Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-325

Ü25. országos ülés január 10. 1181. gg de igenis hátránynak tekinthető az, ha a koron- | kint befolyó pénzek, a helyett, hogy a hitelezők ] köztt követeléseik aránya szerint felosztatnának, a tömeg teljes realisálásáig visszatartatnak s a kezelési költségek által folyton devalváltatnak. A hitelezők, a helyett, hogy nagyobb osztalékot nyernének, évek után olyan összeggel kénytelenek megelégedni, mely követeléseik törvényes kamatait sem fedezi. A kezelési költségek, a kiváltságos követelések kamatai, évek során át oly összegre szaporodnak, mely a későbbi osztályokba eső követelések alapját is felemészti; pedig — a tömeggondnok privát érdekein kívül — misem gátolta volna azt, hogy a koronként befolyó pénzek azonnal felosztassanak. A most jelzeit állapot teljesen megszüntethető, ha a hitelezők kielégítésére szolgáló alap mielőbb azok rendelkezése alá bocsáttatik; ha a törvény lehetővé teszi azt, hogy a hitelezők követeléseik töredékeihez minél rövidebb idő alatt jussanak, nem levén kénytelenek tétlenül eltűrni, hogy a meglevő tömeget az évek hosszú sora alatt, akár az előnyös követelések, akár a csődeljárás költségei felemészszék. A javaslat ezt nemcsak az által teszi lehetővé, hogy a esődtömeg részletes felosztható.ságát elvileg kimondva, a felosztást, ha elegendő készpénz áll rendelkezésére, a felszámolási határnap megtartása után azonnal megkezdetni rendeli a nélkül, hogy az ilyen felosztást akár az összes követelések liquidálásától, akár a tömeg teljes realizálásától tenné függővé; hanem lehetővé teszi ezt a javaslat az által is, hogy a felosztást bizonyos esetekben minden formalitás s az érdekeltek meghallgatása nélkül is foganatosíttatni engedi és hogy akkor is, ha a felosztásnak bizonyos alakszerűségek s az érdekeltek meghallgatása mellett keli történni, a felosztási terv meg nem támadott részeinek foganatosítását az egyes tételek tekintetében felmerült vitás kérdések végleges elintézésétől függővé nem teszi. Előadásom bevégezéseül legyen szabad röviden a esőd befejezésének módjairól és ezek köztt azon új intézményről szólanom, melyet a javaslat a kényszeregyezség alakjában akar meghonosítani. A csőd, vagyis azon állapot, melyben a közadós javai a biróság felügyelete és közbenjárása mellett, bizonyos szabályok szeiint készpénzzé tétetnek és a hitelezők kielégítésére fordíttatnak, befejezhető: a) hivatalból, a mi rendszerint akkor szokott történni, ha az eljárás folyamában az tűnik ki, hogy az adós vagyona, melyet az érintett állapotban csődtömegnek, vagy csődvagy ónnak szoktunk nevezni, az eljárási költségek fedezésére sem elegendő; o) a hitelezők belegyezése folytán és c) a csődvagyon felosztása által. Az első mód szomorú vigasztalása a hitelezőknek, mert az nem kielégítésére, hanem azon meggyőződésre vezet, hogy a csődeljárásból mi sem remélhető; a második mód egyenes kifolyása a hitelezők akaratának s ezeknek rendszerint azon előnyt biztosítja, hogy rövidebb idő alatt jutnak követeléseikhez, vagy legalább azok töredékeihez, mint ha a meglevő tömeg a törvény által kijelölt alaksz teljes megtartása mellett osztatik fel közöttük; a harmadik mód, mely a esődeljárás megszüntetésénél mintegy szabályt képez, a legbiztosabb, de egyszersmind a legbonyodalmasabb; az a legjobban rendezett eljárás mailett is hosszabb időt, bonyodalmas eljárás mellett pedig nem ritkán egy emberi életkort vesz igénybe. Azt, hogy a hitelezők a csődeljárásban mindig teljesen kielégíttessenek, még egy törvényhozásnak sem sikerült elérni; mert ez az adós javainak értékétől és tartozásainak mennyiségétől függ s az e részben mutatkozó aránytalanságot kiegyenlíteni a törvényhozás feladata nem lehet. Ellenben módjában áll a törvényhozásnak a csődeljárást akként szabályozni, hogy a hitelezők a szükséges alakszerűségek teljes megtartása mellett is, lehetőleg rövid idő alatt nyerjenek kielégítést; módjában áll az eljárást az által lényegesen megrövidíteni, hogy annak befejezéséül nemcsak az egyességnek azon nemét fogadja el, melyhez a hitelezők összesége hozzájárul, hanem hogy megengedi azt is, hogy a közadós, bizonyos feltételek mellett, a hitelezők többségével olyan egyezségre léphesse:!, melynek joghatálya nemcsak a dissidens, hanem azon hitelezőkre is kiterjed, a kik követeléseiket a csődeljárásban nem is érvényesíttették. Az egyesség e neme az, melyet a javaslat a kereskedelmi csőd befejezésének egyik módjaként szabályoz, melyet az európai törvények különböző feltételek mellett ugyan, de kivétel nélkül elfogadtak; mert azt a kereskedelmi forgalom érdekében nélkülözhetiennek találták. Az újabbkori legislatio kétségtelenül a most érintett nézettől vezéreltetett, midőn az élet szükségeit tartva szem előtt, az elméleti aggályokon túlemelkedett s a kényszeregyességet, mint a csőd befejezésének egyik módját, elfogadta. És ezt annál inkább tehette, mert azon okok, melyekkel az elmélet terén a szóban levő intézmény ellen harczolnak, közelebbről tekintve tarthatlanoknak mutatkoznak. Nem lehet szándékom ezúttal azon okok felsorolásába bocsátkozni, melyek a kényszeregyességet ugy jogi, mint gazdasági tekintetben igazolhatják. Ezt fenntartom az esetre, ha a tárgyalás folyamában netán felmerülő ellenkező nézetek által erre provoc-íltatnám. Két dolgot azonban már most kell kiemelnem és ezek egyike az, hogy ha áll az, a mit kétségbevonni nem lehet, hogy t. i. a csőd ugy a közadósra, mint a hitelezőkre nézve szerencsétlenségnek tekinti*