Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-353
353. országos ülés február 19. 1SS1. 173 állítása nélkül fennmaradhatásuk iránt a legsötétebb aggályaik merülnek fel. Arra, hogy vicariatus püspökséggé alakíttatott át, van élő példa a munkácsi püspökségben, mert annak eperjesi vicariatusából lett az eperjesi és szatmári vicariatusából a nagyváradi görög egyesült püspökség szervezve. Nagy anyagi nehézségek egyáltalában nem forognak fenn, mert Doroglion van díszes székesegyház és püspöki palota s a vicarius jelenlegi fizetése némi megpótlással, egyelőre elégséges lenne ; de különben is az elérendő nagy nemzeti czél nem engedi meg a költségek szűkmarkú mérlegelését, ép azon ministeniek, a ki sok egyébben nem szokott fösvénykedni; s elvégre, ha az eperjesi, nagyváradi és szamosujvári keleti püspökségek felállítására volt pénz, ha azokat a vallásalapból lehetett nagy uradalmak- és javakkal dotálni, megkövetelhetjük, hogy a felállítandó magyar püspökségnek szerényebb dotatiójára is jusson, mert elvégre is ez az ország Magyarország s ha az oláh és szerb érdekek szerintem is helyes megóvására lehetett és kellett áldozni a közvagyonból, nem lehet, nem szabad ez áldozatot megvonnunk akkor, a midőn pár százezer magyar nemzetiségű polgár lelkinyugalmának megóvásáról van szó. Mert, t. ház, a keleti vallást követő magyarok jóval többen vannak, mint azt általánosan vélik. A doroghi kérvény 130,000-re teszi az egyesült görög vallású magyarság létszámát, azonban ehhez még hozzá kell számítanunk azon 30,000 szintén keleti vallású magyart, kik a székelyföldön vannak s kik bár csak magyarul beszélnek és magyaroknak vallják magokat, mégis Balázsfal várói és Nagy-Szebenből küldenek nekik dácóromán papokat, kik ezen nép által nem értett s érteni nem is akart oláh isteni tiszteletet tartanak. Ezen 30,000 keleti vallású székely utómaradványa azon 500,000-nyi keleti vallású magyarnak, kik az erdélyi részekben épen azért, mert magyar püspökük nem volt, beolvadtad az oláhok közé. Tudjuk azt, hogy Erdélybe a kereszténység keletről, nevezetesen Byzanczból jött s Erdély magyarságának nagy része akkor is a keleti rítuson maradt, midőn Szent István a nyugati egyház keblébe téríté a magyarságot. Azok, fájdalom, nagyrészt elvesztek nemzetünkre nézve, épen azért, mert eldőcleink nem gondoskodtak egy magyar keleti püspökség felállításáról ; merítsünk okulást e szomorú példából s mentsük meg csekély maradványait. Tegye félre minister ur azon bátortalanságát, melyet a vallási reformok terén mindenhol és minden alkalommal tanúsít s azon félelmében, hogy egy-két papot magára ne haragítson, nemzetünknek helyrepótolhatlan veszteségeket okoz. Mert a minister ur nemcsak keleti vallású véreinkkel, hanem az erdélyrészi magyar evangélikusokkal szemben is hasonló mostohaságot tanúsít. Ugyanis az erdélyi részekben van 40,000 magyar lutheránus, kik a szász püspök egyházmegyéjébe vannak beosztva s önkényének kegyelemre kiszolgáltatva elannyira, miszerint arra vannak kényszerítve, hogy mindennemű egyházi érintkezéseikben a német nyelvet használják. A szász superintendens üldözi csekély' számú magyar papjaikat, azoknak a dézsmakárpótlásból esedékes jövedelmeit elvonja, az államsegélyből egy fillért sem juttat s a magyar híveket, mert nemzetiségükhöz ragaszkodnak, kimélytelenüí üldözi. E szegény áldozatul odadobott nép már többszörösen folyamodott a minister úrhoz s kérték, hogy számukra egy magyar superintendensség szerveztessék; nem kívántak anyagi áldozatot, mert ők, az erdélyi evangélikus egyháznak nyújtott államsegélynek reájuk eső részét, a superi ntendens fizetésére elégségesnek jelentették ki. E kérvényük eredménytelen maradván, folyamodtak azért, hogy ha superintendenst nem nyerhetnek, engedtessék meg nekiek a tiszántúli evangélikus superintendensséghez való csatlakozás, vagy ha ez se lenne kivihető, legalább egy magyar esperesség felvigyázata alá helyeztessenek; de minister ur e vérig gyötrött nép kérelmét még csak feleletre sem méltatta. Nem tehetem, t. ház, hogy a hajdu-doroghi kérvény ötletéből fel ne hívjam a vallásügyi minister ur figyelmét az erdélyí-észi magyar lutheránusok sanyarú sorsára, mert azok megmentése megköveteli a magyar ministertől azt, hogy a Teusch urnak való kedveskedésnél előbbre helyezze a róluk való köteles gondoskodást és egyházügyi emantipatmjukat; valamint nem hallgathatom el azt sem, hogy nagyon is eljöttnek látnám az időt arra, hogy minister ur kiterjessze figyelmét Romániában levő csángó testvéreinkre is s kieszközölje azt, hogy az őket zsaroló olasz papjaik, magyar lelkészekkel váltassanak fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különben a kérvényi bizottság véleményét egész készséggel elfogadom. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Vécsey Tamás előadó: Csak igen röviden azt vagyok bátor megjegyezni a t. képviselő ur előadására, hogy miután a minister ur kijelentette, hogy meg fogja tenni azt, a mit a magyar közjog megkövetel ahhoz, hogy új egyházmegj^e állittassék fel, én ezen a téren minden hosszas fejtegetést feleslegesnek tartok. (Helyeslés.) A mit pedig t. képviselőtársam az evangélikus esperességről moudott, arra nézve nem
