Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-354
184 354. országos illés február 22. 1881. szorítkozom azokra, a melyeket a törvényre vonatkozólag felhozott és a melyek bizonyos rectifieatiót igényelnek. A képviselő ur többször említette, hogy a kir. zálogházaknál 10—12, sőt sokszor 16% vétetik. Bocsánatot kérek, de a múlt évtől kezdve a kir. zálogházaknál 10%-ot vesznek, a mibe már minden díj bele van számítva. Azt azonban megengedem, hogy ha a fél a közvetítőkhöz fordul, többet is kell fizetnie. E többlet már nem zálogházi költség, hanem már más. A tisztelt képviselő ur ugy tünteti fel a zálogházat, mint ha az mellőzné azon nemes intentiót, a mely alapításánál irányadó volt és nyerészkedő intézetté vált volna. Ez, t. ház, szintén téves. A kir. zálogháznál a múlt évben a kamatlábat 2%-kal szállítottam le, mert a regiét igy is képes fedezni s alapos reményem van arra, hogy talán nem igen hosszú idő múlva némi reductió ismét lehetséges lesz. Ha a képviselő ur összehasonlítja azt, hogy mily percent mellett volt képes a kir. zálogház kölcsönt nyújtani, más vállalatok kamatlábjával, akkor aligha fogja azt mondhatni, hogy ez üzérkedő intézet, mivel annak jövedelmei az országnak más czéljaira egyátalában nem fordíttatnak. Az összes jövedelem az új, most épült kir. zálogházba lett befektetve. Habár a t. képviselő ur hibáztat] mostani zálogházi kezelést, mivel azt uzsorásnak tekinti: mégis azt kérdezi, hogy miért nem állíttatnak fel ily intézetek mindenütt állami költségeken ? Ezt megengedem t. ház, hogy ez czélszerűbb és gyakorlati volna, ha keresztül vihető lenne. Ez azonban nagyon sok kiadásba kerülne. A régi kir. zálogházba is 100-ezrekre menő tőke van befektetve és százezrekre menő összeg kezeltetik, mint forgótőke. Ha az országban 10— 15—40 községben és városban állíttatnának fel ily zálogházak, ezek jelentékenyen terhelnék a budgetet. Én a t. képviselő urnak nyilatkozatából mindamellett, hogy nem tartja helyesnek a mos-* tani kezelést, azt veszem ki, hogy maga is óhajtja a zálogházak kiterjesztését. Itt, t. ház, az a kérdés, hogy megengedjük-e azt, hogy a vidéken magánzálogházak állíttassanak fel vagy nem, vagy pedig maradjunk meg a mellett, a mi jelenleg van. Ha az a kérdés, hogy vagy semmi zálogházat, vagy csak oly zálogházat állítsunk fel, a mely működésében annyira alá van vetve az ellenőrzésnek, mely annyi morális és anyagi qualificatiót kivan, mint ezen törvény, akkor egész határozottsággal merem mondani és a közönség nevében kinyilatkoztatni, mely egy és más tárgyat elzálogosít, hogy inkább legyen ily törvény által eoneessiouált zálogház, mint egyáltalában ne legyen. A t. képviselő ur némely hibára, visszaélésre,, tévedésre mutatott, melyek a királyi zálogháznál elkövettetnének. Én nem állítom, ho»y visszaélések egyáltalában nem fordulnak elő, de nagyon kérem a képviselő urat, hogy ha van tudomása ilyen concret esetről, szíveskedjék azt velem közölni és én kész vagyok rögtön intézkedni és vizsgálni. Egyébiránt nem tagadom, hogy fordultak elo oly esetek és különösen a közvetítő intézeteknél, melyekre nézve intézkedni kelletett. E tekintetben tárgyalások folynak és a törvénynek életbe léptetésével új szabályzat fog a közvetítő intézetekre nézve behozatni. Hogy miért nem mennek árverésre olyanok, a kik, ha jelen volnának, saját ügyeiknek lebonyolítását elősegítenék, mert az egyes tárgyak jobb áron kelnének el és miért oly szerények, ennek fejtegetésébe egyáltalán nem bocsátkozhatom. Bizonyos határokon túl való intézkedésnél az ember megáll, nem intézkedhetik, hogy valakinek legyen elég bátorsága, tevékenysége, határozottsága, hogy folyvást figyelemmel kisérje az árverést s hogy ne csak két-három ember vegyen részt az árverésben, szintén olyan dolog, a mibe nem igen lehet avatkozni. De ha nekem valaki jó tervet ad, azt rögtön elfogadom, azonban én magam nem segíthetek, mert az az egyesek vállalkozási szellemétői függ. Visszatérek tehát oda, hogy ha a képviselő ur valamely concret esetben visszaélésre rá tud mutatni, én rögtön megindítom a vizsgálatot és a mennyire lehetséges, fogok segíteni a bajon. A t. képviselő ur nem fogadjr. el azt, hogy a kamatláb a kormány által állapittassék meg a törvényhatóságok ajánlatára és a t. képviselő ur szerfeletti jogot lát ebben; szintén helyteleníti a t. képviselő ur, hogy a cautió megállapítása a kormányra van bízva. Azt kérdem a képviselő úrtól, melyik jobb, ha egy magas kamatláb vétetik fel a törvénybe, mely minden időre és minden helyre egyformán fönnálljon, mi nem zárja ki azt, hogy Debreczenben, Nagyváradon, Kolozsvárott szintén állhasson fel külön szabályzat és nem vonja maga után azt, hogy akkor, midőn a kamatláb, mondjuk, 7 lesz, a zálogházban akkor is 15—16 százalékot szedjenek ; vagy pedig oly kis kamatlábot állapítsunk meg, egyik és másik helyre nézve ezeket vévén zsinórmértékül, mely lehetetlenné teszi a vidéken a zálogházak fennállását. Vagy ha oly magas cautiót állapítanánk meg, mely egyrészről kisebb városokban nem volna követelhető, mert a mellett a zálogházak nem állhatnának fenn, vagy oly kis cautiót követelnénk, mely a fővárosban nevetségessé válnék, ezek egyike sem nyújtana biztosítékot a visszaélések elhárítása iránt? Csak a
