Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-348
US. eratágo* tlét február 12. 18SÍ. 29 incolis et inhabitatoribus Civitatis Coronensis, eorundemque haeredibus et successoribus legitimig benigne dandas, donandas, et apud manus eorundum reliquendas voluimus. Hozzátétetett félreértések kikerülése végett, nem mint fundus regiusból, hanem tanquam bona fiscalia in comitatu albenis existentia et e manibus fiscalibus coneambiata. Hát, t. ház, ebben tisztán és világosan, minden félreértés kikerülése végett bennáll, hogy nemese Törcsvár vára, hanem a kérdéses hét, illetőleg tiz község minden erdő, legelő, havas és más területtel, minden haszonvétel és minden királyi joggal együtt át lett adva örök áron Brassó városának, mint nemesi birtok, mint domínium, pedig igen tetemes áron, a pénzbeli ár túlhaladta az 50,000 frtot, mely akkor roppant nagy Összeg volt, de sokkal nagyobb volt a eserébe adott hat, szintén j obbágy község értéke, mely Brassó város tulajdonát képezte és melyet a királyi fiskusnak ezen alkalommal cserébe adott. Ezen királyi adomány, donatió be van iktatva az országos törvényekbe és a törvény szentesítése után, néhány nap múlva megtörtént a birtokba való vétel és a törvényes statutio. E szerint, t. ház, Brassó városának ezen nemesi dominiumra való birtok- és tulajdonjoga minden kétségen felül áll, jobban be van bizonyítva és jobban van fundálva, mint bármely magyar nemesnek birtokához való joga, mert országos. Később, midőn a productionalis perek ideje eljött, iparkodott a királyi fiskus ezekre a birtokokra fiskusi jogait érvényesíteni, de II. József császár által vissza lett utasítva egy nagyon nevezetes királyi leirat által, melyben II. József császár a következőket mondta: „hoc verő dignitati sumrni principis deroget, ut fiscus regius, qui aliis e auxantibus bono exemplo praelucere debet," ejusmodi infundatas actiones promoveat; . . . hinc eidem r. Tesaurariatui committi, ut a praemissa omni prorsus legali fundamento destituta actione simpliciter abstrahere noverit." Ismétlem, t. ház! hogy nagyon tetemes pénz- és vagyonbeli árou szerezte meg Brassó városa Töreä várával együtt azon jobbágy falukat, azoknak háborítalan birtokában volt és a törvényszékek által mindig támogatva lett ez iránti joga, a mi az irányadó 1819—20-iki úrbéri constitutióban világosan előfordul. Erre nézve Orbán Balázs képviselő ur ismét a maga kényekedve szerint túl teszi magát az ügy állásán, mert abban az Í8Í9—20-iki constitutióban nem az áll, mint a képviselő ur mondta, hogy t. i az erdők, legelők és egyátalában a földek tulajdona volt a jobbágyoknak, hanem ellenkezőleg, áll a dolog következőkép (olvassa): „valamint tűzi, úgy építeni való fa felől is nincs semmi szükségünk és a földesúr erdeiben az erdőbeli rendtartás szerint mind építeni való fát, mind tűzifát vehetünk." Hát a földesúré volt az erdő, a jobbágy nak megvolt a szokásos használati joga } de nem a tulajdonjoga, mert méltóztatnak tudni a t képviselő urak, hogy erdélyi törvények szerint, az akkori államjog szerint lehetetlen volt, hogy egy jobbágy erdőtulajdonos volt. Hiszen azt mondta a törvény-, „proprietate silvarum solis domininis terrettribus competente." Ezt igy ismerte el a kir. kúria is abban az Ítéletben, a melyet Orbán Balázs ur felhoz és mely 1875. évi októker 21-érői kelt; világosan bennt van, hogy mert „a földesurat a felvigyázási jog illeti, ezen erdőknek a kezelése Brassó város közönségének továbbra is fennmarad", a miben világosan el van ismerve a legfőbb bíróság, a m. kir. kúria által Brassó városának földesúri joga. T. képviselőház! A kérdéses községek legutolsó évekig mindig készségesen elismerték volt Brassó városának ezen földesúri jogát. E községek közül három: Törtsvár, Ápácza, Krizba, minden fennforgó úrbéri kérdésre nézve kiegyezkedtek és érvényes egyezséget kötöttek: a többiek erre hajlandóknak nyilatkoztak, az egyességi eljárás mindnyájukra nézve meg lett kezdve és csak későbben, mikor egy éhes ügyvéd és egy lelkiismeretleu képviselő-jelölt a hétfalusiakat avval biztatták, hogy a törvényhozás hajlandó lenne ajáudékéat megadni azt, a mit tartozásaik megváltásaként különben kénytelenek volnának megfizetni, akkor természetesen inkább voltak hajlandók a volt úrbéresek a törvényhozástól egy ajándékot elfogadni, mintsem hogy ugyanezt becsületes utón pénzükön szerezzék meg. Különben Hosszúfalu községére nézve is meg van már indítva az erdő elkülönítési per és az úrbéri viszonynak fennforgása és az úrbéri elkülönítésnek megengedhetősége minden bírói instantia által, törvényes és végérvényes ítélettel már meg van állapítva. Ezen ügy- és perállással szemben, hogyan lehet arról szólni, hogy másoknak szerzett joga felett nem a bíróság birói cognitió utján, hauem a törvényhozás határozat által döntsön? Én meg vagyok győződve, hogy ha a törvényhozás 1871-ben nem avatkozott volna ebbe a peres ügybe, hanem az ügy rendes menetének hagyta volna a dolgot, a kiegyezés mindezen községre nézve jogos, méltányos, loyalis alapon már régen létrejött volna, most pedig, miután egynéhány országgyűlési képviselő által kilátásba helyeztetik a volt úrbéreseknek, hogy tartozásaikat nem a törvény és jog értelmében kell megváltani, hanem hogy a volt földesúr összes javait és jogait, erdőket legelőket és regale-jogokat egyszerűen országgyűlési határozat utján, ajándékképen fogják a máséból megnyerni, nem lesznek 13*
