Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-360

360. országos ülés márezins 3. 1881. 275 Ha a zsidók csak számarányuknak megfelelő befolyással és hatalommal rendelkeznének, szint- j ugy nem volna politikai antisemita mozgalom, a mint nincsen politikai anti-czigány mozgalom; de az egyenesen a szabadelvűségnek a követelménye, hogy egy törpe minoritás ne zsarnokoskodjék a nagy majoritás fölött. A főkapitányságnak az antisemita egyetemi polgárok gyűlését beíiltoít s az igen t. belügyminister ur által indokainál fogva helybenhagyott végzése azt hozza fel érdemleges indokul, hogy az ott tárgyalni szándékolt kérdések „fajgyűlölet szítására vezethetnek, melyek tárgyalása tehát a közrend és a közbiztonság érdekében meg nem engedhető." Hát erre nekünk antisemiíáknak az a feleletünk hogy a zsidókérdés fejtegetése nem fajgyűlöletre szítás, hauem, mint az eddig elmondottakból is látható: jogosuit társadalmi önvédelmi eszköz s ekkép egy jogos politikai actió. És, ha szabad a politikai czélokat követő AUiance israelite magyarországi fiókjainak, a bemutatási záradékkal ellátott alapszabályok alapján megalakulniuk s gyűléseket tartamok: nem látom be, miért ne szabadna politikai eontra-alliance-israelite-gyűléseket tartani, vagy akár contra - allianee • israelite - egyleteket alakítani ? Avagy e tekintetben is privilégiumokat élvezlek nálunk a zsidók? — A „közrendet és közbiztonságot" pedig nem az antisemitismus, hanem, íalmudistikus üzemiéivel, a zsidóság veszélyezteti. Különben is „fajgyűlölet-szításról" a büntető codex nem tud semmit. A 172. §. szól „vallásfelekezetek, osztályok és nemzetiségek elleni gyűlöletre való izgatásról." De hátabüntető codex készítőinek különben éles előrelátása e pontnál cserben hagyta őket. A zsidóság, a semitismus ugy, a mint az antisemitismus e fogalmat érti, 1. nem vallásfelekezet; mert sémiták alatt a kikeresztelkedett, de a keresztvíz daczára is, a kereszteletlen zsidókkal továbbra is egy húron pendülő sémiták is értetnek; sőt még a nem-semiták, zsidópajtások is, a kik reánk nézve tán még veszedelmesebbek, mint maguk a sémiták; 2. a sémita-kérdés ugyanezen okoknál fogva társadalmi osztálykérdés sem; 3. nemzetiségi kérdés sem, mert hiszen maguk a zsidók tagadják — legalább mi előttünk — legjobban, hogy ők külön nemzetiséget képeznének, hanem azt vitatják, hogy ők francziák, németek, magyarok stb. Az antisemitismus tehát, még ha állana is az, hogy fajgyűlölet-szítás a czélja, a mi pedig nem, törvényeink értelmében nem esik büntető sanctió alá; s ekkép antisemita gyűlések tartása jogos dolog. És itt eltekintek attól, hogy a betiltott | antisemita gyűlést egyetemi polgárok akarták-e rendezni vagy sem; mert egyrészt ezen körülményről a gyűlést betiltott határozatok indokolásában sem foglaltatik semmi sem; másrészt pedig, mert annak elbírálása, vájjon az ily lépés képez-e, vagy sem az egyetemi fegyelmi szabályokba ütköző tényt: az egyetemnek saját házi ügye; noha mindemellett lehetetlen itt meg nem emlékeznem azon gyakori politikai demonstrátiókról, melyeket a közelmúlt években is az egyetemi polgárok rendeztek a nélkül, hogy azok ellen akár az egyetemi tanácsnak, akár a kormánynak legkisebb ellenvetése is lett volna* Eciatans például felhozom a konstantinápolyi egyetemi küldöttséget, a mely annak idején magára vette azt a feladatot, hogy Magyarországot Konstantinápolyban az egész világ előtt képviselje. A dolog tehát ugy néz ki, mintha az egyetemi ifjúságnak mindent szabadna tennie, csak egyetlen egy dolgot nem: t. i. a Magyarországon, ugy látszik, souverain zsidó nép érdekei ellen cselekednie, vagy ellene csak egy kukkot is szólnia s a zsidó politika cireulusait zavarnia. Még inkább eltekintek itten a rendőrség végzésének formai indokaitól, vájjon t. i. a megtartatni szándékolt gyűlés kellő időben lett-e bejelentve, vagy sem; mer; az ilyen formai hiányokon egy esetleg újabban egybeídvandó gyűlést illetőleg, igen könnyen lehet segíteni. En tehát az antisemita gyűlést betiltó határozatoknak csupán azon pontja ellen intézem interpellátiómat, a mely pont a megtartatni szándékolt antisemita gyűlést azon okból perhorrescálja, mert az ott tárgyalni szándékolt kérdések „fajgyűlölet szitására vezethetnek, melyek tárgyalása tehát a közrend és a közbiztonság érdekében meg nem engedhető". Én az ezen szavakban kimondott elv törvényességét, helyességét és alaposságát bátor vagyok tagadásba venni s miután egy, a jövőre kihatható veszélyes praecedensnek akarom elejét venni: intézem az igen t. niinisterelnök úrhoz, mint belügyministerhez a jelen interpellátiót. Tisza Kálmán ministerelnök: Tekintettel az időnek igen előre haladott voltára, csak igen röviden leszek bátor válaszolni a képviselő ur iüterpellatiójára, válaszolni a nélkül, hogy az ő általa fejtegetett themának vitatásába még csak annyiban is bocsátkoznám, amennyiben beszédjének egy részét hallhattam. Mert egyáltalában azt hiszem, hogy a szóban levő eljárás megitélése csakis attól függ, hogy a kormáuy rendelete megfelel-e fennálló törvényeinknek, gyakorlatunknak és azon kötelességnek, melylyel az ország és az abban levő különböző felekezetek, fajok és nemzetiségek köztti jó egyetértés fenntartása iránt tartozik. 35*