Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-363

363 országos filés márezíns 9 1881 281 séről szóló törvényjavaslat harmadszori fel­olvasása. Baross Gábor jegyző {olvassa a törvény­javaslatot) Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e a most fölolvasott törvényjavaslatot végszövegezésé­ben? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház elfogadja. Következik a napirend második tárgya: a közigazgatási bizottság 636. számú jelentése és a pénzügyi bizottságnak 634. számú jelentése a Budapest főváro^^ejniőrségről szóló törvény­javaslat tárgyában. Méltóztatik "kívánni, hogy a jelentés felolvastassák? (Nem!) Tehát a jelentés felolvasottnak vétetik, az általános vitát meg­nyitom ; az első szó az előadó urat illeti. Péchy Jenő előadó: Tisztelt ház ! (Hall­juk! Halljuk!) Midőn a szőnyegen lévő törvény­javaslatot elfogadás végett ajánlani szerencsém van, kötelességemnek tartom a közigazgatási bizottság nevében felsorolni röviden azon indo­kokat, melyek a bizottságot a törvényjavaslat elfogadásánál, esetleg pótlásánál és módosí­tásainál vezérelték, — kiterjeszkedve a törvény­javaslat keletkezését előidéző előzményekre is. Ma, midőn a rendészet már egy teljes iro­dalommal dicsekvő önálló tudományt képez, indokoltnak tartom azon fontosságot, melyet a t. ház és annak egyes pártjai e törvényjavaslat­nak tulajdonítanak s melyet, hogy a köz­igazgatási bizottság is oszt, tanúsítja az, mi­szerint a beterjesztett törvényjavaslat, a bizott­ságnak 15 ülésében képezte beható tárgyalás tárgyát s az ma megvitatva, mérlegelve s a viszonyokhoz megkivántatólag módosítva kerül a t. ház elé. S épen e fontosságból kifolyólag meg mél­tóztatnak engedni, ha előadói tiszteletemmel élve, becses figyelmüket kikérni s azt néhány perezre igénybe venni bátorkodom. Mint említeni szerencsém volt, a rendészet, ma már egy külön irodalommal dicsekvő tudo­mány magaslatára emelkedett; nem értem itt hazánkat, hol, mint tudni méltóztatnak, mond­hatni ez s a pár hóval ezelőtt hozott s a köz­biztonsági szolgálat szervezéséről szóló törvény az első, mely kizárólag a rendészetre, a rend­őrségre vonatkozik; azonban ha vesszük például a mostani Németországot, hol a meglévő leg­régibb rendőri codex 1515-ig, Joachim választó fejedelemnek Berlin és Köln városokra vonat­kozó rendőri rendeletéig vihető vissza, ott ugy a rendőri codexek, mint az azokkal foglalkozó irodalom, ma már köteteket tesznek ki. S mi­után épen a rendőri Intézmény az, mely leg­inkább alá volt vetve a kor, a viszonyok vál­tozásából kifolyó, fokonkénti fejlődésnek, ma azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rend­KÉPYH. NAPLÓ 1878 — 81, XVII. KÖTET. Őri törvényünket, a kor kívánalmainak s viszo­nyainknak megfelelő, külföldi rendőri törvények nyomán helyesnek elismert járt utón haladva szervezhetjük. Ha már most figyelemmel kisér­jük a külföldi fővárosok rendőri intézményeit s törvényeit s azoknak fejlődési phásisaif, mint fejlődött például Németországban az említett 1515-iki legrégibb rendőri codes idejétől a jelen­ben is érvényben lévő berlini rendőri intézmény, ha figyelemmel kisérjük a mai modern rendőri szervezet alapját képező párisi rendőri szervezet fejlődését XIV. Lajos korától keresztül az 1789-iki forradalom időközi változtatásain egész 1856. april 14-éig, midőn Napóleon hires rendőr­főnöke Pietri, a ma is fennálló szervezetet megállapította; ha nézzük a londoni fővárosi rendőrség intézményét, mely korszakonként! fej­lődés után, jelen szervezetének alapját IV. György uralkodása alatt 1829-ben nyerte; s végre ha figyelembe veszszük a hozzánk legközelebb álló s viszonyainknak leginkább megfelelő bécsi rendőri szervezetet, mint fejlődött az, az 1776-ban alapított s 1848-ig fennállott katonai szer­vezettel biró Wiener Polizeiwaéheból, mely később 48 után 1851-ben a teljes katonai jel­legű Militärpolizeiwache-val váltatott fel, — az 1869. február 2-án kelt legfelsőbb "rendelet alapján a mai polgári rendőrintézméuynyé, lehe­tetlen nem azt a tanúságot vonnunk ki, hogy jogállamban, a rendőri intézménynek államinak, a kormány közvetlen hatósága alatt állónak kell lenni. Hiszen t. ház, ha némi visszapillantást teszünk az említetteknél is régibb korra, maga az elnevezés eredete rendőrség, rendészet, poli­zei, police, latinul politia, nem más, mint kor­mányzat s mindezeknek eredete, a görög „-raXima" fogalom alatt, az általános államkormányzási elv értetik, bár az ókorban az államkormány­zatnak elkülönzött ágát a rendészet nem képezte, jóllehet a rendőri tudomáuynyal foglalkozó tudó­sok állítása szerint már az egyptomiakbirtak figyel­met érdemlő rendőri törvényekkel, mindazáltal már a római államkormányzatban lehetetlen a rendészet államiságának némi homályos nyomát nem találunk, ha figyelembe vesszük a közbiz­tonság, rend s a polgárok jólétének és kényel­mének biztosítására hivatott ismert tisztviselőket, milyenek például az éji őrökre ügyelő triumviri nocturni, később a praefectus vigilium, az élelmi biztos praefectus annonae, az aediles curules, praefectus urbi és praetori stb. voltak. A rendőri intézmény államiságának czél­szerűsége mai nap már vita tárgyát sem képezi s az oly fővárosokban is, mint Brüssel, hol még a rendőrség rounicipalista, elismertetik ; sőt az ily esetekben is kell, hogy a muuicipälis rendőrség felett az államkormánynak közvetve felsőbb 36

Next

/
Thumbnails
Contents