Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-354

354. országos ülés február 22. 1881. j 35 gyakorlati élet tapasztalatai után lehet indulni s ezek segítenek a kellő középút feltalálására, mely nem állapítja meg egyszer mindenkorra a kamatlábat, mely egyik helytt igen nagy, másik helyütt igen kicsiny, egyik időben helyes, másik időben helytelen lehet és nem állapítja meg azt a cautiót, mely egyik helyen elégséges, másik helyen igen sok volna, hanem e tekintetben szabadkezet enged a kormánynak. Azokra, a miket a t. képviselő ur a tárgyon kivül álló dolgokra felhozott, reflektálni nem kívánok; a többiekre, azt gondolom, válaszolván, kérem a t. házat, méltóztassék a benyújtott törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Elnök : Csatár képviselő ur félremagyarázott szavait kívánja helyreigazítani. Csatár Zsigmond: Azt hiszem, t. ház, hogy a minister ur szavaimat félreértette, mert én egyátaláu nem jeleztem azt, hogy a hivatalnokok visszaéléseket követnek el a zálogháznál, hanem igenis mondottam azt s azt most is fenntartom és fenn fogom tartani mindaddig, mig az állapotok fennmaradnak, hogy az árveréseknél oly visszaéléseket lát az ember, hogy lehetetlenség, hogy igazán a honfiúi fájdalom [bizonyos érzetével ne teljék el a keble. Méltóztassék a t. minister urnak egyszer megtenni azt a szívességet, hogy ne tudják meg ott, hogy oda fog menni, mikor az ékszereket árverezik és próbáljon akármire árverezni. Ha 5 forintot ér az a tárgy, a mely árverésre kitüzetik, az a bizonyos élelmes consortium, a mely nem a mi népünkből való, 500 frtra fogja felverni ezt a tárgyat, csakhogy lehetetlenné tegyék a minister urnak, hogy azt megvegye és ekként maguk maradván a tér urai, elszedhessék a szegény ember vagyonát ingyen, vagy potom pénzen. B. Kemény Gábor, földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: Csak azt kívánom megjegyezni, hogy én sem mondtam azt, hogy a t. képviselő ur azt mondta volna, mintha ily visszaéléseket maguk a hivatalnokok követnének el. Egyébiránt mondhatom, hogy én csakugyan ott voltam már árverésen, csakhogy rögtön reám ismertek és igy az incognitónak nem volt semmi haszna. (Derültség.) Elnök: Előadó ur nem kivan élni a végszóval. Következik a szavazás. Méltóztatik-e elfogadni a kézi zálogkölcsönügyletről szóló törvényjavaslatot a közgazdasági bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalág alapjául? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, a kik elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Antal Gyula jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, annak 1., 2., 3. és 4. §§-aií, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. melyek változtatás nélkül elfogadtatnak; olvassa az 5. %-t). Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Ezen §. második bekezdésében az első sorban „elzálogol ás" szó helyett „elzálogosítás" volna teendő. Kérem, méltóztassék e módosítványt elfogadni. Elnök: Ez nyomdahiba lévén, azt hiszem, ugy tehetem fel a kérdést, hogy méltóztatik-e a t. ház a 6. §-t ezen módosítással elfogadni, mert ez csakugyan jobb. (Helyeslés.) Ha nincs észrevétel, kijelentem, hogy a 6. §. ezen változtatással elfogadtatott. Antal Gyula jegyző (olvassa a 1—8. %-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a B. %-t). Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Itt két értelemzavaró sajtóhiba van, melyeknek kiigazítását kérem. Ugyanis a 6. pontban „lejárt ideje" helyett „lejárat ideje" teendő és az utolsó bekezdés harmadik sorában „valamint" helyett „valamit" teendő. Elnök: Ez sajtóhiba mind a kettő. Azt hiszem, t. ház, ezeket kijavítani rendeli és ennélfogva kijelentem, hogy a 9. §. ezen sajtóhibák kiigazításával elfogadtatott. Antal Gyula jegyző (olvassa a 10. §-í, mely változatlanul elfogadtatik; olvassa a 11. %-t). Ráth Károly: T. ház! Én teljesen egyetértek azon elvi alapokkal, melyekre e törvényjavaslat fektetve van; azonban, hogy a hozandó törvény czélját elérhessük, szükséges, hogy a zálogintézetek, melyeknek üzlete most szigorittatik, kibúvót ne találhassanak, hogy a törvényt kijátszhassak, vagy az eddig tapasztalt visszaélések helyett más úton-módon zsarolásokat űzzenek, a melyeknek meggátlása végett ezen törvény alkottatik. Ezen czélból bátor vagyok a 11. §-hoz egy módosítványt ajánlani. Ugyanis az usus az: hogy a kamat a magánzálogintézetek által havonkint szedetik, illetőleg, ha valaki három vagy négy napra elzálogosít valamely tárgyat, a minimális kamat, melyet fizetni tartozik, az egy hóra eső kamat. Ez némi jogosultsággal bir, mert csakugyan, különösen kisebb tárgyak gondozása, őrzése annyi fáradsággal jár, hogy az én tapasztalásom szerint az ilyen kölcsönösszegért legalább egy hóra számítandó kamat indokolt. Nem indokolt azonban, hogy az egy hónál hosszabb időre terjedő zálogkölcsönöknél a kamat mindig csak egy hóra számíttatik, terjedjen ki bár a kölcsön időtartama csak két, három, négy napra is. Ennél fogva arra kérném a t. házat és a minister urat, hogy ezen, nem elvi, hanem a dolog érdekében álló módosítványomat szíves figyelmükre méltatni kegyeskedjenek. Maga a módosítvány igy hangzik: „Egy hónál kevesebb időtartamra szóló elzálogosításnál egy havi kaU