Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-355

355. országos ülés február 23. 1881. 207 Én nem tudom, hogy kizárólagos czél-e ez a t. képviselő ur előtt, de ugy látom, hogy annak tartja.- De én részemről nemcsak, hogy ezt a czélt magam elé kizárólagos állami ezélul ki uem tűztem, de a legnagyobb sajnálattal constatálom azt, hogy akadt a képviselőházban egy férfiú, akadt a magyar parlamentben ember, a ki az állam minden egyéb ózdijáról elfeledkezik (Mozgás a jobboldalon) s különösen elfeledkezik azon czélról, meiyet a t. képviselő ur egykor talán kelletén túl is hangsúlyozott, de a melyet mindig hangsúlyozni kell: az egyéni szabadság tiszteletét. Én előttem meg ez az állami nagy czél. Hanem hát a t, képviselő urnak gusztusa, mit részemről nem irigylek s mire nézve biztos vagyok, hogy ä t. képviselő ur ezen czélját, bármennyire sülyedjen is a politikai közerkölcs Magyarországon, a magyar nemzet magáénak elfogadni sohasem fogja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Móricz Pál (közbeszól): A maga nevében beszéljen! Eötvös Károly: Ez az én hitem. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy tisztességes emberek nem félnek az ellenőrtől. Bocsánatot kérek, én nem tudom, hogy a t. képviselő ur Magyarországon kiket ért a tisztességes emberek alatt. De azt tudom, hogy minden tisztességes ember fél attól, hogy az ő házába és házának szentélyébe az államnak hivatott és hívatlan, művelt és műveletlen és durva közegei betolakodjanak. (Élénk tetszésnyilatkozatok a baloldalon.) Ettől épen a tisztességes emberek félnek. (Úgy van! a baloldalon.) De bát azt kérdem, a kérdést megfordítva, miért akar a t. képviselő ur passust adni minden fináneznak és minden rendőrnek, hogy a tisztességes emberekhez betolakodjék és ott náluk kutasson. Ha a t. képviselő ur oly nagy súlyt fektet a tisztességes emberekre, én is nagy súlyt fektetek ezekre. De akkor ne tegyük ezeket nem tisztességesekké az által, hogy Csáky szalmájának tekintjük szentélyöket, az állam közegeivel szemben. (Elénk tetszésnyilatkozatok a baloldalon.) Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy minden ember tisztessége megszűnik azon értelemben, a mint ő veszi, megszűnik, ha az állam czéJját olyannak tekinti, mely előtt megszűnik a ház szentélye és az egyéni szabadság. (Tetszés a baloldalon.) A t. képviselő ur áttért az ügyvédekre is; nem először és attól kell tartanom, nem is utoljára s az a t. párt, a t. kormánypárt, melynek tagjai köztt pedig kitűnő ügyvédek is vannak, fájdalom, hogy azt a kormányt és azon irányt folyton támogatják, —• mondom, azon párt részéről igen gyakran hangsúlyozva volt itt azon nézet, mely nemcsak általában a mai ügyvédre, de egyáltalán az ügyvédi intézményre nézve nem talál. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy ő nem ismer oly ügyvédet, a ki ne vette volna meg a felektől a bélyeget, tehát tessék meg is fizetni és rátenni a bélyeget az iratra. Bocsánatot kérek, az ügyvédről nekem más fogalmam van, mint hogy beszedi a bélyegek árát és ráteszi a bélyegeket a papirra, (Mozgás) vagy hogy rá ne tegye. Nekem más fogalmam van az ügyvédről. Az ügyvédi functiónak ez igen szomorú oldalát képezi, de csakis a Bach-rendszer és a mostani kormányrendszer alatt ez a kezelése a bélyegeknek. Bár az ügyvédi functiót ettől meg lehetne menteni. Én, t. képviselő ur, azon nézetben vagyok, hogy az igazságszolgáltatás szintén magas állami czél, az igazságszolgáltatásnak helyessége, jósága és gyorsasága legalább is oly magas állami czél, mint az indirect állami adók folytonos szaporítása. (Helyeslés balfelöl.) Sőt mondhatom, ennél sokkal fontosabb, magasabb és magasztosabb állami czél. Pedig én az ügyvédi intézményt az igazságszolgáltatás ép oly közegének és intézményének tekintem, mint magát az állami bíróságot. Egyik ép oly szükséges a jó igazságszolgáltatáshoz, mint a másik, És ha a t. képviselő ur által hangsúlyozott irány valamikor megtestesülne ez országban, akkor az igazságszolgáltatás megállapítására, az igazságszolgáltatás életére vonatkozó egyik nélkülözhetlen intézmény, az ügyvédi intézmény megbéníttatnék. S hogy akkor minő igazságszolgáltatás lenne Magj^arországon, arról én most képet a a t, képviselő urnak nem festek. Nem az áll én előttem; áll előttem az ügyvédségre nézve, ha már rátért a szó, az, hogy függetlensége biztosittassék minden irányban, hogy függetlensége biztosittassék egész addig, a meddig ő ép oly magas és épen oly fenséges intézménynyé válik a társadalmi és állami életben, mint maga a bíróság. De épen e törekvés is, melynek a t. képviselő ur egész cynismussal adott kifejezést, az ügyvédet és az ügyvédi intézményt oda akarja lealacsonyítani, hogy ha az már elvesztette függetlenségét nagy részben, bíróságokkal és az államkormányzati hatóságával szemköztt, elveszítse függetlenségét, még a finánczokkal szemben is. (Igaz! a szélső baloldalon.) Az állam legnemesebb czéljaira vezető ez eszközöknek és intézménynek ily kicsinyes és kislelkü lealacsonyítása — mert az, a mit a t. képviselő akar, oda vezet — az nem az állami nagy czélok szemmeltartása, hanem minden nagy, nemes állami czél semmibevétele, kigunyolása és lealacsonyítása volna. (Helyeslés balfeföl.) De nemcsak az ügyvédekről van itt szó, hanem minden más üzletről, az ipari, a keres-