Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-341

18 341. országos ülés jannár 28 1881. nézve megállapít, előttem tiszta és világos, hogy az ország polgárainak egy nagy része tisztán azon kedvezéstől, vagy nem kedvezéstől fog függni, a mint a pénzügyministernek tetszesd, vagy nem tetszeni fog intézkedni, illetőleg ezen vagy azon nyilt községet zárt várossá alakítani. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy a törvényhozásnak, midőn az ország lakóira terhet ró, adót szavaz meg, tisztában kell lennie legalább megközelítőleg az iránt, hogy mily mérveket ölt azon teher, melyet a törvényben megszavaz. Ma, ha ezen törvényjavaslat hatását általában bírálni akarja valaki, felveszi a tényleges állapotot és tudja, hogy zárt város az országban kettő van, t. i. a főváros és Pozsony, a többi pedig nyilt helység. Ha már most ezen meghatalmazást megadja a t. képviselőház a pénzügyministernek, én merem állítani, hogy ezen törvényjavaslat hatását sem e házban, sem e házon kivül megbírálni, kiszámítani nem tudja senki, mert a t. pénzügyminister czéljait és szándékát, hogy t. i., mely városokat akarja zárt városokká alakítani, nem ismeri senki sem. így tehát az ebben rejlő adómegterheltetés mérveit ma kiszámítani senki sem tudja. Ismétlem pedig, t. ház, hogy a törvényhozóknak legalább — megközelítőleg ismerniök kell azon teher mérveit, — melyet az ország lakosaira róvnak. Én nem vitatom, hogy fennforoghat annak a szüksége, hogy a húszezer főnyi lakosságnál nagyobb népességgel biró városok közül némelyek a nagyobb kategóriába helyeztessenek át, de nem látom okát annak, hogy miért kelljen azt egy tág értelmű s a pénzügyminister discretiójára bizott felhatalmazás alakjában tennünk. Az én véleményem szerint azon utat kellett volna választani, bogy a pénzügyminister esetről-esetre a törvényhozás beleegyezését vegye igénybe. Én, t. ház, ezt tartottam volna az alkotmányos elvvel inkább összeférőnek és megegyezőnek ; és én azt tartom a törvényhozás feladatának, hogy tudja, midőn egy törvényjavaslatban temeket ég adókat szavaz meg, mily mérvben és kinek terhére szavazza meg azokat Én t. ház, ezen § kihagyását vagyok bátor indítványozni. Én nem reflectálok azon indokokra, melyek felhozhatók lennének, hogy az ily felhatalmazás egy pártkormány kezében mindig igen éles fegyver. Én csak az alkotmányosság szempontjától hangsúlyozom, sőt nem akarok elzárkózni az elől sem, hogy lehetnek esetek, melyekben a nyilt városok közül némelyek zárt városokká fognak tétetni, de nem adhatok a pénzügyministernek egy ilyen tág értelmű, az ország lakosságának feje felett függő meghatalmazást annál inkább, mert a törvényjavaslat ezen §-a nemcsak ezen adóról szól, hanem, mint annak végsoraiban méltóztatnak látni, ezen §. szerint felhatalmaztatik a pénzügyminister arra is, hogy azon szabványokat, melyek a bor- és húsfogyasztásra nézve a zárt városokban fennállanak a nyilt városokra is kiterjeszthesse. Én ezt nem tartanám helyesnek és azért kérem a t. házat, hogy módosítványomat, mely azt czélozza, hogy a 33. §. hagyassék ki, méltóztassék elfogadni. Baross Gábor jegyző (olvassa Gulner Gyula módosítváayát). Hegedűs Sándor előadó: Én ezen módosítványt nem fogadhatom el és ezt az átalános vitában kifejtettek után csak röviden fogom indokolni. Több oldalról fölhozatoft, hogy ezen szakasz önkényre ad hatalmat a kormánynak. Én azt hiszem, a törvényben e tekintetben oly correetivumok vannak megállapítva a kormány önkénye ellen, hogy ezen rendszabály határozottan inkább az adózók érdekében, mint a kincstár érdekében van. Ha ezt indokolni akarom, akkor azon két ellentétes álláspontot, mely az általános tárgyalás alkalmával kifejtetett, szemügyre kellene vennem. Egy részről azt mondták, hogy a zárt városok hátrányosak a kereskedelemre és a forgalomra és ennek folytán előnyösebbnek tüntették föl a nyilt városok helyzetét. Erre én azt mondhatnám a másik oldalról felhozottakkal szemben, hogy a nyilt városok helyzetét tüntetik fel sokan előnyösebbnek, a mennyiben az önkényes megszabás és a bérlő önkényének és zaklatásának veszélye folytán és a kincstár érdekében szükséges intézkedéseknek magán eg3^énekre való átruházása által több önkénynek lesznek a lakosok kitéve, mint a zárt városokban, hol a fix-tételek egyszerűen alkalmaztatnak. Ha tehát akár az egyik, akár a másik álláspontot veszem, a zárt városok, mellett szól az, hogy elkerültetik az önkény, a mit egy részről ellene felhoznak; vagy megfordítva, a nyilt városok mellett felhozhatom azon előnyöket, melyeket az illetők a zárt városok ellen felhoztak. De nem akarok ezen elvi fejtegetésekre és az általános vitában már kimerített érveknek egymással való szembeállítására kiterjeszkedni. Egyszerűen egy gyakorlati szempontot ajánlok a t. ház figyelmébe: Két correctívum van a törvényjavaslatban, mely meglehetős korlátokat szab a kormánynak. Egyik az, hogy az adótételek meg vannak szabva, a másik az, hogy a kincstár csak pénzügyi szempontból jár el. Ha már most bármily, csak valamennyire is elfogadható bérlet, vagy átutalás által, vagy az illető adózóknak adó-