Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-355

355. országos ülés február 23. 1881. 213 mára a maga jogérzetével megegyez temetőnek tartotta a §-nak valamely oly módosítását, a mely a czélt nem téveszti el, de biztosítékot nyújt azon veszedelmek ellenében, a melyeket ma is oly sötéten és oly túlzottan rajzoltak ebben a házban. És miféle követeléseket, garantiákat állít fel e tekintetben a budapesti ügyvédi kamara? Először, hogy a vizsgálat egyénenként és nem általánosságban terjesztessék ki; a pénzügyi bizottság ehhez szóról szóra alkalmazkodik. Másodszor, hogy a vizsgálat a kereskedőnek, iparosnak, gyárosnak, bankháznak stb. csakis üzleti helyiségére és ne magán lakására terjesztessék ki; a pénzügyi bizottság ehhez a követeléshez is szóról szóra ragaszkodik. {Ellenmondások a balés szélső baloldalon.) Hiszen kérem, ez irva van! Harmadszor, hogy valakinek bélyegcsonkítása miatt harmadik személyekre a szemle, vagy kutatás ki ne terjesztessék. A pénzügyi bizottság a szövegezésnél ehhez is szóról szóra ragaszkodott. Negyedszer — és ezt nem teljesítette a pénzügyi bizottság, azonban ehhez is közeledett egy modalitással, a melyet bizonyára el fognak ismerni azok, a kik ismerik a memorandumot, — nehogy ráfogás miatt valaki ellen vizsgálat vagy nyomozás indittassék, azt követelte a kamara, hogy a hitelt érdemlő adatok közöltessenek az illető féllel. A pénzügyi bizottság ehhez az egy követeléshez ily alakban nem járulhatott azért, mert a mig az adatok közöltetnek és vita tárgyát képezi az, hogy hitelt érdemelnek-e vagy nem; a mig a dolog a pénzügyi bírósághoz megy és az eldönti: addig ott vizsgálhatnak, kereshetnek, de bizonyára nem fognak találni semmit 5 azonban hódolt még e részben is azon tekintetnek, mely az ügyvédi kamarát vezérelte, az által, hogy a vizsgálatnak, illetőleg nyomozásnak megindítását egyedül és kizárólag a felelős péuzügyministerre bizta. Ez a felelős pénzügyminister itt van a képviselőházban és bármikor feleletre vonható ; itt már nem élhetnek azon kifogással, hogy hivatalos közegek túlbuzgósága vagy tudatlansága miatt — a mint Szilágyi t. képviselő ur mondotta — a ház szentélye feldulatik: azt ő rendeli el, ő felelős érte. (Ielkiáltások a szélső baloldalon: Jól van! Köszönjük!') Azonban, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy itt túlhajtva és sok tekintetben, valóban a czélnak nem megfelelően annyira túlozva volt annak a §-nak minden következménye, hogy ezen az alapon és ezen az érvelésen elindulva nemcsak Magyarországon, de Angliában sem fogunk pénzügyi ellenőrzést gyakorolhatni. De méltóztassanak megengedni, én e tekintetben, azt hiszem, hogy nemcsak a ház szentsége, illetőleg az irodák, a gyárak és egyéb üzleti helyiségek úgy Angliában, mint Francziaországban is a legszigorúbb pénzügyi ellenőrzésnek vannak alávetve, hanem úgyszólván az üzleti helyiségek be vannak falazva, a mennyiben a magánlakás a pénzügyi hatóság engedélye nélkül, nem is lehet összeköttetésben az üzleti helyiséggel. De többet mondok, a lakás szentségénél sokkal szentebb a levél szentsége (Halljuk! Zaj a szélső baloldalon) és Angolországban nemcsak politikai, de pénzügyi visszaélések tekintetében szabad a leveleket felbontani. Azért van a törvényjavaslatban világosan körülírva, hogy először csakis üzleti és irodai helyiségek és másodszor csakis hitelt érdemlő feladás következtében és csakis a pénzügyminister saját felelősségére lehessen a szemlét elrendelni. Ennélfogva nincs okuk azt állítani, hogy a ház szentsége feláldoztatik a fiskális érdekeknek, hogy ezen kormány nem bir alkotmányossági érzékkel, hogy feláldozza a szabadságot. Ilyeneket és hasonlókat — mondom — állítani nem lehet. Én ezen állításokból csak azt következtetem, hogy bizonyos képviselő uraknak mindig kell actió s ha nem telik a nagy actióból, elég a kis actió. (Derültség a jobboldalon.) T. ház! Én tovább untatni nem akarom s kijelentem, hogy egyszerűen csak azért szólaltam fel, hogy a dolog historicumához és különösen azon indokokhoz szóljak, melyek a pénzügyi bizottságot vezették, a mely még muszkákból nem áll. (Derültség a jobboldalon.) Ha még a reminiscentiákra is át akarnék térni, Eötvös • Károly t. képviselő urnak érdekes dolgokat tudnék beszélni, különösen azon javaslatról, melyet neki a minister ur megbízásából készíteni kellett volna. (Halljuk ! ügy van! a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat, melyet a t. pénzügyminister ur benyújtott, teljesen helyes és bocsásson meg nekem Szilágyi t. képviselő ur, ha azt mondom, hogy én vele nem érthetek egyet, mert habár az indítványból az „esetleges határozottabb körülírás" helyett mást olvas ki, mint a mi benne van, ebből még nem következik az, hogy azt nem kell elfogadni; mert azok is, kik ezen szakasznak kihagyása mellett szólaltak fel, mint Teleszky István, azt mondták, hogy inkább a bírságot szigorítsuk, hogy ez által egyfelől a kincstárnak a kellő biztosítékot megadjuk. Megengedem, hogy ez egy eszme, melyet vitatni lehetne és itt e körülírás fogalmába ez is bele esik. Az a szép mező a vitatkozásra és a nagy actióra jövőre is megmarad ezen §-nál is, midőn az a házba újra bejön. Én a t. pénzügyminister ur módosítását elfogadom. Szilágyi Dezső: Szavaim félremagyarázása végett szót kérek. A t. pénzügyminister úrra és a t. előttem szólott képviselő úrra nézve meg kell jegyeznem azt, hogy mindaketten nagy