Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-355

206 355. országos Ülés február 23. 1881. nem fog hozzáfordulni, akkor nem szükséges kutatni a bélyegtelen iratokat. Vegyük fel pl., — azt mondja a t, képviselő ur — hogy tudomása van arról, hogy egy járásbírósághoz oda ment a fináncz és a levéltárt kikutatta. Vájjon mennyi idő alatt kutatta? Azt hiszem, beletelt 10 hét. Az alatt az a finanez folytonosan ott ült a járásbíróság irattárában. Most méltóztassanak venni csak egy szerény ügyvédi irodát. Töltsön ott a fináncz csak három hetet, ez annyit fog jelenteni, mint azon ügyvédet tönkretenni; mert akadhat mindig egy cliens, a ki az ügyvédet feljelentheti. Én tehát azt hiszem, hogy olyan törvényt, mely ilyen károkat okozhat az egyes polgároknak, elfogadni nem lehet. Ez az állami czél körülbelül azt jelentené, a mit a diákos világban salus reipublicaenek mondtak. Mert hisz ott nem lehet salus reipublicae, a hol az egyes polgárok nem képesek megélni. Én ennélfogva a 7-ik §-t el nem fogadom és a jogügyi bizottság t. előadójának indítványát pártolom. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr, Szapáry Gyula péuzügyminister: T. ház! Több képviselő ur azon aggályának adott kifejezést, hogy a törvénynek ezen intézkedése miképen fog végrehajtatni és milyen feljelentés alapján lesz meg a ministernek azon joga, hogy ezen szemléket elrendelhesse. Én azt hiszem, hogy ezen kérdésnek tisztába hozatalára és a mennyiben lehet, praeeisirozására, a nélkül, hogy a kincstár érdekei veszélyeztessenek, talán lehetne egy új szövegezést találni. Mert tényleg foroghatnak fenn visszaélések és azt hiszem, a t. ház azt nem akarná, hogy ha a bélyegcsonkítás üzletszerű]eg vitetik, ne legyen az állami kormánynak módja, hogy a bélyeg üzletszerű csonkítását megakadályozza; azért arra kérem a t. házat, hogy ezen paragraphust azon szempontból való bővebb értelmezés végett, hogy mely esetben történjék meg ezen intézkedés a minister által és hogy mely helyiségekben történhessék a kutatás, különösen azokra nézve, a kik üzletszerűleg űzik az ily visszaélést, szóval az ily esetek constatálása végett, új átdolgozás czéljából a pénzügyi bizottsághoz méltóztassék utasítani, a melynek lesz módja ezen szakasz tüzetesebb praeeisirozására. (Helyeslés a jobboldalon.) Lukács Béla: T. ház! Én azon indítványt, melyet a t. pénzügyminister ur tett, halasztási indítványnak tekintem. (Helyeslés a baloldalon.) A mi magát a dolgot illeti, t. i. magát a 7-ik §-t és a benne foglalt intézkedést, én a magam részéről is a jogügyi bizottság véleményét fogadom el és ezen paragraphust egyáltalában feleslegesnek tartom. Én már a pénzügyi bizottságban kifejezést adtam azon szerény nézetemnek, hogy ezen paragraphus tilszigorú intézkedést tartalmaz, a mely a kincstár érdekében egyáltalában nincs indokolva. Mert mit tartalmaz ezen paragraphus ? Tartalmazza azt, hogy nemcsak azon ügyvédi helyiségek, melyek kiválólag hangsúlyoztalak, hanem számos más üzleti helyiség is, a mint a törvényjavaslat 6. §-ában fel van sorolva, a kereskedők és iparüzők, bankárok, pénzváltók, pénz- és hitelintézetek, szállodák és vendéglők szintén átkutathatok, azon czélból, hogy vájjon nincsenek-e ott számlák, számlakivonatok, árújegyzékek, melyekre bélyeget kellett volna tenni, de kell tenni akkor, ha a forgalomba kimennek. Én azt hiszem, ez a szakasz oly szigorú intézkedéseket tartalmaz, melyek, tekintve épen azon csekély összeget, a melyről szó van, egyáltalában a kincstár érdekéből sem látszanak indokoltnak, annál inkább, mert a dolog sok visszaélésre is vezethet, minthogy a 6. §. utolsó bekezdése azt mondja, hogy az, a ki szabályszerű bélyeggel el nem látott számlát és ehhez hasonló iratot elfogad, az is tulajdonkép bélyegcsonkitást követ el. Ennélfogva a 7. §. szövegezése által nincs kizárva az, hogy esetleg még a magánosok is hasonló kutatás alá vonassanak. (Ugy van! balfelöl.) Én azt hiszem, hogy azon szigorú büntetés által, melyet különben a magam részéről is elfogadok, t. i. az ötvenszeres büntetés által, elég van téve a kincstár érdekeinek s a magam részéről ily tágkörű meghatalmazást adni nem vagyok hajlandó s óhajtom, hogy a 7. §. kihagyassék. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: T. képviselőház! Igen nehéz most e kérdéshez részemről hozzászólni, mert a t. pénzügyminister ur egyáltalában nem mondotta meg, hogy körülbelül mely üzleteknél, vagy a társadalmi foglalkozás mely ágánál tartja szükségesnek mégis és tartja indokoltnak ezen kutató rendszer fenntartását. Ha javaslata azt jelenti, hogy ezen kérdést nem egyszerűen engedi itt a házban agyonüttetni, hanem több napra terjedő tisztességes eltakarittatást szerez számára, akkor én a t. pénzügyminister úrral egyetértek és azt az engedményt hajlandó vagyok megtenni, hogy utasítsuk vissza és temessük el ugy ezt a dolgot. De igy általában a t. minister ur javaslata mégis annyit jelent, hogy elvileg helyesli azt a 7. §-t és csak az elvileg elfogadott nézetnek közelebbi praeehsirozása volna még hátra. És ezt a nézetet a magaménak el nem fogadom s engedjen meg a t. ház, hogy az előttem mondottakra és különösen a Móricz Pál t. képviselőtársam által mondottak egy részére is kiterjeszkedjem. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur azt mondja — és consíatálom, teljes bátorsággal jelenti ki, hogy előtte a nagy állami czél az indirect adók szaporítása.