Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-354
854 országos ülés február 22 1881Í93 10. §-a fenntartja a végrehajtást Horvát-, Sziavonés Dalmátországoknak, azt is tudom, hogy a többség az ily kifejezést, ha nem is felel mt-g a törvénynek, megszokta s ez olyan, mint a kozmás étel, a ki hozzá szokott, megnyugszik benne és ha a fő kívánja, helyeslik a többiek is, Ezek alapján bátor vagyok a következő szerkezet elfogadását kérni a 31. §. helyett: „Jelen törvény végrehajtásával a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister bizatik meg, Horvát - Szlavonországokban azonban a végrehajtást ezen országok kormánya teljesíti". Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldal.on) Molnár Aladár jegyző (olvassa a niódosítvdnyt). Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk !) Csak röviden érintve azokat, a miket a t. képviselő ur múltkori nyilatkozatomra vonatkozólag felhozott, mindenekelőtt azt hiszem, hogy midőn ily végrehajtási kérdésekről van szó, nem azt lehet venni, hogy az általános hatáskör megállapításánál a ministeriumnak, niir.t ilyennek elnevezése használtatik, hanem kell venni a hatáskört ngy, a mint ez az egyes esetek kiemelésével a törvényben meg van állapítva. Már pedig az 1868 : XXX. t. ez. 48. §-a határozottan megmondja, hogy a belügy, igazságügy közoktatásügy mind a törvényhozás, mind a végrehajtás terén kizárólag az autonóm horvát jog és kormányzat körébe tartozik. S hogy ez elejétől fogva mindig ugy értelmeztetett, a mint én mondtam, t. í. hogy végrehajtási joga ott sem a belügyministernek, sem az igazságügyministernek, sem a cultusministernek nincs, arról 1868 óta ugy a kormányzati, mint a törvényhozási praxis általánosan tanúskodik s nem is tudom, minő értelme lenne a törvényben megadott autonóm jogkörnek Horvátországra nézve, ha a horvát kormány elkerülésével, az ő alárendelt közegeivel ezen autonomikusoknak mondott ügyekben is a belügyminister, vagy az igazságügyminister, vagy a cukusminister rendelkeznék. De ismétlem, úgy a kormányzati, mint a törvényhozási praxis is e mellett szól. A t. képviselő ur sok példát igyekezett felhozni s felhozta az igazságügyministeri végrehajtási jogkört Horvátországra nézve. Vannak az igazságügyminister által benyújtott és Magyarországon általa végrehajtandó törvények között olyanok, melyek itt tárgyaltatnak Horvátországot illetőleg is. Én legalább azt látom, hogy midőn egy ily törvény végrehajtatásáról gondoskodva van, megmondatik, hogy végrehajtja az igazságügyminister, Horvát-Szlavonországokat illetőleg pedig Horvát-Szlavonországok bánja. így van ez a legújabban hozott váltótörvényben, igy a zálogKÉPTH. NAPLÓ 1878 — 81. XVII. KÖTET. levelekről hozott legújabb törvényben és igy van valamennyi törvényben. De azt mondhatná a képviselő ur: (Halljuk.') ezek az újabb időben hozattak, ez már annak a megváltozott rósz iránynak a következménye. Bocsánatot kérek, de régebben is igy történt. Sőt bátor vagyok megjegyezni azt, hogy épen az ezen most tárgyalás alatt levő törvénynyel legszorosabb kapcsolatban álló törvénynél, az ipartörvénynél, mely 1872-ben jött létre, a végrehajtási clausula egy szó különbséggel ugyanaz, a mi e törvényjavaslatban van. Ezen szó kicserélését én a magam részéről szívesen elfogadom. Azon törvény ugyanis azt mondja: „a jelen törvény végrehajtásával a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister, Horvát- és Szlavonországokban pedig Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánja bizatik meg". A most proponált clausula ezt mondja: „illetőleg." Ha jobban tetszik a „pedig" szó, szívesen hozzájárulok. De azt hiszem, hogy az egyedül helyes eljárás az, hogy e törvényjavaslatnál alkalmaztassák ugyanazon végrehajtási clausula, mely az e törvénynyel leganalogabb átalános ipar-törvénynél alkalmazva volt már 1872-ben s melynek használata sem akkor, mikor a törvény meghozatott, sem azóta a legújabb időig senkiben aggodalmat nem keltett és mely olyannak nem tekintetett, mely az 1868-iki törvénynyel ellenkeznék. De, t. ház, a képviselő urnak mostani módosítványát tekintve, azt látom, hogy a képviselő ur abban keres garantiát, hogy ne a bán bizassék meg, hanem a horvát-szlavón kormány. Engedelmet kérek, itt meg aztán már igazán nem tudom, miben leli a garantiát. Én azt hiszem, hogy sokkal helyesebb és sokkal ezélszerűbb, ha a bán bizatik meg, mintha általános kifejezéssel Horvát-Szlavon-Dalmátországok kormánya. Felemlittetett itt a múlt napokban az is, hogy hogyan lehessen megbízni valakit, a ki e törvényhozásnak nem is felelős. Ha ezen felelősségi szempontot veszem — ámbár még erről szólok egy pár szót — hog}" ezen felelősség szempontjából Horvát-Szlavonországok kormányát említeni mennyivel volna jobb, mint a horvát bánt, felfogni annál kevésbbé tudom, mert HorvátSzlavonországok bánját illetőleg mégis van befolyása azon magyar kormánynak, mely feleletre vonható, már csak az ő kineveztetésénél fogva is, míg ha a „Horvát-Szlavonországok kormánya" szóval általánosságban élünk, a felelősségre vonhatásban keresett garantiának ezen módja is elesik. Az igen szépen hangzik, hogy derogál a törvényhozásnak, hogy oly valakit bizzon meg a végrehajtással, a ki itt nem felelős; de megvallom, azt hiszem, hogy ha közelebbről megnézzük ez érvet, ez sem állja ki egészen a pró25
