Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-320

50 320. országos ülés deczember 15. 1880. feleletet. (Helyeslés.) Tehát kérem, méltóztassék azt így kijelenteni. (Helyeslés.) Elnök: Tehát kijelentem, hogy apénzügy­minister ur válasza ily értelemben vétetik tudo­másul. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ha a napirend ki van merítve, akkor kérem a t. báza*, méltóztassék megengedni, hogy az ő Felsége által legkegyelmesebben szentesített tör­vényezikkeket, az állandó országház építéséről és az 1881. évi államköltségvetésről kihirdetés vé­gett átnyújthassam, hogy az holnap azután a tör­vényhozás másik házához is kihirdetés végett áttétethessék. (Helyeslés) Baross Gábor és Beöthy Algernon jegy­zők (felváltva olvassák a szentesített törvényczik­keket) Elnök: T, ház! Az imént felolvasott tör­vényczikkek a legfelsőbb szentesítéssel ellátva és ekként kihirdetve lévén, hasonló kihirdetés czéljából a méltóságos főrendiházhoz át fog kül­detni. Következnek az interpellátiók. Ugron Ákos: T. ház: A költségvetés általános tárgyalásánál szándékomban volt a t. pénzügyminister úrhoz kérdést intézni az iránt, hogy a Székelyföld lakóinak az 1868 : XVI. t. ez. 12. §-a 2-ik bekezdésében biztosított azon ked­vezményt , hogy egy alsó-asztriai akónál nem nagyobb üstökkel 2 frt lefizetése mellett szeszt égethetnek, — miután az rendeletileg 1878-ban megszüntettetett — többszöri ígérete után már törvényhozásilag mikor fogja biztosítatni ? Hogy nem szólaltam fel annak oka a t. pénz­ügyminister urnak azon Ígérete volt, hogy az adófelemési javaslatokon kívül gondoskodni fog oly javaslatokról is, melyek által a nép anya­gi ereje és adózó képessége is emeltetni fog. T. ház! Jelen alkalommal, minthogy ezen kérdésben ezen oldalról többször és többen fel­szólaltunk, a tárgy a t. ház előtt hosszasan és részletesen megvitattatott, nem lehet czélom a t. ház türelmét hosszabban igénybe venni. Hogy a kérdéssel mégis tüzetesebben fogok foglalkozni, oka annak egyrészt a tárgy fontossága és sür­gőssége, másrészt pedig az, hogy a t. pénzügy­minister urnak legyen elegendő ideje megteendő interpellátiómra válaszolni. Mindenekelőtt, szükségesnek tartom nagyon röviden az e tárgyban történteket a t. ház em­lékében föleleveníteni. (Halljuk!) T. ház! E tárgyban többen ez oldalról felszólaltunk 1879. márczius 8-án. A pénzügy­minister ur akkori válaszában kilátásba helyezte az encméte összehívását és igérte annak folytán a baj orvoslását és ez ügyben az intézkedést. Másodízben felszólaltunk szintén ezen oldalról Kézdi-Szentlélek kérvényének tárgyalása al­kalmával 1879. november 8-án. Akkor a t. ház azon szerencsében részesített, hogy módosítvá­nyomat, melyet a kérvényi bizottság vélemé­nyével szemben beterjesztettem, elfogadta, a melyben a pénzügyminister ur utasíttatott, hogy a már megtett indítványra vonatkozólag véle­ményes jelentését még azon évben, tehát 1879-ben adja be. A t. pénzügyminister ur akkor szives volt megígérni, hogy a szakértők véleményéi nem­sokára be fogja kérni és az ügy sürgősségéről és fontosságáról meg lévén győződve, igyekezni fog ez ügyben minélelőbb intézkedni. Harmadízben felszólaltam í 880. évi márczius 8-án a költségvetés tárgyalása alkalmával. Akkor a t. pénzügyminister ur nemcsak azt mondta, hogy belátja a dolog sürgősségét és fontosságát, de akkor már hozzácsatolta, hogy a vám és kereskedelmi szerződés folytán a lajthántúli mi­nisterium nélkül e tárgyban intézkedni nem tud. Már akkor feltűnt a t. pénzügyminister ur válasza, mert két alkalommal azt mondta, hogy a dolog sürgős és fontos, a harmadik alkalommal pedig azt mondta, hogy a lajtkántúliaknak is van beleszólásuk, tehát azok nélkül nem lehet in­tézkedni. T. ház! Ezekből kitűnik, hogy a t. pénz­ügyminister ur a képviselőház határozatát nem respectálta. Nem respectálta pedig azért, mert már két éve múlt el annak, hogy e tekintetben felszólaltam és egy éve múlt el azóta, mikor a ház a t. pénzügyminister urat e tekintetben a szükséges intézkedés megtételére utasította, mégis e perczig semmi sem történt. T. ház! Ugy látszik, hogy a t. kormány­nak nem lehet érdeke, nem lehet czélja a székely nép érdekében ezen kedvezményt, melyet az 1868. évi XVIII. t. czikk biztosított, életbe lép­tetni, (ügy van! a haloldalon.) Az adókat emelni arra van elég képessége a kormánynak, de az adóképesség emelésére és a teher birhatására, az erő fokozására nincsen szándéka a t. kormánynak. (Igaz ! a baloldalon.) Az ezen kedvezménytől való megfosztatása folytán, a székely nép anyagi ereje jelentékenyen megesökkent, állattenyésztése na­gyon alászállott, ugy hogy maholnap az állatok a Székelyföldön felére fognak leszállani. (Igaz! a baloldalon.) Ha a t. kormány felfogná ezen ügynek fontosságát, ha átérezné különösen pe­dig azt, hogy politikailag és nemzetiségi szem­pontokból mennyire fontos és nevezetes a szé­kely népnek az ország délkeletén az érdekét tá­mogatni és tudná annak politikailag fontosságát, e tárgyban már régen intézkedett volna. Sőt azon alkalommal, midőn t. pénzügyér ur az államjószágoknak nagy mértékben eladását itt a házban indítványozta, már akkor kilátásba kel­lett volna helyeznie, hogy ezen nép érdekében

Next

/
Thumbnails
Contents