Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-341

341. országot ülés január 29. 1881. jy vényeinkben nem volna meg; hiszen méltóztatnak emlékezni, hogy a közadók kezeléséről szóló törvény megállapításánál az elévülési határidő megállapittatott, hogy öt éven túl, a mely adó ki nem vettetett, azzal az adófizető többé nem zaklatható. Ugyanezen elévülési idő van a szeszadónál, melyre vonatkozólag az 1878: XXIV. t. ez. 90

; §-a határozottan megállapítja, hogy a szeszadó-szabályok ellen elkövetett netaláni kihágások, vagy adómegrövidítések Cäak azon esetben képezik a büntető eljárás tárgyát, ha az elkövetés idejétől számított egy év el nem telt. Én ezen intézkedést óhajtom ide felvenni, kiindulva abból, hogy az ország lakosai utóvégre in infinitum eshetőleg ilyen megrövidítésekből származó vizsgálatnak, megbírságolásnak ne tétessenek ki. Én kérem a t. pénzügymmister urat is, hogy az adózók érdekében fogadja el ezen új §-t, annál is inkább, mert utóvégre ez a kincstárra nézve semmi hátránynyal sem jár. Azon esetben azonban, ha a t. pénzügyminister ur és a ház erre nem volna hajlandó, arra kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék ezen elég fontos kérdést egyszerű szavazással eldönteni, hanem méltóztassék azon esetben ezen új szakaszt meg-, fontolás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Felkiáltások jobbfelöl: Elfogadjuk! Halljuk az új szakaszt!) Az új szakasz igy szólana: „Büntetés elévülés". Ez a czíme, ugyanaz, a mely más törvényben is van. „30, §. Ha a mulasztás után vagy a kihágás elkövetése után egy év már elmúlt, sem vizsgálatnak, sem büntetésnek, sem megbírságolásnak nincs helye." Ajánlom ezen új szakasz elfogadását. Gr. Szapáry Gynla pénzügyminister: T. ház! Szóba jött a pénzügyi bizottságban is, hogy bevétessék-e az elévülésről külön intézkedés e javaslatba, akkor, ha jól emlékezem, abban állapodott meg a pénzügyi bizottság, hogy elég, ha a behajtási és kivetési szabályokban vétetik fel az erre vonatkozó intézkedés. Én azonban nem ellenzem, hogy az itt a törvénybe is felvétessék és pedig azért, mert egy éven túl mindezen eseteket constatálni ugy sem lehetne (Helyeslés a jobboldalon) és igy nem lehetne az eljárást erre nézve megindítani. Kérem ennélfogva a t. képviselőházat, méltóztassék Lukács Béla képviselő ur indítványát elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Lukács Béla képviselő ur egy új 30. §-t kivan beilleszteni a törvényjavaslatba, a melynek elfogadása esetében természetesen a későbbi szakaszok mindegyikének száma egygyel nagyobbodnék. A kérdés tehát az lesz: elfogadja-e a t. ház a Lukács Béla képviselő ur által indítványozott új szakaszt? KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XVII. KÖTET. Mielőtt a kérdést feltenném, méltóztassék még egyszer meghallgatni a javaslatot. Baross Gábor jegyző (olvassa Lukács javaslatát). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezen új szakaszt elfogadni, igen vagy nem? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ezen új szakasz elfogadtatik és a törvénybe beillesztetni fog. Baross Gábor jegyző' (olvassa a 31. és 32. %%-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 33. %-t). Gullner Gyula: T. képviselőház! (Halljuk!) Szerintem a törvényjavaslat ellen felhozható indokok közül egyik legnyomósabb az, a mely a 33. §-ban foglaltatik. A 33. §. szerint ugyanis: „A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy azon városokat, melyek népessége 20,000-et meghalad, valamint a 10,000 lélekszámot meghaladó, általános házbér-adó alá eső városokat, a szükséghez képest, adóvonallal körülzárhassa és viszont, hogy ezekre e törvény 20. §-a rendelete szerinti megváltást alkalmazhassa. Hol pedig ama városok közül a bor- és husfogyasztási adó érvényben áll, ott a zárt városokra nézve érvényes beszedési módot, együttesen ez utóbbi adóra is kiterjesztheti." A mint méltóztatik látni, itt a pénzügyminister — - már t. i. mindig az, a ki a pénzügyi tárczát kezeli, — oly tág értelmű meghatalmazással van felruházva, hogy a mint nálamnál sokkal beavatottabbak állítják, az országnak mintegy 36 városa felett tartja, hogy ugy mondjam, a Damokles kardját; nyilt városokat zárt városokká tehet, ez által azok terheit a törvényhozás beleegyezése nélkül súlyosbíthatja és még csak azt sem köti ki az imént felolvasott szakasz, hogy erről a törvényhozásnak legalább ^utólag jelentést tegyen, Én, t. ház, az alkotmányos elvbe ütközőnek tartom, hogy a kormány, a mely pártkormány volt és lesz mindig, hogy az adófizető polgárok között, hogy ugy mondjam, válogathasson és egyikre nagyobb, másikra kisebb terhet róhasson. Nem fogja tagadni senki sem, t. képviselőház, hogy azon megterheltetés között, a mely ezen törvény folytán a zárt városokra, illetőleg a zárt városokban lakó polgárságra hárul és azon teher között, a mely a nyilt városokban érvényben fog állani, lényeges különbség áll fenn. Ha már most a pénzügyminister ur ezen felolvasott §. értelmében felhatalmaztatik egyszerűen arra, hogy az ország városai közül azokat, melyeket ő jónak lát, zárt városokká nyilvánítsa és mindazon kezelési módokat és szabványokat léptesse életbe, melyeket ezen törvény a zárt városokra 3