Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-358

S58. omágos Illés február 26. 1881. 257 hó 10-én és 1875-ik évi május hó 15-én kibocsátott kir. rendeletek biztosítanak. Ezen rendeletek igen is biztosítják az egyház Önkormányzati jogát, de a legfelsőbb felügyeleti jog épségben tartásával c. S itt átmegyek az interpellátió |2. pontjára, mely azt kérdezi tőlem, hogyan értelmezem én az állam legfőbb felügyeleti jogát a gör. kel. egyház ellenében. A mi ezen legfelsőbb felügyeleti jog értelmezését illeti, a kormány ezt első sorban annak éber figyelemmel kisérésében helyezi, hogy az egyházi ügyek igazgatása az autonóm hatóságok által a törvényeknek és szabályoknak teljesen megfelelőleg intéztessék. E végből felvilágosításokat, jelentéseket, adatokat kivan be az illető közegektől, hogy annál nyomatékosabban gyakorolhassa legfőbb ellenőrzési jogát. De nem tekinti a kormány az önkormányzati jogot jogczímnek a rendetlenségek szabadon űzhetésére, hanem oly jognak, melylyel kötelességek teljesítése is jár Ha az önkormányzati közegek hivatásuk teljesítésében késedelmesek, hanyagok, vagy azt nem a szabályok értelmében gyakorolják, a kormánynak a felügyeleti jognál fogva kötelessége őket inteni, figyelmeztetni a szabályok megtartására; azon esetre pedig, ha a felhívások éveken át sikertelenül maradnak s a tények azt mutatják, hogy az önkormányzati közegek vagy képtelenek a rend helyreállítására, vagy lanyhán járnak el abban: a kormány nemcsak kénytelen, hanem köteles is a rend helyreállítására saját közegeit is igénybe venni; mert az rendezett viszonyok között élő államban meg nem tűrhető, hogy egyházi autonómia czége alatt egy város, a lakosságot évek óta izgalomban tartó politikai üzelmek színhelye legyen s hogy a mellett az egyházközség vagyona károsittassék és részben elköltessék. Ez volt az eset Nagykikindán, a hol nem is járhatott a kormány máskép, mint a hogy eljárt. Két évig az autonóm hatóságok kezébe hagyta az ügyet s csak miután a végtelen halogatás semmi reményt sem nyújtott az ügy tisztába hozatalára s nevezetesen, miután a vagyonkezelés ügyében constatált rendetlenségek nem csak nem orvosoltattak, hanem azok miként orvoslására nézve még csak értesítés sem volt nyerhető az egyházi közegek részéről: határozta el saját közegei közbelépésének alkalmazását. Ez nem csak joga, hanem kötelessége volt a kormánynak. Mi lenne a felügyeleti jog értelme, ha flagrans visszaélések esetében, mikor egyházi vagyon kezeléséről és elköltéséről van szó és mikor az autonóm hatóságok absolute KÉPVH. HAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. nem akarják vagy nem tudják a visszaéléseket megszüntetni: a kormány a felügyeleti jogot akkép interpretálná, hogy tétlenül nézze a viszszaélések további folytatását. {Helyeslés.) A harmadik kérdésre, hogy vájjon hajlandó vagyok-e a kivételes állapotot megszüntetni? feleletem igen egyszerű és rövid lehet. Hiszen a múlt nyáron augusztusban épen a törvényes állapot előkészítése czéljából a képviselőtestület választása ki volt irva; ez ellen nem volt semmi kifogásom; a panaszokat, melyek a választás ellen hozzám felterjesztettek, nem én intéztem el, hanem az illető hatóságokkal közöltem. S általában erős akaratom, hogy a kivételes állapot mielőbb megszüntettessék és a törvényes rend helyreállíttassák; de ez nem függ tőlem, hanem függ épen az illető hatóságoktól. Ha ezek kötelességüket teljesíteni fogják, rövid idő múlva helyre lesz állítva a törvényes rend. A. mi azt illeti, hogy hajlandó vagyok-e a felvilágosításokat akármelyik részről az ügyben meghallgatni, méltóztassék azokat velem közölni, kész vagyok azokat meghallgatni és a legjobb informátió alapján a dolog elintézését siettetni. (Hekyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Tetszés.) Szabóvljevics János: T. ház! Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy nagy kellemetlenség egyáltalában az interpellálóra nézve, hogy az interpellátiót a házszabályok értelmében csakis az ülés végén terjesztheti elő, t. i. akkor, mikor a padok meglehetősen üresek. Minek természetes következménye, hogy a képviselők nagy része az interpellátiónak élőszóval előterjesztett indokolását, mely sok esetben igen fontos lehet, meg sem hallja. E körülmény a válaszadáskor mindenesetre előnyös a válaszoló ministerre nézve, de feltétlenül hátrányos az illető interpellálóra nézve, különösen akkor, mikor a törvénysértés oly flagrans, hogy az interpelláló teljes jogosultsággal legalább morális elégtételre számíthat, pedig visszválaszát a válaszra talán egy egészen más hallgatóság előtt, mely az interpellátió indokolását épen nem ismeri, előadni kénytelen. Ehhez járul egy még nagyobb kellemetlenség, különösen a szerb nemzetiséghez tartozó képviselőkre nézve és ez az, hogy valahányszor szerb ügyek kerülnek szőnyegre, a sajtó oly szűkkeblű szokott lenni, hogy azokat legtöbb esetben megemlítésre érdemesnek sem találja, kivéve akkor, ha azokat czélzatosan elferdíteni akarja. És ennek elkerülhetlen következése az, hogy a nagy közönség ügyeinkről és sok esetben életkérdéseinkről vagy fonákul, vagy épenséggel nincs informálva és igy a közvélemény is mindig és feltétlenül kedvezőtlen irányunkban, Ily körülmények között, mielőtt a minister ur válaszára reflectálnék, szükségesnek tartom a 33