Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-355

210 355. országos ülés febrnár 23. 1881. tartoznak, ezek megvizsgálásánál a házjog érintve nincs, mig magánhelyiségek megvizsgálásánál mindig azon kényes téren mozog a hatóság, hogy a discretionális hatalmat arra. használja fel, hogy az, mit szentnek tartanak mindenütt a világon, a magánlakások sérthetetlensége és szentélye túlbuzgóság, vagy roszakarat következtében megsértetik. Ezen különbség tehát fennáll a hatóságok és ügyvédek irodája köztt. Ez a t. képviselő urnak egyik nagy tévedése. Másik nagy tévedése — s ebben, megvallom, többen osztoznak vele — az, hogy e paragraphusban az ügyvédi iratokról in specie szó sincs és első sorban itt nem is ügyvédi irodákat, hanem egészen más irodákat értettek, ugy, hogy az ügyvédi irodák megtámadása, itt valami rejtélyes dolognak keresése mellett, az ügyvédi irodák nagyon buzgó védelme, legfelebb Móritz t. képviselőtársam törekvései ellenében szükséges, mert e törve lyjavaslat az ügyvédi irodákat első sorban tekintetbe sem veszi. Ez a másik tévedése a t. képviselő urnak. Miről van itten szó? A 7. §. azt mondja, hogy felhatalmaztatik a pénzügyminister arra, hogy azokat a hivatalos szemléket, a melyeket az 1876 : XV. t.-cz. a hivatalos helyiségekre megállapít, kiterjeszthesse. Mire? Irodákra, üzleti és egyéb helyiségekre. Minő czélból? Abból a czélból, hogy a 6. §-ban elősorolt kötelességek miként teljesíttettek. Már most, minő kötelezettség lenne a 6. §-bau? Az, hogy a ki számlát, vagy számlát pótló, vagy ezzel egyértékű kimutatást állít ki, azt bélyegezze meg, a ki könyvre vásárol, szóval a kinek számláját és nyugtáját a könyv képezi, azt bélyegezze meg. Ez, t. ház, az ügyvédi ügyvitel köréhez nem tartozik. Az ügyvédi irodák csak annyiban tartoznak ide, mint minden egyéb helyiség, tehát a gazdáké és bármely más állampolgáré. Nem arról van tehát szó, hogy az ügyvédek ellen valami különös rendszabály czéloztassék, hanem arról, hogy itt oly rendszabály czéloztatik, a mely a magánéletet, a magánforgalmat érinti, minden embernél egyaránt, az ügyvédeknél, a mennyiben magánemberek. {Helyeslé'.) Az a kérdés, ha már mindenkit fog ez érinteni, mégis kiket érint leginkább ? Azokat az egyéneket, a kik legtöbbnyire nyugtákkal és számlákkal dolgoznak. Egy nagy gazdaságot vivő birtokost, egy iparost vagy kereskedőt és egy nagy háztartással birót sokkal inkább érint ez, mint bármely más foglalkozásnembelit. Előttem szólt t. képviselő ur — és ezt mondja a ministerelnök ur is — azt állítja, hogy ők természetesnek tartják, hogy kiterjesztetik az 1876. éri XV. t.-cz. 65. §-a. Én azt hiszem, t. ház, hogy itt egy nagy félreértés van. Két különböző elv az, a min az érintett 65. §. és ezen paragraphus alapszik. A 65. §. hivatalos helyiségek és az ott levő irodák megvizsgálásáról szól azon szem pontból, hogy a bélyegkötelezettség megtartatott-e? Egy hivatalos helyiséget megvizsgálni bármely szempontból a hatóságnak természetes joga és functiója. Ezzel semmi veszély sem jár; ennek gyakorlatával a visszaélések vaíószinűsége nincs összekötve. De ha ezen elv kiterjesztetnék, ki kellene azt terjeszteni más hivatali helyiségekre is. De mire terjesztetik ki? Nem hivatalos helyiségekre, hanem magánhelyiségekre, nemcsak üzleti helyiségekre, hanem az van mondva, irodákra, üzleti helyekre és egyéb helyiségekre. {Ellenmondások jobbfelöl.) Kérdem, hogy ezen magán helyiségekre szabad-e azon elv alapján a kiterjesztést megtenni, a mely a hivatalos helyiségekre volt megállapítva? Nézetem szerint nem, mert nincs analógia. {Helyeslés balfelöl.) Nagyon erős érdeknek kell ott fennforogni, hogy azon üzlet helyiségek, magánirodák egy vonalra állíttassanak a hivatalos irodákkal. Ezért van itt, t. ház, tévedés az elv kiterjesztésében. Én részemről phrasisnál egyébnek nem tartom a ministerelnök urnak azon nyilatkozatát, hogy ő a szabadságot még kinövéseiben és visszaéléseiben is tiszteli, már t. i. az egyéni szabadságot és a házjogot. Ugyan kérem, a ki a magánhelyiségbe be akar menni, kutatást akar ott tenni a végett, hogy egy-egy számlakivonatot, vagy egy-egy könyvet, a melyre árúkat szoktak venni, megkeresse, vájjon helyesen van-e bélyegezve, vájjon dicsekedbetik-e azzal, hogy a szabadságot annyira tiszteli, hogy annak megsértésének elkerülése végett, még kinövéseit is kész tűrni, nem ellenkezőleg még a szabadságnak egy lényeges követelményét is koczkáztatja, csak azért, hogy eshetőleg — nem is bizonyosan, csak esetleg — az államkincstár megkárosítását elháríthassa. Áll tehát a t. kormány tetteiben és javaslataiban épen homlokegyenest ellenkezője annak, mint a mit szóval hirdetnek a ministeri padokról. {Helyeslés balfelöl.) Egyébiránt megvallom, hogy az érvelésnek azon nemét, melylyel a t. előttem szólott beszédében élt és fájdalom, a házban szokásos kezd lenni, igen helytelennek tartom. Szokásos t. i., midőn meg akarnak védeni egy javaslatot, egyik osztályt a másik ellen harczba állítani. Midőn az indirect adókról volt szó, akkor előállott a kereskedő, —- iparos érdeke, nohát akkor a földmíveléssel foglalkozóknak talpra kell állani ellenök. Most. midőn ezen szakaszról van sző, inkább készek hamis értelmet tulajdonítani neki, csakhogy azt az ügyvédek elleni rendszabály kecsegtető színével ruházhassák fel némelyek előtt. Én elvileg ezen okoskodást helytelennek tartom és azt hiszem, hogy a hol ily indokoknak, ily húron való játszásnak parlamentben hatása van, az a parla-