Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-355

355. országos ülés február 23. 1881. 205 ket, a hol hitelt érdemlő értesítés szerint a bélyegrövidítés tárgyai tartatnak. T. ház! Ez a gyakorlati életben annyit tesz, hogy a pénzügy mi ni ster ur, saját alárendelt közegeinek minden feljelentését természetesen hitelt érdemlőnek fogja venni. Mert hiszen ő maga azt nem tudhatja, hogy hol merülhet fel gyanú, hogy ilyen bélyegrövidítés tárgyai vannak; ennélfogva minden alantas közegének hozzáérkezett jelentése alapján el fogja rendelni a hivatalos szemlét. Én ezt a ház szentségének megóvása garantiájául nem tekinthetem és ennélfogva a §-t el nem fogadhatom. {Helyeslés több oldalról.) Eleget tett a pénzügyi bizottság akkor és helyesen járt el, mikor a számlabélyegnél, a hol kétségtelenül vannak rövidítések, a megrövidítést ötvenszeres birsággal sújtotta. (Igaz! Ugyvan! több oldalról.) Bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani, liogy mikor egy korábbi törvényben a váltóbélyegilleték rövidítésének büntetését csak a tízszeresre emeltük és nem ötvenszeresre, mint itt van, ennek eredménye az lett, hogy a váltók most már rendszerint bélyegesen állíttatnak ki. Meg lesz ezen eredménye az ötvenszeres illetéknek is és mes; lesz óva a kincstár jogos érdeke ez által, de egyszersmind kívánom, hogy megóvassék az állampolgár jogos érdeke és e tekintetben az érintetlenül hagyassék. Ennélfogva nem fogadhatom el a pénzügyi bizottság indítványát, hanem járulok az igazságügyi bizottság indítványához. (Helyeslés több oldalról.) Móricz Pál: T. ház! Az előttem szólott t. képviselőtársam által használt hangzatos frasisok engem e kérdésben nézetemtől legkevésbbé sem tereltek el. Azt hiszem, egy nagy állami ezél az indirect adók és jövedelmek szaporítása és ezt nem lehet körösi szentelt vizzel eszközölni. Meg kell adni a hatályt, hogy az végrehajtassák büntetések, kutatások utján, ha kell. En nem ismerek olyan ügyvédet, a ki feleinek valaha elengedte volna a bélyeget. (Igaz! ügy van! jobb felől.) Nem gondolom, hogy olyan létezik. És ha az felszámittatik, kell, hogy az ellenőriztessék. Az ellenőrzésben nincs semmi, nem derogál az a tisztességes embernek; és nem fél az eUenőrzéstől, a ki nem vétett. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Én a t. házat nagyon kérem, méltóztassék a pénzügyi bizottság véleményét elfogadni, mert az meg fogja gátolni a visszaéléseket már csak annálfogva is, hogy ez a jog megadatik és nem lesz szüksége a pénzügyministernek azon jog használatára, ha az megadatik. De ha meg nem adatik, a büntetések nem fogják azt pótolni. Ajánlom a t. háznak a pénzügyi bizottság véleményét elfogadásra. Füzesséry Géza: T. ház! (Halljuk!) Már kétszer hallottam t. képviselőtársam által az állami czélt említeni: az általános vitában is azzal kívánta^ indokolni előadását és most is azon kezdte. En az állami ezélt a jogbiztonságban találom (Halljuk!) és mint a ministeri széken ülő igen t. tanáromtól tanultam, csak oly korlátokat lehet az emberek cselekvényei elé szabni, a melyek az együttélést lehetetlenné nem teszik, már pedig hogy lehetetlen legyen az állami czélt elérni a nélkül, hogy a mägánlak felturkálását ne hoznók a törvénvbe, ezt esryáltalában nem képzelem. Sok külföldi példát hallottam felhozni, talán minden államot is felhozott a t. előttem szólott s megengedem, hogy ott ugy van; de én, mint józan eszű ember, a helytelent követni egyáltalában nem akarom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A külföldről én csak a követendő példát akarnám itt inaugurálni, mert ha mindazon helytelenségeket, a melyeket a külföldön, az egész világon találunk, itt inaugurálni kivánnók, akkor nem tudom, elérnénk-e az állami czélt. Azon kivül hallottam egy a mostani időben igen gyűlöletes nevet, az ügyvédet említeni. Hiszen nem ügyvédről szólottunk mi általában, a kik ezt a törvényjavaslatot elfogadni nem akarjuk, hanem a magáulak szentélyéről, ha mindjárt ügyvédé is. Erre igen jól megfelel a jogügyi bizottság előadója Funták képviselőtársam, (Halljuk!) hogy mi akkor, midőn mi az ügyvédi irodákat és az ügyvédi magánlakokat védeni akarjuk, akkor nem az ügyvéd személyéről van szó, hanem az ügyvéd hitére bizott titkokról, melyeket ha ő kibeszél, az ügyvédi rendtartás értelmében elvesztheti ügyvédségét. Ily körülmények köztt egyáltalában nem lehet argumentálni azzal, hogy tisztességes ember nem fél a nyilvánosságtól, mert tisztességes ember köteles megőrizni a nyilvánosság előtt a reá bizott titkokat. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Aztán mit kivan a törvényhozás mást, mint hogy a törvénynek sanctiója bekövetkezzék? Hiszen meg van a bélyeg-pátens sanctiója abban, hogy az okirat nem érvényes, ha bélyegtelen és a ki nem tesz reá bélyeget, ötvenszeres büntetést fognak ráróni. Ezt a sanctiót elérjük a nélkül, hogy házkutatást eszközölnénk; s mivel itt per eminentiam épen az ügyvédi irodákról van szó, ott ez nem érvényesül, az ügyvéd nem fogadja el bélyeg nélkül az okiratokat, mert hiszen az ügyvédi irodákból nyilvánosság elé kell jönni az okiratoknak és így egyátalán nem szükséges az irodát felkutatni. De kérdem továbbá: miként fognák ezt foganatosítani? hiszen ez nem vasutconsortium vagy más, hanem egy olyan foglalkozás, a mely csakugyan megköveteli a tisztességet; mert ha nem tisztességes az ügyvéd, akkor a közbizalom