Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

340. OrMagos filét január 28. Í8S1. 391 töltené ezt az időt, tartok attól, hogy néhány év múlva az lenne következménye, hogy évenkint 10 millió Dévértékű adósság megkötésére kényszerítjük az országot, a mi néhány éven át tesz 30 milliót, a kamatokkal együtt 32—33 milliót s hogy ha akkor hozzá akarónk látni a pénzügyi rendezéshez, az sokkal nagyobb áldozatot fog kívánni, mint hogy ha ez a munkát megkezdjük most idejében. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, érdekes jelenséget tapasztalok, midőn ezen házban akár költségvetési, akár politikai vitát folytatunk ; és ez az. hogy míg más országban ez egy izben a költségvetési vita alkalmával szokott történni, addig mi azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy évenkint 3—4, sőt még több ilyen vitánk van. A múlt évben is igy volt; azt hiszem, az idén is ez nem fog egyedüli maradni, hanem ha majd a hiány fedezése s esetleg a budapest-zimotsyi vasút fog szóba jönni, ugyanazon általános vitát ismét lesz szerencsénk hallani. S én figyelmeztetem a t. házat azon jelenségre, hogy valahányszor ily viták támadnak, méltóztassék megnézni az értékpapírok árfolyamát, mindig fogják tapasztalni azoknak esését. Én ebből bátor vagyok következtetni azt, mit különben is hiszek, hogy saját hitelünknek legnagyobb ellenségei mi vagyunk. Mert, t. ház, megengedem és tudom, hogy azon idegenek, kik magyar értékpapírokat vesznek, igenis ismerik Magyarország költségvetését és viszonyait, de ha daczára annak, hogy azt ismerik, mégis azt hallják, hogy ezen országban annyit jajgatnak az ország anyagi elpusztulásáról, hogy a kiadásokat redncálni nem lehet, de a jövedelmeket semmikép sem lehet fokozni, hogy a defiezit állandósítva van, akkor meghökkennek és gondolkodóba esnek, hogy mégis valaminek kell lenni abban. Méltóztassék elhinni, ezen jelenséget van alkalmunk tapasztalni, valahányszor itt a vita folyik ilyen kérdések felett. De azt mondják a t. képviselő urak, hogy borzasztó mérvben elszegényedik ez az ország, hogy nagy mértékben tönkre megy és hogy mindazt, a mit adótételekben és új adókban megszavazunk, azt meg lehet szavazni papíron, de tényleg befolyni nem fog. Hát én kötelességemnek tartom kijelenteni, hoj;y én nem látom az országot oly sanyarú viszonyok köztt és bátor leszek azt hivatalos adatokkal bizonyítani. Áll az, t. ház, hogy 1880 végén az egyenes adók hátralékának összege 32

V* milliót tett, szemben mintegy 80 millió egyenes adókkal. Kétséget nem szenved, hogy ez nagy összeg, mert az egy évi előírásnak 40%-je. De méltóztassék részletesen megnézni, hogy ezen hátralékok nagysága honnan ered és hol van és majd méltóztatik azon következésre jutni, hogy ezen 327* millióból 7 megyére esik 11 millió. Ezen hét megye pedig olyan, melyre csakugyan rá lehet mutatni, hogy olyanok, melyek a legutóbbi években nagy károkat szenvedtek. Ilyenek Temes, Torontál, Zemplén, Ung, Bereg és néhány felső megye. Ezen hét megyére oszlik tehát ezen teher igen nagy, majdnem egy harmadrésze. Vaunak azonban az országnak igen számos megyéi, a hol épen az adórestantiák lehetőleg a minimumra leszállnak. így nevezetesen, hogy egy párt említsek : Békésmegye másfél millió évi adója mellett, daczára anuak, hogy Békésmegyében igen rósz, kedvezőben viszonyok voltak, épen az árvizek következtében, összesen 65,000 frtig van hátralékban; igy Bácsmegye, 5.300,000 frt évi adója van, összesen 75,000 írttal van hátralékban. Igy elsorolhatnék 15 vármegyét, melyben az adórestantiák a minimumra vannak redukálva. Igen kevés megye van, hol az adórestantiák az évi előíráshoz képest 20—30 %-ot képeznek. Hát, t. ház, én ezen adatokból birom azt következtetni, hogy ezen ország annyira elszegényedett volna, hogy az adókat beszedni, behajtani nem lehet és hogy mindaz, a mit a törvényhozás új adókban megszavaz, mindig papíron marad és be nem foly. Most, t. ház, egy más adatot leszek bátor előterjeszteni, a mi épen az ország elszegényedésére vonatkozik. (Bálijuk!) Szilágyi t. képviselő ur ugyanis fölemlítette, hogy a takarékpénztárakban nagy tőkék vannak letéve s ő ebből azt következtette, hogy a vállalkozási szellem hiánya miatt folynak a pénzek oda be. Hát, t. ház, a vállalkozási szellem hiányát tagadtam előbb is és tagadom most is. De ha egyátalában tőkék léteznek, ez mégis csak arra mutat, hogy a nemzet birtokában léteznek megtakarított tőkék, melyek a takarékpénztárakban elhelyeztetnek; mert ha nem léteznének, nem is helyeztethetnének el. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Sennyey b. képviselőtársam hivatkozott arra is, hogy a kormány milyen pazarlást követ el és nevezetesen épen a pénzügyi szakmára vonatkozólag egyenesen rosszalja azt, hogy a kataszterhez egész serege a tisztviselőknek neveztetik ki s ezt ugy tünteti föl, mintha ezen eljárás tisztán protectio, vagy valamely más czélból történnék. (Halljuk!) Hát, t. ház, épen a képviselő ur, a ki ezen kérdésben, mint a kataszteri enquéte tagja, nagyon jól tudhatja, hogy mi történt a kataszteri munkálatok terén és miért történt ezen intézkedés? Történt az, hogy alkalmaztatnak az ország egyes vidékein tisztviselők évi 900 frt fizetéssel s alkalmaztatnak azért, hogy csekélyebb jelentőségű kataszteri munkákat végezzenek, mely munkákat, ha ezen 900 frt fizetéssel ellátott tisztviselők nem végeznék, a járási becslő-biztosoknak