881. hatalma legyen s hogy mennyire zsibbasztja e kettős felsőség a rendőri működést, melynek egyik főfeltétele a gyorsaságban s abban rejlik, hogy eljárási rendeleteit egy helyről nyerje s egy felsőbbségtől legyen függő, mondani is felesleges. A rendőrség termesztenél fogva folytonos harczban áll egyesekkel a közjóért s ha egyesek akaratának van alávetve, a közjó előmozdítására hivatott ereje s tekintélye szenvedhet csorbát, azért kell annak az egyesek felett állónak, államinak lenni; ezt kívánja egy jogállamban ugy egyesek személy és vagyonbiztonsága, mint az államélet egyik létalapját képező közrend s belbéke fenntartása. Ez elv áll, t. ház, a fővárosi rendőrségre is, hogy a helyi érdekeken túlmenő általános s igy első sorban állami érdekekre irányuló rendőri igazgatás az állam kezében legyen. Ez elvből indolt ki az 1872: XXXVI. törvényezikk 20. és 21. szakasza, mely a főváros törvényhatóságának alakítása s rendezése alkalmából kimondja, hogy annak területén a rendőrséget egységes szervezettel az állam saját közegei által kezeli s a rendőri működés és a rendőrség szervezetéről a belügy-, a rendőri bíráskodásról pedig a bel- és igazságügyi ministerek törvényjavaslatot fognak az országgyűlés elé terjeszteni. A rendőri működés és a rendőrség szervezetéről szóló törvényjavaslat a belügyminister által beterjesztve, a t. ház előtt áll; s miután a rendőri bíráskodásról szóló törvény beterjeszthetéséig, mint a ministeri indokolásban előadva van, még legkevesebb pár év lefolyása kívántatik, csakis helyeselhető a belügyminister eljárása, hogy jelen törvényjavaslatot tovább már nem halasztva, a nélkül is beterjesztette. A főváros fejlődési viszonyai tovább már nem engedik e törvény halogatását annál inkább, mert a rendőrség jelen ideiglenes átmeneti állapota is sürgős rendezést, szabályozást követel s addig is, mig a rendőri bíráskodást tárgyazó törvényjavaslat beterjeszthető lesz, a rendszeres eljárási codes hiányát némikép pótolják azon eljárási utasítások, melyek a magyar büntető törvények életbeléptetéséről szóló 1880 : XXXVII törvényczikk 42. és 44. §-ai alapján a vétségek bizonyos nemére és a kihágásokra nézve a belés igazságügyi ministerek által kiadattak; s ezeken kívül a szőnyegen lévő törvényjavaslatba oly intézkedések is felvétettek, melyek a bűnvádi eljárási codex hiánya miatt, a rendőri működésnek jogalapra fektetése és biztosítása czéljából nélkülözhetetlen eknekmutatkoztak. S ez intézkedéssel a külön véleménynek erre vonatkozó réöze azt hiszem, kellőleg megczáfolva van. Nem lehet feladatom t. ház, már most a részletekre is kiterjeszkedve, ismétlésébe bocsátkozni a különben is ismert s terjedelmes ministeri indokolásnak. A közigazgatási bizottság többsége, ez indokolásban elég garantiát talált a törvényjavaslat elfogadására, feltalálta abban s a törvényjavaslatban keresztül húzódva az©n elveket, melyek egy jogállam polgárait megillető egészséges rendőri intézménynél nélkülözhetlenek, bizalommal üdvözli azt, mint polgári intézményt, polgári szervezettel, polgári fegyelmi eljárással s az őrségi személyzetnek belszervezetében katonai fegyelmével. Bizalommal üdvözli azt a főváros érdekében is, midőn az 5. §. a rendőri működés jogalapjául a törvény & ministeri rendeleteken kívül a főváros szabályrendeleteit is kijelöli. A részletes tárgyalásnál szükség esetében lesz alkalmam egyes §-ok indokolására kiterjeszkedni, most csak a bizottság fontosabb pótlásaira s a fővárosi törvényhatóság kérvényében, — s ezzel összefüggőleg a beadott különvéleményben sérelmesnek tartott egyes intézkedésekre fogok még röviden szorítkozni. Egyik leglényegesebb pótlása volt a törvényjavaslatnak a bizottság részéről, a rendőrség felelősségét kimondó s szabályozó 44. §., melyet azonban a külön vélemény benyújtói ily alakjában sem tartanak elegendőnek. Az eredeti törvényjavaslat e tekintetben a régi 10. §. második bekezdésében csak részben s hiányosan intézkedett, annyit mondván ki csak, hogy a fél, ha bizonyos, előzőleg felsorolt esetekben magát jogaiban sértve érzi, elégtételért és esetleges kárpótlásért a belügyministernél panaszt emelhet. A bizottság többsége a rendőri sikeres működhetés egyik fő feltételének fokozása végett az említett §-ban az eredeti intézkedést pótlólag, a különvéleménynyel szemben szerinte kellőleg s elegendőleg körvonalozza e felelősséget. Az eredeti törvényjavaslat szintén egyik hiányát pótlólag, szükségesnek látta a bizottság a rendőri személyzet incompatibilitását is a törvényjavaslat 45. §-ában körülírni. A különvélemény beadói ez intézkedéssel sincsenek megelégedve. A bizottság többsége azonban, nehogy egyrészt a rendőrség személyzetének részéről visszaélések követtethessenek el, másrészt viszont a rendőrségi személyzet, egyes polgári jogaiban túlszigoruan megszorittassék, esetleg abból kizárassék, — szükségesnek, de a törvényszerűség és méltányosság határán belől elegendőnek is tartotta az incompatibilitási eseteket az említett §. érteimében jelölni meg, mint feleslegest kihagyván abból az oly eseteket, melyekről más intézmények hason törvényei különben is rendelkeznek. Mint a rendőri működés gyorsítására s az