Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-357

357. országos ülés február 25. 1881. ggg A mi már a fennforgó törvényjavaslatot illeti, örvendek, hogy a t. előadó ur megemlített egy bizonyos körülményt, mely az én felszólalásomat jelenleg könnyebbé teszi. Megemlítette nevezetesen azt, hogy igenis merülhetett fel a bizottság előtt azon szempont és azon kérdés, vájjon a bizottságnak tanácskozása és egész eljárása a határőrvidék egyesítése előtt, vagy egyesítése után helyesebb-e. Concedálja tehát a t. előadó ur, hogy igenis jogosult azon felfogás, mely szerint az egész tanácskozás a fennforgó tárgyról ugy is intéztethetik, hogy akkor jöjjön az a napirendre, mikor az egyesítés már ténynyé vált, vagy legalább küszöbön áll. A t. előadó ur opportunitási szempontból helyesebbnek tartotta hozzászólni ezen dologhoz még az egyesítés befejezése előtt, én pedig, megvallom, hogy épen az opportunitás szempontjából sokkal helyesebbnek tartottam volna azon eljárást, hogy ezen egész tanácskozás maradt volna akkorra, mikor már az úgynevezett egyesítés ténynyé vált egészen, vagy legalább félig, mely egyesítés, hogy tulajdonkép ma hogyan áll, én — értve a dolognak részleteit és az egyesítés módját — nem tudom. Ezt megjegyezve, engedje meg a t. ház, hogy némelyeket még előre bocsássak, hogy későbbi felszólalásomat annál inkább indokolhassam. En szükségesnek tartom mindenekelőtt constatálni a határőrvidék kérdésében először a közvéleményt, másodszor pedig a törvény álláspontját. Mi a közvélemény álláspontja a határőrvidék kérdésében? A közvélemény álláspontja a határőrvidék kérdésében a polgárosított bekeblezés álláspontja. A közvélemény Magyarországon és reménylem Horvátországban is, nem is tulajdonkép a határőrvidék egyesítéséről beszél és gondolkozik, mert az lehet a bekebíezésnél kevesebb is. Az egyesítés lehet egyszerűen mechanikus műtét, holott azt hiszem, hogy ugy Magyarországon, mint Horvátországban, midőn a határőrvidékről van szó, nem mechanikus egyesítésről gondolkoznak, hanem organikus bekeblezésről; gondolkoznak arról, hogy a határőrvidék, mint organicus rész beillesztessék magának a nemzetnek, mint egész organismusnak testébe. A közvélemény álláspontja tehát nem az egyesítés, mely mint mondám, lehet mechanikus is, hanem organicus bekeblezés. És én csodálkozom rajta, t. ház, hogy midőn annyiszor hallottak az életben a bekeblezést, a törvényjavaslatban ezen szó „bekeblezés" elő sem jön, hanem meglehetős határozatlansággal említetik az „egyesítés". De a fennforgó törvényjavaslat nemcsak, hogy az organicus bekeblezés eszméjének, de tulajdonkép még az 1868 : XXX. t. czikknek sem felel meg egészen, melynek 65. §-a szórói-szóra ezt mondja: „Magyarország különösen sürgetni fogja ezentúl is, hogy a határőrvidék azon része, mely Horvát-Szlavonországhoz tartozik s a határőrvidéken levő katonai községek ez országokkal, valamint törvényhozási, ugy közigazgatási és törvénykezési tekintetben is egyesíttessenek". A törvénykezési tekintetben való egyesítésről a jelen törvényjavaslatban egy szó sincs. Hogy ez hova lett, nem tudom. Meglehet, hogy ez oly hiba, melyet pótolni lehet, de tény az, hogy a törvényjavaslat kevesebbet foglal magában, mint az idézett 65. §. En tehát t. ház abból a szempontból indulva ki, hogy közigazgatásilag egyesítui és polgárosítva bekeblezni nem azonos fogalom, a fennforgó törvényjavaslatot mindenekelőtt ezért nem fogadhatom el. De t. ház, van egy másik szempont is, a mely engem arra indít, hogy e törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadjam el ezúttal a részletes tárgyalás alapjául. Ismétlem: ezúttal. Azon szempontból indulok ki, hogy helyes törvényhozási eljárás szerint e törvényjavaslatról tulajdonkép csak akkor lehetne szó, ha vagy mint tény már előttünk áll a bekeblezés annak minden részletével, vagy legalább a bekeblezés mikénti végrehajtásának és módjának minden részletei már tudva vannak. Hogy azonban miként szándékoltatik ezen, a mint mondám, nem is annyira bekeblezés, mint csupán közigazgatási egyesítés, végrehajtatni, arról én semmi részleteket nem látok magam és a törvényhozás előtt. Én csak azt az eljárást tarthatom törvényhozási szempontból helyesnek, hogy miután a további képviselet Horvátország részére azon alapon adatik meg, hogy bizonyos egyesítés, szerintem, bekeblezés, fog még csak jövőben megtörténni, ha e bekeblezésnek módozatait és részleteit, már akár mint végrehajtott tényt, akár csak mint végrehaj tandót, ismernők. Hisz a magyar állam érdekének nem akárrnity egyesítés felel meg; lehet az egyesítés olyan is, a mely Magyarország érdekének, de hozzáteszem, még a horvátszlavón nemzet érdekének sem felel meg s én itt nem is keresek semmi ellentétet a két nemzet érdekei köztt, mert a szabadság, a nemzetközi béke és jog érdekében a magyar nemzet és a horvát nemzet érdekeit én közöseknek és solidarisaknak tartom. Azt vagyok bátor kérdezni az igen t.ministerelnök úrtól, hogy milyen lesz hát az a közigazgatás, a mely behozatni szándékoltatik? Autóm lesz-e, vagy nem ? Mennyiben lesz autonóm és mennyiben nem? És hozzá teszem, miszerint a priori még az sem lehetetlen, hogy bizonyos fokig fenntartva a katonai közigazgatást, az egyesítés meg fog történni. Milyen lesz tehát az egyesítés katonai-e, vagy nem? Ha nem lesz katonai, mennyiben lesz autonóm, mennyiben nem ? Ezt