Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-341

12 341. országos ülés január 29. 1881. szélső baloldalon.) Ám, mi felveszszük a keztyíít, daczára annak, hogy tudjuk, ismerjük azou óriási és soknemű eszközöket, a melyek önöknek ren­delkezésükre állanak; felveszszük, mert bízunk igaz ügyünkben, mert bizunk a nemzet józan eszében, a mely azon fenyegetésektől nem fog vissza riadni, a melyekkel önök élnek, sem az önök Ígéreteinek, sem csábításainak, sem rágal­mazásaiknak nem fog faitelt adni. Meg fogja ítélni Önöket és megitélend minket; önöket szem­mel látható cselekedeteik szerint, minket eljárá­sunk, törekvéseink és azok szerint, a miket tiszta meggyőződésből teszünk. (Helyeslés a szélső balon. Ugy van!) Jókai Mór tisztelt képviselő ur felemlítette beszéde folyamán, hogy arra a 17 szavazatra, a melylyel Kossuth Lajos győzött akkor az ellen­zék határozati javaslatával szemben, emlékezzünk meg majd, midőn a jelen törvényjavaslat meg­szavazásáról lesz szó. Ugy látszik, a t. kép­viselő ur, nagyon erősnek érzi magát és nem két­lem , hogy jól van tájékozva; ha ki merte mon­dani bizonyára tudja, hogy már a kormánynak 17 szavazatnál több van zsebében. Ez meglehet, de e valószínűséggel szemben én felkérem a t. képviselő urat és az egész kormánypártot, hogy megszavazván ezen törvényjavaslatot, tartsák meg jól emléke­zetükben azt a számot és azután vessék össze majd a választások után azon szavazatokkal, a melyeket önök fognak kapni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) El vagyunk mi készülve nagy küz­delemre ; tudjuk, kikkel fogunk szemben állani; tudjuk azt is, hogy önök nem lesznek az egye­düliek, hanem lesznek esetek, a midőn kénytele­nek leszünk szembeszállani nemcsak önökkel, de t. szomszédainkkal is. Küzdeni fogunk velük is a legnagyobb hévvel, mert a czél, a mely felé törekszünk, sokkal szentebb, semhogy bárki irá­nyában is elnézők legyünk, (ügy van! Helyes­lés a szélső balon.) De legyen meggyőződve a t. ház, hogy ez utóbbi küzdelemnek legmagasabb hevében sem fogunk megfeledkezni arról, hogy bármennyire eltérők is egymástól programmjaink, bármily nagy is a hézag közöttünk, de van egy találkozási pont, egy közös kötelességünk és ez az: megszabadítani az országot egy oly kor­mánytól, (Helyeslés a szélső baloldalon. Igaz! Ugy van!) a mely nemcsak az ország alkotmá­nyos lételét, hanem magának a nemzetnek lételét is szellemileg elsorvasztja, anyagilag pedig tönkre juttatja. Ajánlom határozati javaslatom elfoga­dását. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső balol­dalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem kívánok azon, nemcsak a házszabályokban, hanem törvényben is gyökeredző joggal élni, hogy magához, a már annyira minden oldalról megvilágított tárgyhoz bővebben szóljak. Inkább azt mondhatnám, hogy személyes kérdésben kívá­nok szót emelni s csak mellesleg fogok ezen kivül egy pár dolgot érinteni. (Halljuk!) Mindenekelőtt Helfy képviselőtársam beszé­dének egyik részére csak egy megjegyzésem van; azon részére, a mely az illoyalis támadásra vonatkozik. Helfy Ignácz: Jókaira vonatkozott. Tisza Kálmán ministerelnök: Mindket­tőnkre vonatkozott, most azonban csak arra teszek megjegyzést, a mit a képviselő ur e rész­ben Jókai barátomra vonatkozólag mondott. A t. képviselő ur idézte hazánk egyik leg­nagyobb költőjének a másik, hozzá méltó költő­höz intézett e mondatát: „Nem én tépem le homlokodról, magad tépted le a babért". Hát t. képviselő ur, ezt akkor nem Helfy képviselő ur, hanem Petőfi mondotta és még Petőfinek sem sikerült ama babért letépni, mert az ott maradt azon főn, a melyről Petőfi azt mondotta, hogy le van tépve; s Helfy képviselő úrral szem­ben annál inkább ott marad a Jókaién, (ügy van! ügy van! Igaz! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon) A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy a zárvonal kérdésével nem foglalkoztam azért, mert e kérdés a jelen törvényjavaslattal okvetetlen kapcsolatban nincs; de határozottan biztosíthatom a t. képviselő urat, az általa most is ismételt insinuátióval szemben, hogy — helyes volt-e a kormánytól vagy nem, az más kérdés, — de a törvényjavaslatot maga terjesztette be ezen az alapon, a melyben a ház elé került; és jöttek-e Bécsből leiratok vagy nem, ezt fejte­getni nem ide tartozik, de a zárvonal miatt nem jöttek és nem jöhettek már csak azért sem, mert ez a mi részünkről ez alkalommal javaslatba se volt hozva. Helyes-e vagy nem helyes, az más kérdés, de önelhatározásunkból eredő ténynek, nem pedig valamely illetéktelen befolyás- vagy más hatalom előtt való meghunyászkodásnak eredménye ez a törvényjavaslat. (Tetszés a jobb­oldalon.) Hanem menjünk a képviselő ur beszédének végére, hol némileg a személyes tekintet is elő­térbe lép. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegy­zem, hogy a támadás, melyre a t. képviselő ur hivatkozik, ellenök nem ott kezdődött, a hol ő mondotta, nem a pénzügyminister felszólalásá­ban, nem is az én újévi beszédemben. Ezen támadást én éveken át folytattam az ellenzék padjairól; nézzék meg azokat a megnézni any­nyira szeretett naplókat, most, midőn minduntalan azt mondják, hogy önökkel együtt voltunk s én csak azért hagytam el önöket, hogy e székbe juthassak s meg fogják látni, hogy túlfeszített kívánalmaikért, szerintem helytelen és a békés fejlődést megzavarható modorukért, ki támadta

Next

/
Thumbnails
Contents