Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-357

242 957. országos ülés febrnér 25. 1881. t. ház, Horvát-Szlavonországok választási törvényét sem ezen t. ház hozta meg, hanem a választási törvényt saját autonóm jogkörébeu a horvátszlavón országgyűlés állapította meg. Ugyanaz fogja megállapítani a határőrvidékkel szemben is a horvát országgyűlésre történendő választásokra nézve. És én legalább azt hiszem, hogy ők saját érdekükben fognak gondoskodni arról, hogy azon választás ép annyira szabad legyen, mint Horvát - SzJavonország többi részeiben a választási törvény. De mondom, annak meghatározása, milyen lesz az, ép úgy, mint HorvátSzlavonországokra nézve nem tartozott ide, úgy a Iiatárőrvidékre nézve is ide nem tartozik, hanem a Horvát-Szlavón országgyűlésen lesz eldöntve. A harmadik indoka a képviselő urnak, hogy Horvát-Szlavonországok képviseletében, mint ő mondja, organicus hiba van, ez nem képviselet, hanem a horvát országgyűlés választ ide s ezen hibát ezea törvény az által, hogy a tagok szamát 34-ről 40-re emeli, még nagyobbítja. Hát t. képviselőház, nem kívánok most annak fejtegetésébe belemenni, hogy helyes-e különben az, hogy Hor vátországbau, hol nem egyes kerületek választanak, hanem választ Hor vát-Szlavonország : nem kívánom vitatni még azt sem, hogy épen a magyar szent korona országainak, a magyar monarchiának szempotjából ma még és kivált figyelemmel a horvát kisebbségnek legújabban is tett nyilatkozatára, nem fekszik-e némi garantia azon solidaritás szempotjából abban, hogy ha a többségnek nézete jut a közös törvény hozásban kifejezésre. De mondom, ezek vitatásába most nem kívánok bocsátkozni, de igen kérem a t. képviselő urat, hogy midőn ezen törvényjavaslatot birálja, vegye a helyzetet ugy, a mint van. 1868-ban a XXX. t.-cz. kimondotta először azt, hogy a követeket Horvátországból az országgyűlés küldi és megállapította a 29-es számot. 1873-ban a horvát-sziavon határőrvidék egy része bckebeíeztetvén, egyszerűen alkalmaztatott az arithmeticus számarány, ugy, a mint ugyancsak az 1868 : XXX. t.-cz. meghatározta és ez által emelkedett a képviselők száma 34-re. Ugyancsak az 1868. törvénynek, mint említem, 1873-ban már alkalmazott kijelentése folytán, ezen törvény után ugy áll a dolog, hogy a képviselőket küldi a Horvát-Szlavonországok országgyűlése; küldene pedig 34 helyett 53, vagy 54-et a népességi arány szerint. De ugyan ezen 1868: XXX. t.-cz. azt is megmondja, hogy annak minden dispositiója csak azon utón változtatható, mely utón azon törvény létrejött. Vagyis mit tesz ez, alkalmazva a jelen esetre, ha nem azt, hogy akár a képviseltetés módjának megváltoztatása, akár a képviselők számának megváltoztatása csakis ugy történhetik, ha a horvát-szlaj von országgyűlés regnicolaris deputatiója a magyar törvényhozáséval megegyez és e megegyezést mind a két országgyűlés elfogadja. Nincs tehát ezen szerződésszerű törvénynek egyenes megszegése nélkül, mód arra, hogy más, mint ez utón, azon szabályt megváltoztatni, lehessen. Meglehet, hogy a képviselő ur csekélynek tekinti egy szerződésszerűleg kötött törvény stipulatiójával ellezkezőt cselekedni; de az én meggyőződésem szerint azt Magyarország törvényhozása sohasem tette és nem is fogja tenni soha, hogy adott szavát megszegje, még az esetben sem, ha egyik vagy másik része utóbb ugy tűnik ki, hogy nem volt czélszerűen alkotva. A kormány a maga részéről is azon nézetben lévén, hogy az országgyűlési többség által küldött képviselők ugyanazon száma nagyobb befolyást ad, mint a direct választások utján küldöttek száma, vagyis, ha egy országgyűlés küldi a képviselőket, de a számarány ugyanaz marad, mint az ország azon részeiben, melyekben direct választások folynak, akkor valóság szerint a népességi számarány szerinti száma mellett a képviselőknek több befolyás adatnék azon résznek, mint a mennyi őt különben megilletné; ezen alapon kezdett tárgyalni ugy a horvát kormánynyal, mint horvát férfiakkal; és lelve bennök azon méltányossági érzetet, mely szerint annak igazságát maguk belátták, működött oda, hogy regnicolaris bízottság utján létrejöjjön e javaslat, mely ma előttünk van. Én biztosíthatom a képviselő urat különben is, hogy nem lesz senki, én megvallom, olyan indokok miatt, melyeket mostan felhozni nem kívánok, nem is igyekeztem nagyon rajta, de nem lesz senki, a ki a Horvát-Szlavonországokat arra birja, hogy az 1868 : XXX. törvényben kikötött módon beleegyezésöket adják ahhoz, hogy a képviseltetés módja megváltoztassák; mert Horvát-Slavonországok épen ezeu képviseltetési módban látják az ő egyediségöknek kifejezését; — és ezen egyediség megtagadása volt 1848-ban egyik indoka az akkor oly könnyen kifejlődhetett elégedetlenségnek. (Felkiáltások a szélső balfelBl: A camarilla fejtette ki! Más, is volt az oka!) Hát t. képviselő urak, méltóztassanak megengedni, tudom, hogy elégedetlenség, ellenszegülés szítására sok factor kell és tudom azt is, hogy 48-bau, mely factorok szították; de arra, hogy könnyű legyen szítani, kell valami oly körülmény, mely sok embert tesz egyszerre elégedetlenné és egyik körülmény volt az, mit mondani bátorkodtam. Eu tehát, t. ház, azt hiszem, hogy midőn e törvényjavaslat úgy, a mint szerkesztve van, Horvát-Szlavonországok országgyűlésének törvényszerű hozzájárulásával törvényerőre emelkedhetik, megtörtént ez irányban mind az, a mi