Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-325

B2 325. országos ülés január 10. ÍS81. tével biró követeléseket érvényesítenek. A külön csődtömeg tehát a csődvagyonnak kiegészítő részét csak annyiban képezheti, a mennyiben az a csődnyitás ténye által nem érintett hitelezők kielégítésére nem szükséges. Egy egészen külön nemét képezik a hitele­zőknek azok, a kiknek követelései a esőd tartama alatt keletkeznek és a javaslat szerint a tömeg hitelezőinek tekintetnek. Az ilyen követelések, melyek különbözők lehetnek, ugy a különös, mint az átalános csődtömeget terhelhetik és az egyik esetben ugy, mint a másikban, ahhoz képest, hogy melyik tömegre vonatkoznak, nem­csak a különös, hanem az átalános csődtömegre utalt hitelezőket is megelőzik. A mi azon hitelezőket illeti, a kiknek sze­mélyes igényen alapuló követeléseik vannak és a javaslat szerint csődhitelezőknek tekintendők, ezekre vonatkozó intézkedéseiben a javaslat főleg az osztályozásra nézve tér el lényegesen az eddigi rendszertől, a mi technikai tekintetben az osztályok számának meghatározására nézve lénye­ges befolyással volt s lehetővé tette azt, hogy a csődtömeg ellen érvényesíthető személyes köve­telések három osztályba Boroztassanak. Ha áll az, a mit kétségbevonni alig lehet, hogy a keres­kedelmi forgalo.a alapját, éltető elemét a hitel képezi; ha áll továbbá az, hogy a hitel az adós vagyoni állásának biztos áttekintését tételezi fel, akkor nem szenvedhet kétséget, hogy a személyes követelések minden megkülönböztetése, mert az adós vagyoni állásának áttekintését megnehezíti, a hitelre kártékonyán hat. Ha a hitelező nincs biztosítva az ellen, hogy az adós olyan köte­lezettségi viszonyba léphet, mely a törvény által kiváltsággal van megvédve, csak tartózkodással fog üzleti összeköttetésbe lépni, vagy oly bizto­síték megszerzésére fog törekedni, mely a többi hitelezők érdekeivel ellenkezik, tehát az adós hitelképességének legalább is korlátozását vonja maga után. Ha az adós bármely okból olyan helyzetbe jut, hogy összes tartozásait kielégíteni nem képes, -— legigazságosabb, ha a személyes követelések azon arányban nyernek kielégítést, melyben a felosztandó tömeghez állanak, ha tehát azok köztt semmiféle különbség sem tétedk. Áttérve a javaslat második részére, a tulajdon­képeni csődeljárásra, hogy a t. képviselőház türelmével vissza ne éljek, csak azon intézke­désekre fogok reflectálni, melyeket eddigi csőd­törvényünk nem ismert, melyek tehát határozott újításnak tekinthetők. Lényeges hiányát képezi jelenlegi csődtör­vényünknek a liquidátió absolut lassúsága és czélellenes berendezése, mely — tömeges bejelen­téseknél , minők pénzintézeteknél s átaiában nagyobb vállalatoknál szoktak előfordulni — magában véve elegendő arra, hogy a csődnek | rendes utón leendő befejezését éveken át feltar ­j tóztassa még akkor is, ha a perügyelő a halasz­j íások kimeríthetlen sorával nem tartóztatja fel a perek elintézését. Ehhez járul a kétféle és egy­mástól szorosan elkülönített birói határozat, a követelések valódisága és osztályozása felett; holott a követelések legnagyobb része rend­szerint sem a valódiság, sem az osztály tekin­tetében birói határozatot nem tesz szükségessé. És ha e mellett még megfontoljuk, hogy a jog­orvoslatok helytelen berendezése s a tájékozat­lanság azok használása felett ép ugy, mint a esődpernek ismételt felterjesztése és kiegészítése, mindmegannyi akadályt gördítenek a hitelezők kielégítése elé, — ugy megfoghatóvá lesz, hogy miként tarthatnak nálunk a csődperek egy emberéleten át s miért irtózik minden idegen hitelező, a ki csődperünk összes tortúráin már egyszer keresztülment, követelését bejelenteni; hogy miért elégszik meg a hitelezők nagyrésze olyan egyezséggel, melyet helyesen rendezett csődeljárás mellett, a bukott ajánlani meg sem kisértene. A javaslat, ellentétben a jelenlegi csődtör­rénynyel, a csődtömeg ellen bejelentett követe­lések felszámolását, tehát azoknak ugy a való­diság, mint az osztályozás tekintetében megálla­pítását, nem a bíróság feladatának tekinti. Ennek megtel előleg a javaslat a bíróságnak a követe­lések felszámolására csak ott és annyiban enged befolyást, a hol és a mennyiben a bejelentett követelés peressé válva, birói cognitiót tesz szük­ségessé. Ekként rendesen elesvén a birói hatá­rozatnak akár a valódiság, akár az osztály tekintetében szüksége, a tömeg ellen bejelentett követelések liquidálása egyik leglényegesebb feltételét képezi a csődeljárás gyors befejezésének a néikül, hogy a gyorsaságnak az alaposság feláldoztatnék; mert a peressé vált követelések­nek sem kellő megvitatása, sem alapos elbírálása kizárva nincsen. Ugy a követelések felszámolására, mint átaiában a csődeljárás egész menetelére lényeges befolyással lesz egyrészről a javaslatnak azon intézkedése, mely szerint a csődeljárás közvetlen vezetésével csődbiztosi minőségben a törvény­széknek valamelyik birói tagja bizatik meg; másrészről azon intézkedés, mety szerint a tömeg kezelése és képviselete a csődnyitás kezdetétől fogva, állandóan kinevezett tömeggondnok kezeibe tétetik le. Egy másik nem kevésbé jelentékeny fogyat­kozását képezi jelenlegi csődtörvényünknek a tömeg felosztásának indokolatlan elhalasztása és czélellenes berendezése. A tömeg értékesítése nem ritkán hosszabb időt vesz igénybe, mi, ha a tömeg minősége által tételeztetik fel, magában véve absolut hátránynak nem volna tekinthető*,

Next

/
Thumbnails
Contents