Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-355

355. országos ülés február 23. 1881. 211 menti törvényhozói képességnek egyik lényeges részén csorbát ejt. És most engedjék meg, hogy hozzátegyem ennek veszedelmét. Nem mondom én — különösen azon concilians nyilatkozat után, melyet a t. pénzügyminister ur tett, nem mondom, — hogy nem lehet némi érvet felhozni e rend szabályok mellett. Megmondom az érvet: az érv az, a közönségnek általánosan ismert vonakodása a számlákra és könyvekre bélyeget alkalmazni és ezen mulasztással és vonakodással szemben a pénzügyminister a szigorítás szükségét érzi. De midőn egy egészen helyes alapon szigorúan akarunk eljárni, vigyázzunk, hogy az orvosság ne legyen roszabb a bajnál. Ennek a rendszabálynak az a hibája, hogy az orvosság sokkal roszabb, mint a baj. A birság felemelésében, melyre az igazságügyi bizottság czélzott, lehetőleg és elegendőleg megvédve tartjuk a kincstár érdekét és félünk ily discretionális hatalmat, ily igazán csekély érdekek és összegek miatt megadni. Mert akárhogy van meggyőződve a pénzügyminister ur és a ministereluök ur, hogy azok discréte, kímélettel és csak oly esetben fognak alkalmaztatni, midőn csakugyan hitelt érdemlő értesítés van, ez az ő egyéni hitük. A kik gyakorlatban tekintik a pénzügyi közegek eljárását, nagyon jól tudják, hogy azon discretionális hatalmon belül mennyi zaklatásra képesek, sokszor nem is készakarva, de hanyagságból. A házijog utoljára is ugy tekintetik, mint a mit csekély okokéit megsérteni nem lehet. Miért van az, hogy még jogos gyanúsítás esetében is nem szabad éjjel valakinek lakásába bemenni, még bűntett gyanúja esetében is csak akkor, ha veszély forog fenn ? Miért szorittatik meg a hatóság eljárása még sokkal fontosabb ügyekben is ? Azért, mert két rósz köztt a modern európai felfogás és mondhatom, a jogállam felfogása nagyobb rosznak tartja azt, ha apró érdekekért a ház szentsége veszélyeztetik, mintha esetleg azok az apró érdekek azt a teljesen hatályos védelmet nem nyerik. S ez az, a mi a mi meggyőződésünket elválasztja a pénzügyministerétől. És ha a pénzügyministernek indítványa csak addig terjed, a meddig a ministerelnök ur azt magyarázza, t. i. ha azt jelenti, hogy ezen szakaszt reconsideratió végett még egyszer küldjük vissza a bizottsághoz, ha nem jelent ennél sem többet, sem kevesebbet, ámbár megvallom, miután ez a szakasz már két bizottságban tárgyaltatott, miután az igazságügyi bizottsághoz külön épen e szempontból utasíttatott, miután meg vagyok győződve, hogy az új megfontolásnak az lesz eredménye, hogy új okokat sem mellette, sem ellene egyik bizottság sem fog szolgáltatni, mégis látván a concilians hajlamot, ha azt látnám, hogy a dolog lényegében egyetértene a pénzügyminister és hogy a pénzügyminister ur hajlandó arról lemondani, én ezt elfogadnám. De a pénzügyminister ur indítványának van egy másik része. Azt mondja, hogy visszautasittatik a bizottsághoz újabb megfontolás és szabatosabb szövegezés végett. A szabatosabb szövegezés feltételezi, hogy abból marad valami, talán a lényege s talán nem a lényege. De ha én annak lényegét ellenzem, mi módon állhassak arra, hogy visszautasittassék a, bizottsághoz szabatosabb szövegezés végett? Ez az az,a miért daczára,hogy megismerem azon conciliáris fellépést, azon előzékenységet, a melyet a pénzügyminister ur gyakorol, de mert elvileg, én legalább elvileg ellenzem és mi bizonyosságom sincs arra, hogy a pénzügyminister ur elvileg egyetért velem, én a szakasz kihagyását indítványozom. {Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Azen észrevételt kell tennem a képviselő urnak, hogy nem méltóztatott jól hallani a szöveget, mert azt méltóztatott mondani, hogy „szabatosabb szövegezés végett". Nem ugy van, mert az indítvány így szól: „és esetleg határozottabb körülírás végett". (Közbeszólások a szélső baloldalról: Még rosszabb!) Már akár jobb, akár rosszabb valakinek felfogása szerint, de nem az

? a mit a pénzügyminister ur mondott. Eötvös Károly (közbeszól): Halljuk az igazságügyministert! Gr. Szapáry Gyula, pénzügyminister : T. ház! Daczára annak, hogy Eötvös képviselő ur decretáini akarja, hogy ne én szóljak, hanem az igazságügymínister ur. . . . Eötvös Károly (közbeszól)-' Csak óhajtom ! Gr. Szapáry Gyula pénzügymiiiister: ... a képviselő ur és a ház engedelmével én fogok szólani. (Halljuk ! jobbfelöl.) T. ház! Több képviselő, ki ezen kérdésben felszólaltak, ugy akarták feltüntetni az ezen szakaszban foglalt eljárást, hogy nem miként a szakaszban foglalva van, csupán a pénzügyministernek, hanem egyátalában minden pénzügyi közegnek adatik hatalom a jogszemlék megtartására. Erre hivatkozott Eötvös képviselő ur, erre hivatkozott legújabban Szilágyi Dezső képviselő ur is. Ezen szakaszban, t. ház, világosan ki vau mondva, hogy tisztán és csakis a pénzügyminister rendelheti el a szemle megtartását, tehát nem egy általános meghatalmazásról vau szó. De bátor vagyok még egy félreértésre hivatkozni és azt földeríteni, melyre Szilágyi t. képviselő ur adott okot az által, hogy ő nem azon javaslatból beszél és idéz, mely most képezi a t. képviselőház tanácskozásának tárgyát, midőn hivatkozott kétszer is „egyéb helyiségekre," hanem azon eredeti javaslatból, mely a kormány által benyujtatott s mely a pénzügyi bizottság által módosittatot. Lényeges különbség van, t. ház, azon szövegezés és a kormány állás27*