Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-341
341. országost ülés január 29. 1881. 13 meg önöket többször, én-e az ellenzék padjairól, vagy az akkori kormány-férfiak a kormány padjairól? (Ugy van! a jobboldalon. Derültség a bal- és szélső' baloldalon.) E támadás tehát legalább évtizedes és nem kezdődött a múlt őszszel, nem akkor sem, mikor én e helyet elfoglaltam. De hát, t. ház, támadni, ha ugyan támadásnak veszszük az ilyest, mely csak az egyik félnek szabad; abban áll-e a politikai küzdelem egyen lősége, hogy az egyiknek van joga támadni, a másiknak nem szabad a támadást viszonttámadással visszaverni? Ezt eddig még nem tudtam. A t. képviselő urak annyira érzékenyek, még azt is szememre vetik, hogy olyan helyen támadtam meg őket az újévi beszédben, a hol magukat nem védhették. Először is megjegyzem, t. ház, hogy én azon beszédben nem csak embert, de pártot sem neveztem meg, hanem beszéltem azokról, kiknek fellépése az ország alkotmányos fejlődését veszélyeztetheti. Ha tehát úgy áll a világ előtt, hogy ez a párt az önöké: önök nevezték meg magukat, nem én. (Elénk derültség. Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondás a szélső balon.) Ugy jártak, mint a hires „Ulpho és Emme" czímű színdarabban van — nem tudom, méltóztattak-e olvasni — midőn a hős egy kiáltást hallván, mely azonban nem hozzá volt intézve s a melyet egyáltalán nem akarok a t. képviselő urakra alkalmazni s csak az idézet hűsége kedvéért mondok el, a hős meghallván a eulissák mögül e felkiáltást: Grobián! azt mondja rá: Ha! ich bin erkannt! és megöli magát. (Elénk derültség a jobboldalon. Nyugtalanság a szélsőbalon.) A t. képviselő urak is, úgy látszik, ráismertek magukra abban, a mi^ részemről csak általánosságban volt mondva. (Élénk derültség jobbfelöl. Zaj a szélsőbalon.) De hát, t. ház, úgy látszik, nem illett, hogy én azt tettem. Hát ugyan, kérdem a t. képviselő urakat, midőn népgyűlést, vagy midőn pártgyüiést tartanak, mint most közelebb itt Budapesten: meg szoktak engem oda híui, hogy védhessem magamat? (Hosszas élénk derültség) Vagy miután Helfy képviselő ur szerint megtámadni valakit ott, hol magát nem védheti, nem illik, ily alkalmakkal dicsérni szoktak engemet? (Élénk derültség.) Ha teszik, nagyon titokban tehetik, mert legalább nyilvánosság elé máskép jut a dolog. (Tartós derültség) No de hát az sokszor volt már a radicalis pártoknak tulajdona másutt is a világon, hogy a szabadságot és egyenlőséget úgy magyarázták, hogy nekik minden szabad, másnak semmi. így vannak a t. képviselő urak is. (Ellenmondás és nyugtalanság a szélsőbalon.) Nem tehetem, t. ház, hogy meg ne jegyezzem azokra, miket a personal unióról, a Kosuthtal, az ő politikájával való solidaritásról most és már más alkalommal is hallottam, hogy mégis volt az erre vonatkozó felszólalásoknak némi haszna. Csak azt csudálom, hogy még a kakas nem is kukorikolt háromszor és már minduntalan megtagadják a mestert. (Tetszés jobbfelöl. Elénk ellenmondás a szélsőbalon. Halljuk!) Engedelmet kérek, vele solidaritásban lenni s az ő politikájának két sarktételét visszautasítani, — pedig mind a kettőt visszautasították részint ma, részint máskor — ez nem lehetséges. (Elénk felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk! Halljuk!) Az incompatibilitást — ez az egyik sarktétel — visszautasította ma Helfy képviselő ur. A dunai confoederatiót, — ez a második sarkpont, — (Félkiáltások szélső balfelöl: Ez nem sarkpont!) visszautasították a múlt alkalommal. (Felkiáltások a szélsőbalon: Lehetett, mert nem sarkpont! Halljuk! Halljuk!) No hát, t. képviselő urak, azt hiszem, ez bátran nevezhető azok részéről, a kik teszik, a mester megtagadásának. (Mozgás a szélső balfelöl. Igaz! Igaz! jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) De megjegyzem Helfy képviselő urnak, ki azzal vádol, hogy ok nélkül, alap nélkül gyanusítólag hozatnak fel a solidaritást illető vádak, hogy ha a solidaritás ezen általuk megtagadott pontokra nézve csakugyan nem létezik, akkor ne engedjék, hogy bevallott orgánumaik egyikemásika a solidaritás fönnállását határozottan hirdesse, (Nyugtalanság a szélsőbalon) mert akkor bajos azután hitelt adni akárminő tett nyilatkozatnak. (Mozgás a szélső balfelöl. Zaj. Tetszés jobbfelől.) Ugron Gábor: Nincsenek betanított hirlapiróink! (Halljuk! Halljuk!) Nem adunk számukra napi parancsokat! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, ha egy pártnak bevallott orgánuma olyat ir, a mi homlokegyenest ellenkezik a párt széndékával: a párt nem gátolhatja meg, hogy irja, de ez esetben megtagadja tőle, hogy pártlap. (Halljuk! Halljuk!) Különben egy helyütt, hol ez hangzik jobban, megtagadni, másutt pedig azon hitet fennállani hagyni, hogy ez a lap pártnézetet képvisel: engedelmet kérek, még sem egészen helyes eljárás, (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső balfelöl és fölkiáltások: Nincs hivatalos lapunk!) Helfy t. képviselő ur hangsúlyozza, hogy felveszik a keztyűt és megjelöli az ellenzék másik árnyalatával szemben, hogy vannak ugyan differentiák közttük, de van egy közös czél is. (Halljuk! Halljuk!) A czél ellen, közös czél ellen semmi kiíogásom nincsen és nem is lehet. Méltóztassanak rátörekedni; ha sikerül, majd meglássuk azután a siker után, hogyan fognak egymás karjaiba omlani. (Elénk derültség a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a szélső balfelöl.)
