Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-354

190 354. országos ülés február 22. 1881. ben utolsó büntetésük kiállása óta két év még el nem telt: két hónapig terjedhető elzárással és 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők". Elnök: Méltóztatik elfogadni? {Elfogadjuk!) E szerint a 24. §. az előadó ur által javasolt szerkezetben fogadtatik el. Horváth Gyula jegyző (olvassa a 25—27. %%-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtat­nak; olvassa a, 28. %-t). Lichtenstein József: T. ház! Az előadó ur, midőn átalánosságban az előttünk fekvő tör­vényjavaslatot elfogadásra ajánlotta, már maga kijelentette, hogy a kézi zálog-kölesönügyet a kereskedelmi törvény csak általánosságban sza­bályozza. A kézi zálog-kölcsönügynek részletes intézkedéseit az életnek hagyta fenn a törvény, vagy pedig helyhatósági szabályzat megalkotásá­ban reményiette azok elintézését. Azok a pontok, melyeket eddig a t. ház elfogadott, az itt tapasz­talt mulasztást fogják helyrepótolni és a kézi zálogüzlet kezelésére vonatkoznak; a.zért azok elfogadásához részemről is egész összeségökben hozzájárultam. A következő 28 dik paragraphus azonban, a mely most tárgyaltatik, az már tovább megy ezen kezelési rendszabályokon és ezen paragraphus értelmében a kormánynak adatik meg azon jog, hogy rendeleti utón szabályozza azt is, vájjon a törvényhatóságok vagy községek által fenntartott zálogintézetek, vagy részvénytár­saságok és szövetkezetek zálogintézetei mennyi­ben esnek a most tárgyalás alatt levő törvény­javaslat intézkedései alá? tíátor vagyok figyel­meztetni azon körülményre, hogy nálunk a főváros pénzintézetei némely része, vidéken pedig minden takarékpénztár vagy hitelszövetkezet hasonlóképen foglalkozik kézi zálog-kölcsönnel, még pedig tetemes mértékben. Én ezen §. szövegezése és a t. minister ur indokolása szerint azon feltevésben vagyok, hogy a t. kormány ezen §-al magának azon jogot indikálja, hogy a mennyiben a kereskedelmi tör­vény, szemben a részvénytársulattal nem szabá­lyozza eléggé a kézi zálogüzletet, a kormány magának tartotta fenn rendeleti utón ezeknek is kézi zálogüzlet ágába szabályozó rendeleteket kibocsátani. Én t. ház, elfogadom azon álláspontot is, hogy legyen a rész vény társulatra nézve, mely kézi zálogüzletet is folytat, külön intézkedés: elfogadom, ha az mondatnék ki — azon állás­pontot ÍH, hogy azoknak zálogüzletére hasonló­képen döntő legyen a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényes intézkedés; sőt beismerem, hogy ezen tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak igen sok intézkedései szükségesek és jók azon rész­vénytársulatokra is, melyek kézi zálogkölcsön­nel foglalkoznak, elismerem, hogy azok számára az elfogadott paragraphusok bizonyos ótalmat nyújtanak a törrényben, elismerem másfelől azt is, hogy a közönség jogait is megóvják, a rész­vénytársulat zálog-kölcsönüzletével szemben, de azt nem fogadhatnám el, hogy ezen kérdés tisz­tázása nélkül mondassék ki, mikép részvénytár­sulattal szemben a t. kormány, a mennyiben szük­ségesnek látja, teszi meg az intézkedéseket rendeleti utón; ezt helyesnek nem tartom, vagy legalább is bizonyos tekintetben homályosnak hiszem. * Annálfogva, t. ház, a nélkül, hogy ez alka­lommal positiv javaslatot tennék, arra vagyok bátor kérni a t. házat, méltóztassék ezen §-t a közgazdasági bizottsághoz visszautasítani újabb átdolgozás végett, tekintettel azon szempontokra, melyek a részvénytársulatokra vonatkozólag a kézi zálog-kölcsönügyletekre nézve figyelembe veendők lesznek. Ajánlom az erre czélzó módo­sításomat a t. háznak elfogadásra. Horváth Gyula jegyző (olvassa a módo­sítást) : „A 28. §. adassék vissza a közgazda­sági bizottságnak újabb átdolgozás végett." Hegedűs Sándor előadó: T. ház ! Ezen kérdés, melyet most a képviselő ur felvetett, a közigazgatási bizottságban tüzetesen megvitatta­tott. Csaknem ily értelemben szólalt fel ottan egyik bizottsági tag s egyszersmind indítványt is tett e tekintetben, azonban midőn a bizottság tüzetesen belebocsátkozott a kérdésbe, azon meg­győződésre jutott, hogy sokkal czélszerübb teljesen az eredeti" szöveget, mely általános föl­hatalmazást tartalmaz, a törvény keretén belül, megtartani, mint e tekintetben különös intézke­déseket tenni; mert annyiféle eset fordul elő — vannak községi zálogházak, kölesönegyletek, nagyobb bankok, részvénytársulatok, szóval annyi külömböző társulat, szövetkezet, egylet űz és tízhet zálog-kölcsönügyletet, hogy e tekintetben tüzetesen intézkedni, hogy mely §. alkalmazandó erre vagy arra, melyik alul adatik kivétel, egy­általában alig lehetséges. Másfelől meg a köz­gazdasági bizottságot azon szempont is vezérelte ezen általános felhatalmazás megadásánál, hogy a törvény maga eléggé szűk korlátokat szab a kormánynak. De a dolog természetében is fek­szik, mert méltóztassanak tekintetbe venni, hogy miről lehet szó, pl. vegyük a garantiákat. E tekintetben itt van az erkölcsi qualificatió. Igen természetes dolog, hogy egy szövetkezet, vagy hitelintézettel szemben nem állhat elő a keres­kedelmi minister, hogy előéletökct bizonyítsák be. E tekintetben hát kivételt kellene tenni. Egy külön anyagi garantia a cautió. Igen természe­tes, hogy Budapest városában most legközelebb­ről közraktárak akarnak építeni, a mire nézve a kereskedelmi törvény azt mondja, hogy 500,000 frt cautió teendő le, Pestvárosától ilyen garantia

Next

/
Thumbnails
Contents