Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-341

341. országos fiiéi január 2a 1S81 11 már, mióta a politika terén mozog? (Hosszan tartó derültség a szélső baloldalon.) Elkezdve a republikáiól le egész azon nyilatkozatig, hogy a ki a fogyasztási zárvonalat akarja, az már forradalmár. (Mozgás.) Hanem itt már eljutottam azon ponthoz, hol áttérhetek beszédem utolsó részére, arra t. i., a mit az igen t. ministerelnök urnak kívánok válaszolni, miután ezen kérdésben vezér és kortes egy húron pendültek. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur praeeisebben formulázva azt, a mi az utolsó időkben gyakrabban fordult elő itt a házban, azt mondotta, hogy mily dolgok összeegyeztethetők, nem tudja, de egyet tud, hogy össze nem egyezhogy itt valaki magát loyalisnak, ő mondta, a personal unió hívének s egyúttal Kossuth Lajos politikája követethető az, vagy mint vallja tőjének. S ezzel ő is minket a kétszínű politikusok alakjában igyekezett feltüntetni. Engedelmet kérek, t. ministerelnök ur, azt mi sohasem mondtuk, hogy mi Kossuth politikáját, a melyet a ministerelnök ur az incompatibilitási tannal jelez, mi soha sem mondtuk, hogy mi azon politikát követjük.Természetes, hogy ez egy pontra nézve köztttink és Kossuth köztt van különbség-. Ezt tudjuk mi is, mondjuk mi is, és mondja Kossuth maga. Kijelentette többször, hogy ő a hazában működő pártok egyikével sem áll teljes solidaritásban. Hogy mi ezt ki nem mondjuk, hogy be nem teszszük programmunkba, hogy lépten-nyomon nem hirdetjük, miszerint nem állunk az iucompatibilitás álláspontján, ezt azért nem teszszük, mert felesleges munkái komoly politikus nem szokott végezni. Mi azt hiszszük, hogy mikor itt ülünk e parlament, melyet ő Felsége Ferencz József hiv össze, midőn egész erőnkből küzdünk azért, hogy a választók többségét megnyerjük, azért, hogy e házban a törvényeket mi hozzuk, a mi programmunk, a mi elveink szerint; midőn tudjuk, hogy e törvények ő Felsége sanctiója nélkül törvényekké nem válhatnak; midőn mi azért akarunk többségre jutni, mert él bennünk a hit és a meggyőződés, hogy ha a nemzet megadja nekünk a többséget, ő Felségében a királyban lesz annyi alkotmányos érzet, hogy az általunk javaslatba hozott 1 örvény eket ép ugy sanctionálja, mint azokat, melyeket önök javasolnak; és midőn mind erre nézve teljesen egyetértünk, akár 48-asnak, közjogi ellenzékének, szélső baloldalinak, vagy függetlenséginek; midőn tényekkel bizonyítjuk, hogy mire és miként törekszünk ; akkor ez iránt minden más nyilatkozatot feleslegesnek tartunk; (Ugy van! a szélső baloldalon) akkor mi az ily insinuatiók ellen nem védekezünk, mert azt mondjuk: a mi programmunkát világosan nem látni, vagy bárgyúság vagy roszakarat. (Élénk tetszés és zajos helyeslés baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Igenis, ez egy különbség a közjogi kérdésre nézve létezik közttünk és Kossuth köztt s épen azért ülünk mi itt és Kossuth Barraconében. Hisz hogy ha ő velünk egészen egy nézeten volna, akkor ő nem ülne ott, de akkor bizonyonyosan a ministerelnök ur sem ülne azon a ministeri széken. (Zajos ietszís baljelöl.) Hanem a t. ministerelnök ur el méltóztatott felejteni, valamint elfelejti Jókai képviselő ur is, hogy a midőn mi ennek daczára magunkat Kossuth politikai követőinek valljuk, a mikor minden léptennyomon rá hivatkozunk, a mikor Őt eszményképünknek tartjuk : teszszük ezt azért, mert Kossuth nemcsak az incompatibilítás tanát képviseli Magyarországon; képvisel ő sok egyebet, a mely sok egyéb önmagában elegendő arra, hogy nem csak egy párt, hanem az egész nemzet vezércsillagát lássa benne. A midőn mi Kossuthra hivatkozunk, gondolunk első sorban azon Kossuthra, a ki a magyar állameszmének legpraegnansabb képviselője. És mikor mi önök ellen harczolunk, akár zsandár törvényellen, akár megyei autonómiát felfüggesztő törvények ellen, akár osztrák közösség ellen, és midőn küzdünk az önök hátramaradottsága ellen, a midőn mi reformokat akarunk, egy szóval: midőn mi függetlenségért, szabadságért és haladásért küzdünk: ez mindmegannyi Kossuth politika. (Zajos helyeslés bal/elöl.) Ily értelemben igenis teljesen össze lehetne egyeztetni és rai össze is egyeztetjük, s reméllem, nincs már messze az idő, midőn össze fogja egyeztetni e két politikát maga a nemzet. Beszédem végéhez közeledem. (Halljuk!) Egy idő óta a harcz ellenünk minden oldalról megindittaítort, megkezdette már a múlt őszszel a pénzügyminister ur, mikor szövetségre hívta íel az egyesült ellenzéket azért, hogy a közös ellenséget, a függetlenségi párt terjedését megakadályozza; felénk dobta a keztyüt a ministerelnök ur egy oly alkalommal, midőn jelen sem voltunk, jelen sem lehettünk s igy nem védekezhettünk i újévi üdvözlő beszédében s kiadta a jelszót a lehető legerélyesebben e házban is, kimondván azt a szót, hogy minden embernek, a ki félti Magyarország alkotmányos lételét, kötelessége velünk szembe szállani. Mindenekelőtt kénytelen vagyok constatálni, hogy ez az első és egyetlen példa a parlamentarisnms történetében, hogy kormányelnök az ország színe előtt egy nagy országos pártot igy merjen megtámadni, odaállítván azt, mint a haza ellenségét. Erre példát a parlamentarismus történetében én nem tudok. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi joga van ehhez a ministerelnök urnak? És épen a ministerelnök urnak minket, vagy bárkit is hazafiatlansággal vádolni? (Ugy van! a 2*