Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

340. or»«%os ülés január 28. 1881. 393 akarjuk, hogy e vasút jövedelmező legyen, arra kell törekednünk, hogy az menjen Szerbián keresztül és Szerbián túl; azért minden módot el kell követni, hogy ez a vonal az állam e részbeli terheltetése nélkül lehetővé tétessék. Közgazdasági szempontból sem tartom mellékesnek azt, hogy ezen vasút Szerbiába bevezettessék, nem tartom részint azért, hogy kereskedelmi összeköttetések létesüljenek ezen vonal által, részint pedig azért, hogy ez a szerbiai vasút építése a magyarországi gyáriparra nézve felhasználható legyen. Ezen szempontoknál fogva tehát ezen vasút felett oly könnyen ítéletet mondani, hogy ez drága politikai aspiratio, hogy félrevezetése a közvéleménynek és oly teher, melyet az államtól el lehetne hárítani, én nem tekinthetem helyesnek. Én azon természetes forgalmat, a mely vezettetik Belgrádtól Budapesten át Oderbergig, nem akarom mesterségesen más irányba terelni (Élénk helyeslés a jobboldalon) és épen azért szükségesnek tartom a vasút kiépítését. Sajnálom, hogy a t. képviselőházat kénytelen vagyok oly hosszasan untatni, (Halljuk!) de mégis szükséges a t. képviselő ur által felállított programmra nézve nézeteimet kifejteni. {Sálijuk! Halljuk!) A programm első részét, a mely közi igazgatási bajok orvoslására vonatkozik, ilyen általánosságban azt hiszem, a háznak minden tagja elfogadja; de a mi az orvoslás módját illeti, hogy az administrativ rendszer miként állapíttassák meg: ez oly kérdés, melyre nézve a háznak különböző árnyalatain bizonyosan igen eltérő vélemények uralkodnak. Általánosságban elfogadjuk mindnyájan, de alkalmazására nézve sok függ attól, hogy mily eljárás proponáltatik. A programm utolsó részére, a mely azt kívánja, hogy a vasutakra és vasúti tarifákra befolyást gyakoroljunk, hogy a vasutak az államnak kisebb terheltetésével járjanak: a kormány nem csak szavakkal nyilatkozott, hanem igen sokat tett a legutóbbi időbér, és én állásomból folyó kötelességemnél és épen az ország pénzügyei iránt tartozó tekintetné] fogva kénvtelen vagyok arra hatni, hogy most ez irányban inkább lassabban haladjunk és ne tegyünk többet, mint a mennyi elkerülhetetlenül szükséges. De ha azt mondják a kormánynak, hogy ez irányban nem tett seu.mit, ezt a szemrehányást nem fogadhatom el. Arra, hogy a képviselő ur nem szün meg követelni, hogy az állam eddigi jövedelmi forrásai ápoltassanak és szaporittassanak, csak azt mondhatom, hogy épen azon intézkedések által. melyeket a benyújtott törvényjavaslatok utján a kormány tétetni akar s melyek a bélyegre és KÉPYH. KAPLÓ. 1878—81. XVI. KÖTET. az illetékek kezelésére vonatkoznak, a kormány kitüntette, hogy ugyanez a szándék vezeti. A mi a képviselő ur azon kívánságát illeti, hogy az ország fekvő birtokai el ne feeséreltessenek, erre hatni csakugyan kötelessége a kormánynak és a törvényhozásnak és ha a t. ház azt méltóztatik gondolni, hogy a kire törvény által ezen állanvjavak eladása bízatott, azokat el fogja fecsérelni, természetesen meg fogja tőle vonni a bizalmat és e javak eladását másra fogja bízni. Azon eredményekből azonban, melyeket akkor, midőn ez ügy a t. házban tárgyaltatott, arra nézve volt szerencsém előterjeszteni, hogy az államjavak miként értékesíttetnek, azon szemrehányást szerény véleményem szerint nem lehet következtetni, hogy e javak elpocsékoltainak, mert azok igenis kielégítő áron adatnak el. Magát a czélt, ismétlem, mindenki akarja. Ezeket kívántam a programmnak általánosságban tartott részeire megjegyezni. De van a t. képviselő ur felszólalásának positiv része is s ez az, hogy kiadásainkat nagyobb mérvben apaszszuk, bevételeink fokozását pedig egy időre halaszszuk el. A t. képviselő ur azt mondta ugyan, hogy az ellenzéki padokról nem kíván olyat mondani, a mit ezen székeken beváltani ne igyekeznék, (Halljuk !) Azt hiszem azonban, ha arra kerülne a sor, hogy a t. képviselő ur ama szavait érvényesítse, az akkori ellenzék részéről programmjának ezen részére nézve nem egyszer intéztetnék hozzá kérdés. De midőn a költségvetésről vagy pénzügyi kérdésekről van szó, legbiztosabban beszélnek a számok. Méltóztassanak tehát nekem megengedni, hogy számokkal illustráljam, mennyiben lehetséges a programm ezen pontjának keresztülvitele (Halljuk!) A törvényhozás által elfogadott költségvetés 271 millió frtban állapítja meg az állam folyó szükségletét. Engedelmet kérek, hogy a rendes kiadásokat elkülönítem a rendkívüliektől. Nem azért teszem ezt, hogy elpalástoljak egyes kiadásokat; de midőn arról van szó, hogy mennyit tesz folyó szükségletünk és mennyit folyó jövedelmünk, nem szólhatunk a beruházásokról, melyeket megtenni és gyorsabban vagy lassabban tenni tőlünk függ; valamint nem szólhatunk a rendkiviili bevételekről, az állambirtokok eladásaiból nyert jövedelemről, mert ezek más elbírálás alá esnek; hanem tisztán a folyó évi rendes szükségletet a rendes bevétellei kell összehasonlítanunk. S ha így történik az összehasonlítás, a rendes kiadások a folyó évi költségvetésben 271 millió frtot tesznek. Ebben az összegben bennfoglaltatik 10 millió 700,000 frt kamatbiztosítás és mintegy három 50