Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-355

212 355. országos ülés febrnár 23. 1881. pontja köztt. Mindazon félreértés ide vezethető | vissza s miután maga a föltevés nem áll, nem áll j az sem, a mi következtetésképen abból levonatott. Magára a dologra s különösen azon kérdésre nézve, vájjon ezen szakasznak elfogadása most döntessék-e el, vagy sem, bátor vagyok azon körülményt a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy ha tisztán csak a köztt kellene választani, hogy a szövegezés most fogadtassék-e el, vagy sem, mert a biz fogna újabb megfontolás nélkül határozhatni, akkor érteném az indítvány ellenzését. Ámde midőn egyrészről az állíttatik, hogy ha a szöveg elvetésével a kincstár károsodni fog, azért, mert egyes irodákban, üzletekben, bankároknál üzletszerüleg vitetik a bélyegcsonkítás, ott nincs a ministernek módja az ellenőrzésre, más oldalról meg az állíttatik, hogy nem elégségesek azok a garantiák, melyek ezen javaslatban foglaltatnak és kell még egyéb garantiákról is gondoskodni, hogy az egyéni szabadság és a ház szentélye fenntartassák: akkor lehet még mód arra, hogy ezen két különböző ellentétes felfogás kiegyenlítessék az által, ha szabályosan megállapíttatik az eljárási mód. T. ház! Eötvös Károly képviselő ur azt mondta, hogy ha ezen ajánlat egy tisztességes visszavonulás akar lenni, akkor ő beleegyezik. Engedelmet kérek, nem az akar lenni, hanem hivatkozom az illetékekről szóló törvényjavaslatra, a melynek 39. §-a tárgyalásánál szintén olyan ellentétes nézet merült fel, hogy az egyik rész biztosítani kivánta a kincstár érdekét, a másik a jelzálogos hitelezők érdekét kivánta biztosítani; és ha akkor kivánt volna a ház azon §. felett dönteni, meg vagyok győződve, nem jutott volna azon megállapodásra, a melyre azután jött. A t. ház az igazságügyi bizottsághoz utasította azon §-t, ott elfogadtatott egy szöveg, a mely a kincstár érdekét teljesen megóvja, de a jelzálogos hitelezők érdekét is megóvja s ennélfogva hozzájárult a kormány úgy, mint az igazságügyi bizottság. Nem látom tehát kizárva annak lehetőségét, hogy ezen eredmény a jelen §-nál is elérhető legyen, hogy mód fog találtatni, a mely a különböző érdekeket kiegyeztesse. És utóvégre is a ház bölcsességétől fog függni azon újabb szövegezést elfogadni, vagy nem fogadni; ha pedig nem fog mód találtatni, hogy az ellentétes érdekek kiegyeztessenek, akkor előáll azon eset, hogy a két érdek képviselői közül az egyik rész a §. kihag másik rész pedig annak fenntartására fog szavazni. Ezen okoknál fogva nem látom lehetetlennek, hogy ezen különböző érdekek kiegyenlittessenek. Én azonban nem látom be azon scrupulus indokolt voltát, hogy az én módosítványomnak utolsó része kihagyások, mert hiszen a bizottság eljárásától fog függni akkor, midőn azt tárgyalás alá veszi, hogy a szakaszt, ha a szükség eló'állana, újabban szövegezze és nem látom annak szükségét, hogy módosítványombóí ezen rész kihagyassék, mert a bizottság lesz azon helyzetben, hogy a felett határozzon és az én módosítványom semmi tekintetben sem praejudicál a bizottság véleményének. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék a kérdés tüzetes megvitatása végett elfogadni azon indítványomat, hogy a szakasz visszaküldessék a bizottsághoz. (Helyeslés jobbfelöl.) Hegedűs Sándor: T. ház! En egész tárgyilagosan a dolog historicumára nézve vagyok kénytelen néhány adattal szolgálni a t. háznak. (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi t. képviselő ur vitatkozás tárgyává tette azon javaslatot, a mely most a tárgyalás alapjául nem szolgál; beszédének legnagyob része, addig, mig figyelmeztetve nem lön, teljesen az eredeti törvényjavaslat ellen volt irányozva. Igen természetes, hogy érvelésének ezen legnagyobb részével nem foglalkozom és érvelésének erre vonatkozó pontjára c^ak egy figyelmeztetéssel szolgálok neki és ez az: hogy az ügyvédek védelmére, az ügyvédeknek ezen §-ba való bevonására nézve az ő igen közel álló collegája, Eötvös Károly képviselő ur terjeszkedett ki. 0 magyarázta ki, hogy milyen nagy fontosságú az igazságszolgáltatás érdekében az ügyvédi kar ; milyen tiszteletre méltó — miben teljesen egyetértek vele — ez az ügyvédi kar. Minthogy pedig erről az ügyvédi karról ebben a §-ban szó sincs, tehát e tekintetben egészen egyetértek Szilágyi Dezső képviselő úrral. (Derültség jobbfelöl.) Azonban a t. képviselő ur egy másik tévedést is követett el és ez az, hogy érvelésébe az eredeti törvényjavaslatnak néhány kifejezését hozta be, a melyek történetesen a pénzügyi bizottság szövegezéséből kimaradtak. És ennek a kimaradásnak is igen szép előzménye van. T. i. a budapesti ügyvédi kamara, mely igen tekintélyes, igen élénk jogérzettel biró testület, egy memorandumot adott be e törvényjavaslat ellenében ég megvallom, hogy a pénzügyi bizottság maga is nagy hasznát vette e memorandumnak. Eötvös Károly (közbeszól): Nem látszik! Hegedűs Sándor: Ha ismerné a javaslatot, meg a memorandumot és összehasonlítaná, akkor látná a t. képviselő ur. (Derültség jobbfelöl.) Sok fogalomnak praecisirozását, sok, talán túlszigorú intézkedésnek elhagyását, a pénzügyi bizottság épen azon hatalmas érvelés alapján határozta el, mely e memorandumban foglaltatik. A mi a memorandumnak ezen pontra való nézetét illeti, az igen érdekes. Egy alternatívát állít fel, melynek első fele tisztán és mereven jogi szempontból igen szépen érvel és követeli a §. kihagyását. Ennek daczára az ügyvédi ka-