Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

I. 392 **•• •«•*»«• * kellene végezni, a kiknek évi fizetésük 2000 frt. Azt igen jól méltóztatik tudni, hogy az évi összes kataszteri költségek 2 millió forinttal vannak felvéve. Ha már most ily tisztviselők kinevezése mellett ezen munkálatok csak egy évvel előbb befejeztethetnének, azzal az évi 300,000 forinttal, a mennyivel ezen kinevezések folytán az évi kiadás szaporodik, ha föltesszük, hogy ezen tisztviselők két évig fognak alkalmaztatni, mert tovább nem is lesz szükséges s e szerint két év alatt 600,000 frttal 2 millió forint megtakariítatik: ebből a tényből a kormányra nézve szemrehányást csinálni csakugyan nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De a t. képviselő ur hivatkozott a takarékosságra s azt mondta, hogy ez kivánatos a közélet mindeu ágában épen ugy, mint az államháztartásba*. Hát ismét bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy épen ezen themára nézve nekem volt szerencsém ebben a házban is, de más helyen is felszólalni: s midőn ez irányban felszólaltam s ezen kérdést fölvetettem, épen a t. képviselő urak a túlsó oldalról mondották azt, hogy ez koplaiási rendszer, ez koplalási politika. Hát méltóztassanak azon argumentumot, melyet a képviselő urak akkor én ellenem használtak, most Sennyey képviselő úrral szemben használni. (Helyeslés a jobboldalon.) És épen azon szemrehányássá! szemben, miszerint a kormány és különösen én, a megtakarításokra figveleramel nem volnánk a azok iránt érzékkel nem bírnánk, bátor vagyok hivatkozni épen azon tényre, a melyre a képviselő ur hivatkozott, hogy a regie-koltségeknél mennyi megtakarítást eszközöltünk; hivatkozom arra, hogy a bányászatnál, hogy az államjószágoknál, a mint már az idei költségvetés előterjesztése alkalmával volt szerencsém felhozni, 80,000 frt megtakarítást mutattam elő. És ha nem lennénk figyelemmel arra, hogy ezen országban levő számos vasműveknek kezelésénél oly eljárás létesíttetett, a mely szintén 80,000 frtba került, még további megtakarítást mutathatnánk ki. Itt bátor vagyok előterjeszteni egy kimutatást, hogy a megszavazott költségvetés keretén belől mily megtakarítást létesíttetett. Ebből kitűnik, hogy igen nagy összegekre megy, a mi az egyes ministeriumok költségvetésén belül adroinistrativ utón megtakarittatott és igy megtakarítható volt. De azt hiszem, hogy olyan megtakarítás, melyre a t. képviselő ur utalt, hogy minden ministeriumnál már a költségvetésben lényeges megtakarítást érvényesítsen és hogy ezzel annyira menjen, hogy az egyensúly helyreállittassék, ez meggyőződésem szerint kivihetetlen. Azt mondja a t. képviselő ur, és ebből akar következtetni a kormány álláspontjára: itt van a te jánnár 28. 1881. budapest-zimonyi vasút, a melynek problematicus a jövedelmezősége. E kérdésnek, t. ház, két része van, először ez egy nemzetközi szerződésnek következménye, melyet a monarchia kötött, melyben kötelezettséget vállalt az iránt, hogy a Szerbiával való \ asuti összeköttetést egy bizonyos határidőn belül létesíti. Ennek, felfogásom szerint, megfelelni kell és ezen elvállalt kötelezettség végrehajtását nem lehet másra bizni, hanem ezt a magyar államnak kell végrehajtani. A kérdés tehát nem az, hogy ki akarjuk-e építeni, hanem arról lehetne legfelebb szó, — ámbár erről is törvény intézkedik, — hogy létesittessék-e az összeköttetés Budapesttől Zimonyig közvetlenül, vagy használtassék-e fel erre egy már létező vasút. Az a kérdés, hogy az összeköttetés létesíttessék Kikindától Belgrád felé, vagy Budapesttől egyenesen Zimonyig. Itt tehát nem a budapestzimonyi vasút egész költségének terhéről, hanem csak azon költségtöbbletről lehet szó, mely előáll ; kkor, ha a budapest-zimonyi és nem kikindabelgrádi vasút építtetik ki. Nekem tudomásom nincs arról, hogy ezen kikinda-zimonyi vasutat az állam minden megterheltetése nélkül valamely társulat kiépíteni akarná és igy ezen vonal építésére a tőkebeszerzésről, vagy ezen tőke kamatainak biztosításáról kell gondoskodni az államnak. Ha már most méltóztatnak a ;ávolságot venni akár Kikindától Zimonyig, akár Szabadkától Zimonyig, körülbelül egyforma mind a távolság, mind a létező akadályok tekintetében. És ha az építési költséget 25 millióra teszszük. ezen összegből a felügyelőség számítása szerint a budapest-szabadkai vonalra csak 7 — 8 millió esik. A kérdés tehát nem ugy áll, hogy 25 millió költség vobia elhárítható, hanem csakis azon többlet, a melyet az egyenes összeköttetés okoz. De ettől eltekintve, ha általában, mint a t. képviselő ur, nagy súlyt fektetek én is arra, hogy általános vasúti politikára nagy befolyása legyen az államnak és hogy lehetőleg helyes vasúti politika űzessék: akkor szükséges, hogy a fővonalak a kormány kezében vagy befolyása alatt legyenek: ezek közé tartoznak az oderbergbudapesti, budapest-zimonyi, brassó-budapesti és budapest-fiumei vonalak. Hogy ehhez képest a budapest-zimonyi vonalnak létesítése a félrevezetett közvélemény postulatuma legyen, azt — méltóztassék megengedni, nem ismerem el; mert, hogy legalább ezen négy fővonal az állam befolyása alatt legyen, ez a forgalom érdekében minden körülmények között szükséges. De azt mondja továbbá a t. képviselő ur hogy az már más, hogy a szerbiai vasút csakugyan egy drága politikai aspirátió. Én ezt sem tekintem annak. Mert ha azt