Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-320

320. országos ülés deczember 15. 1880. 49 ben létesítendő erődítések a legkiválóbb mértékben Magyarországnak érdekében történnek. Thaly Kálmán (közbeszól): Is! Baross Gábor: Igen jól méltóztatott a képviselő ur az „is" szócskát hangoztatni, mert azt gondolom, hogy a monarchia kapcsolatában úgy tüntetni fel a dolgot, mintha a hadügyi intézkedések o Felségének csupán többi országai és tartományai érdekében eszközöltetnének, nem helyes; valamint viszont nem volna helyes azt mondani, hogy a Magyarország érdekében létesített erődítések, csakis Magyarország érdekében volnának létesítendők; hanem mindannyi a monarchiának, tehát Ausztria és Magyarország érdekében létesíttetnek. (Helyeslés jobbfetöl.) E tekintetben tehát szintén constatálnom kell, hogy a t. képviselő ur azon kifejezése, hogy Magyarország érdeke e tekintetben elhanyagoltatik, a valóságnak meg nem felel. De tovább megy a t. képviselő ur és azt méltóztatott mondani, hogy átalában véve a hadügyministerium eljár hadügyi költségvetés keretén belül való intézkedések irányára nézve, Magyarország érdekét figyelmen kivül hagyja. Én viszont constatálok kettőt. Az egyik az, hogy a delegatió, azóía, mióta fenn létezik és mióta a hadügyi albizottság lehetőleg minél behatóbban tárgyalja az előirányzatot, minden egyes ülésszak alatt hozott határozatai világosan bizonyítják, hogy a delegatió a maga részéről Magyarország érdekeinek méltányos, jogos, törvényszerűit! figyelembe vételére nézve a kellő ellenőrködést gyakorolta és a hol azt netalán a szándék mellőzése mellett kellőleg védve nem találta, határozataiban újólag az ország érdekeinek megvédésére utasította a hadügyi ministeriumot. És constatálom, a határozatok nyomán, hogy a delegatió működéséből mindenki tudomást vehet arról, hogy igenis a hadügyi intézkedésekben Magyarország érdeke kellő figyelembe vételt talált: constatálom tehát, hogy ez irányban a képviselő ur felhozott állítása a tényeknek szintén meg nem felel. De tovább ment a képviselő ur és felhasználta az alkalmat, hogy a hadsereg intézménye ellen egy erős és már sokszor hallott támadást intézzen. Én ezen támadás egyes részleteire nem fogok refleetálni, tegnap döntött el a képviselőház agy ilyen kérdést és sokan foglalkoztak e kérdéssel és megvallom őszintén, ha az átalános felfogásnak - kell kifejezést adnom, akkor azt abban fogom kellőleg körvonalozni, hogy mindenki, ki a jelen institutiók felett teljes komolysággal gondolkozik, constatálni fogja azt, hogy az ilyen viták épen nem alkalmasak azon kölcsönös egyetértés, azon barátságos és mondhatnám sympatikus helyzet létesítésére, melyre nekünk feltétlenül törekedni kell. (Helyeslés jobbfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. T. ház! Kétséget nem szenved, hogy valamennyi országban, méltóztassék az alkotmány fejlődését bárhol figyelembe venni, méltóztassék szemügyre venni a franczia hadseregben történteket és az ott jelenleg uralkodó viszonyokat és megfogják engedni, hogy a hadseregekben megy legnehezebben végbe azon átalakulás, mely ezen intézménynek a parlamentalis intézménynyel való teljes kiegyeztetését lehetővé teszi; ez a nehézség a hadseregek természetében, azok hivatásában, rendeltetésében fekszik. Midőn a franczia hadsereg álláspontját bírálgatta egy kitűnő franczia publicista, coustatálta annak precer viszonyát a köztársasághoz. És miért coustatálta? A főindoka abban volt, mert monda : a köztársaságban hiányzik a hadseregnek prestigeje. Én azt gondolom, hogy épen azért, hogy a hadsereg kötelességét megtegye, az intézménytől ezen prestiget elvenni nem lehet. (Igaz! jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon^) Már pedig azon folytonos, szakadatlan támadás, mely egyeseknek esetleges hibái folytán az egész intézmény ellen van intézve, (Thaly közbeszól: Nem az egészet támadtam!) nagy mértékben kárára válik azon prestigenek, melyre a hadseregnél, fennálló viszonyainknál fogva igen nagy szükségünk van. De tovább megyek. Tény, hogy AusztriaMagyarországban a hadsereg helyzete a múlt időknél fogva, valójában igen nehézzé teszi a kedvező átalakulást s nem tagadom, hogy a múltnál fogva és a múltban gyökeredző okoknál fogva lehetnek a hadseregben elemek, melyek belsőleg a most fennálló alkotmányos institutiók nak talán nem barátjai, de ezt én constatálva külső tények által egyátalában sehol sem találom, sőt oonstatálhatom azt, hogy újabb időben — a mi egészen kiviláglott a delegátiók tárgyalásai alkalmával, — igen kedvező hangulat kezd lábra kapni a hadseregben, mely bennünket azon határozott reményre jogosít, hogy a hadsereg minden alkalommal meg fogja tenni kötelességét a birodalom és benne Magyarország érdekeinek megvédése szempontjából és hogy azon támadások, melyek a múltban györekedző antipathyábóí intéztetnek a hadsereg ellen, fényes czáfolatot fognak nyerni a jövőben és azon mindinkább kedvezőbb felfogásban, mely állapotaink iránt a hadseregnél örvendetes módon terjedni kezd. Midőn ezen lassú, de biztos processus kezd a hadseregben lábra kapni, hogy akkor mi itt a parlamentben napról napra idézzünk fel vitákat, a melyek egyeseknek még nem is constatált hibái körül forognak, (Zaj. Élénk ellenmondások a szélső balról) ezen egész intézmény ellen, a létező törvényes alapok teljes félretétele mellett intéztetnek, hogy ezek a támadások nem lehetnek kedvezők, ezen általam jelzett igenis alkalomszerű és kívánatos szellemnek tovább terjedésére: 7