Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-360
274 360. országos ülés márezins 3. 1881. De a magyar sajtóról nagyban és egészben ezt j egyátalán nem lehet elmondani. Sajátszerű dolog | ugyan, de tény, hogy a journalistikaazon kevés terek egyike, a melyen a magyar ember meglehetős sikerrel versenyez a zsidóval. Lehet, hogy ennek egyik főoka az, hogy ma még nincsen annyi megmagyarosodott zsidó, hogy ezen új-magyarok, bennünket ó-magyarokat e meglehetős sovány térről is leszorítani tudnának. Bármi legyen is azonban oka ezen sajátságos tüneménynek, tény az, hogy ugy a fővárosi, mint a vidéki magyar lapok, csekély kivétellel, legalább magyar szerkesztők kezeiben vannak. És mégis, leszámítva az egész országban tán 4 — 5 lapot, valamennyi magyar lap zsidóbarát s igy magyarellenes politikát követ. Ha az ember e lapok szerkesztőivel privátim beszél, majd valamennyien telivér „zsidófalók"-nak vallják magukat; s mind a mellett inkább présbe csavartatnák magukat ezen tisztelt szerkesztő urak, semhogy egyetlenegy zsidóellenes czikket, vagy rövid közleményt is felvenni mernének lapjaikba; sőt ellenkezőleg, valahányszor „izraelita polgártársaink £ '-at kell tollúk begyére venniök: egész áhítattal, kegyelettel, vagy, ha ugy tetszik, farkcsóváló tömjénezéssel teszik ezt. 5 jaj a szegény antisemitáknak: nem ismernek irántuk e „magyar" lapok se irgalmat, se kegyelmet. Mi a tulaj donképoni oka tehát e különös lélektani tüneménynek, a mely annál megfejtheti énebbnek látszik előttünk, mert hisz, köztudomás szerint, minden magyar újságszerkesztő az ujján megszámlálhatja egy pár zsidó előfizetőjét. És itt, uraim, ne gondolják önök, hogy bár „a XIX : ik század szelleme, a türelmesség, a felvilágosultság, a szabadság, egyenlőség és testvériség, a szabadelvűség" stb. stb. a zsidók és zsidótányérnyalók által maguk számára confiscált hangzatos jelszavak leimének tulajdonképeni indokai újságaink zsidóbarát magatartásának. Nem! e jelszavak csak köpönyegül, de ma már csak meglehetősen lyukas köpönyegül szolgálnak a legpiszkosabb önérdek eltakarására, a mely önérdek, világosabban: pénzérdek, ezen lapok zsidóbarát magatartásának tulajdonképeni rugója ; Én ugyanis nagy napilapok kiadói és szerkesztőségi viszonyainak titkaiba beavatott egyénektől tudom, hogy nemcsak a fővárosi magyar napilapoknak, de még magának a „Pester Lloyd"-nak is megbukni kellene, ha egyes-egyedül csak az előfizetési díjakra kellene nekik támaszkodniuk és a hirdetések elesnének. Az annonce, az annonee! Itt a nyitja a dolognak. A gombamódra szaporodó lapok nagy versenye mellett, az előfizetési díjat aránylag alacsonyra kellvén leszállítani, a hirdetési díjak tartják a szuszt a lapokban. És kik nálunk, mint másutt is, legtöbbnyire az annoncirozók ? A reclame classicus hősei: a zsidók. Am vegyék önök kezükbe újságaink akármelyik számait, vessenek önök egy futólagos pillantást ezen újságok hátulsó fertályára és azon, nem is egészen új és mégis megdöbbentő felfedezésre fognak önök jutni, bogy az ott látható hirdetéseknek fele, kétharmada, háromnegyede zsidóhirdetés. Da liegt der Hund begraben ! Hírlapjaink tehát nem annyira az előfizető s igy a magyar közönség részére és javára, mint inkább az annoncirozók, nevezetesen pedig a túlnyomó számú s egymással testvérileg szorosan összetartó zsidó annoncirozók részére és javára, mi ellenünk, magyarok ellen iratnak s igy nem a magyar közönség, hanem a zsidó annoncirozók közvéleményét képviselik. Mert hát a zsidók bármely újságon, a mely merészkednék ellenük csak egy betűt is irni, igen könnyen boszut állhatnának azzal, hogy összebeszélés folytán, vagy pusztán természeti ösztönüket követve, nem küldenének be többé annonce-okát az illető lapok részére s ezzel rövid idő alatt bukásukat okoznák. Németországban az antisemitikus mozgalom fejlődése közben egyes lapokat a zsidók ilyenképen átok alá helyeztek s vagy véglegesen felmondták nekik a hirdetéseket, vagy pedig bizonyos havi, évi büntetésre ítélték őket oly módon, hogy ezen idő alatt zsidónak nem lesz szabad a kérdéses lapokba hirdetéseket beküldenie; és sok esetben a zsidók czélt is értek: több ilyen megfenyített újság alázatosan megkövette a zsidókat s ismét kegyelembe vétetett. Ezzel a zsidó pénzzel corrumpált és zsidó járszalagon vezetett sajtóval mielőbb végeznünk kell: addig mind hiába erőlködünk a zsidókérdést megoldani. Az eddig elmondottakból is látható levén, hogy nálunk a zsidókérdés stagnátiójának két legfőbb oka, parlamenti ellenzékünk és a sajtó magatartása: most már tán meglehetősen érthető lesz előttüuk az is, miért vonakodik a kormány a zsidókérdést nyilvános gyűlésekben tárgyaltatni engedni. Nekünk azonban ez nem elég. A kormánynak — nézetem szerint — kötelessége, még egy szerves sajtó üvöltéseivel és néhány ellenzéki zsidóbarát esetleges berzenkedéseivel szemben is, a törvénynek érvényt szerezni. A zsidókérdés — mint már említettem, — csak szintoly politikai kérdés, mint akármely más politikai kérdés, sőt többet mondok: a zsidókérdés, társadalmunk s nemzetünk lét- és nemlétkérdése. Különben is, az antisemita mozgalom lényegileg nem is annyira a zsidóság, mint ilyen ellen, mint inkább a zsidó társadalmi és politikai hatalom ellen van intézve.
