Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-354

354. országos filét február 22. 1181, 183 gazdagodjanak, a nemzet teste pedig legyen béna az elszegényedés által. Én, t. ház, általában semmi néven nevezendő' magán zálogház nyitására engedélyt adni nem tudnék, mert bármiképen okoskodjunk is, ha e törvényben a legszigorúbb feltételek szabatnak is, sokkal élelmesebb emberek azon férfiak, kik a zálogház nyitására engedélyt kaptak, semhogy képesek ne lennének kijátszani azon törvényt, melyet a ministerium kigondolt. Hiszen a mindennapi tapasztalás bizonyítja, hogy egyes emberek, kik százezer frttal, sőt 2—3 millióval buktak meg, ugy hogy tisztességes társaságban az ily embert meg se tűrnék, a pesti kir. törvényszék által 14 napi börtönre ítéltetvén, túl esnek mindenen. Nem sokat törődnek azzal, hogy egynehány napig a börtönőr kosztján és felügyelete alatt éltek, ha aztán 3—4 millió marad a zsebökben. És t. ház, az még csak hagyján, hog)^ a pesti kir. zálogház 10%-ot szed és a kezelési járulékkal 14—15-öt, sőt ha az előleges kamatokat is kamatozva vesszük, összesen 16% az a mit szed, mert előre kell befizetni a kamatot és ennek a kamatja ismét számíttatik: de ezen törvény arról sem gondoskodik, hogy a kir. zálogházi bárczák a felállítandó zálogházakban elzálogosíthatok ne legyenek. Ez pedig nagy baj. De. erre azt mondja a minister ur: az úristen az embert szabad akarattal ruházta föl, legyen esze kinek-kinek, hogy ugy intézze sorsát, a mint akarja. Engedelmet kérek, azt hiszem, 1848 előtt is volt a régi nemeseknek és főnemeseknek eszük, hanem épen azért, mert eszök volt, fenntartották az ősiségét és azért nem férhettek bizonyos emberek a vagyonhoz és én ezt helyesnek találom, mert addig a nemzet magyar volt és ugy tisztelte a világ, de maholnap már nem lesz az, mert ha holnap Lembergből, holnapután pedig Krakkóból jön be valamely új uraság, (Derültség) bejut ide a törvényhozás termébe, ur a törvényhatóságban a nélkül, hogy Árpád fia lenne (Elénk derültség) s nem is kell sok hozzá, csak egy pár kormánypárti képviselő, hogy az ilyen isten tudja honnan jött egyén, a ki egy •— külön emberfajhoz is tartozik, — esetleg egy pár százezer frttal nemessé lesz, érdemjelekkel kitüntettetik, sőt magának a koronának a tanácsába is felküzdi magát. Elszomorító dolog ez és sajátszerű benyomást tesz az én lelkemre és szivemre. És én elérkezettnek látom az időt, hogy megkondittassék a harang és mondassék ki: ne tovább! Elérkezettnek látom az időt, hogy Árpád népe gondoskodjék magáról, mert ez állam csak addig Magyarország, mig a magyarság ereje elfogyott, azután nincs többé Magyarország. Már pedig szomorú jelek igazolják és a számok kérlelhetlen tételei bizonyítják, hogy Magyarország földjéből 900D mfld. van idegen kézben, nem magyar vérből leszármazott dédunokák kezében, olyan emberek kezében, kik csak addig magyarok, mig a viszonyok parancsolják, de ha a viszonyok változnak, lesznek akár Muraviewek is. Én ilyen elemnek, ilyen mesterségre utat adni nem akarok s mert ezen törvényjavaslatból azt látom, hogy minden egyes városban, minden egyes községben egy-egy ilyen Iskarióth be fog jutni a magyar nép közé, mert ezt népemre, mert ezt nemzetemre átkosnak, veszélyesnek tartom, nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés á szélsőbalon.) Elnök : Szólásra senkisem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Br. Kemény Gábor, földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister : Engedje meg a t. ház, hogy néhány megjegyzést tegyek azokra, miket a t. képviselő ur imént a szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve mondani méltóztatott. (Halljuk!) Mudroviy képviselő ur a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadja s épen ennélfogva nem tartom szükségesnek nyilatkozatára más megjegyzést temá, mint azt, hogy a t. képviselő ur ezt ugy tekinti, mint egy nemét az uzsora-törvénynek s arra biztat, hogy ez utón még tovább kell haladni. Megvallom, nem uzsora kérdései voltak azok, melyek engem ez ügy rendezésére vezettek, hanem az, hogy égető szükségét láttam vé^et vetni azon számtalan visszaéléseknek, melyek a zálogüzletek körül jelenleg léteznek. Nem elvi tétel, nem az uzsora-törvény szövevényeibe való bocsátkozás, hanem egy gyakorlati törvény megalkotása volt szándékom s ha a czélnak megfelel, nagyon meg leszek elégedve. Mindig igyekezni fogok minden törvényjavaslatomban a lehető gyakorlati irányt továbbra is követni. Ezen kérdésre nézve különben könnyebb volt intézkedni, mint némely más iparágra nézve, »mert már maga az ipartörvény a zálogüzletet némileg, habár csak kisebb mértékben, a szabad ipar sorából kivette; ma e törvényjavaslat egészen kiveszi és a kormánynak, illetőleg az iparhatóság nak speciális felügyelete alá helyezi s olyannemű qualificatióhoz köti, minő e dologban eddig nem volb Hiszen, hogy gyakorlati lesz e törvény, ezt elismerte a t. képviselő ur is, azért nem akarok az általam mondottakkal tovább foglalkozni, csak e megjegyzést kívántam tenni és áttérek azokra, miket Csatár Zsigmond képviselő ur elmondott. Neki a törvény nem kell. O az avicitásról, a nemesség emeléséről, a régi jó időkről, őseink bölcsességéről és a mi csekélységünkről hosszasan és bizonyos vervvel érvelt. Én, t. ház, őt e téren nem követem, hanem