Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

390 34f. trwáges Kiét január 28. 1881 hogy ezen adó kezelése nem lesz oly zaklató, oly nehézkes, minőnek most mondják; és meg fognak győződni, hogy nem egyes osztály ellen yan ezeu adó alkotva, hanem fogja ezt fizetni iparos, gyáros, föld- és kézműves és mindenki, ki e czikkeket fogyasztja (Helyeslés jobbfelöl.) Épen ugy nem fog sikerülni, hogy ebből osztálygytílölet váljék — és itt méltóztassék a t. ház megengedni, hogy személyes kérdésben szóljak, ugy sem igen szokásom, — mint nem fog sikerülni a t. képviselő urnak megjelölni azon válaszvonalat, mely engem a ministerelnök úrtól elválaszt. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy különösen Bosznia oceupatiójára nézve van egy vonal, melyen túl a volt pénzügyminister felelóVéget nem vállalt s melyért a jelenlegi pénzügymiuister felelősséget szintén nem vállal, e tényért tehát csak a ministerelnök ur felelős. (Halljuk!) Nem hiszem, hogy a képviselő ur emlékeznék reá, de én is hivatkozhatom azon felszólalásomra, melyet nect e helyről, hanem mint egyszerű képviselő a külügyi politikára nézve előadtam. E felszólalásban elmondtam a külügyi politikára vonatkozó nézeteimet s nem hiszem, hogy e nézetek eltérnének a t. ministerelnök ur által ismételve előadott nézetektől. Mindazonáltal azon tényékért, melyek akkor történtek, mikor nem voltam a kormány tagja, természetesen a legjobb akarattal sem lehetek felelős. De valamint e kérdésben uem fog sikerülni a t. képviselő urnak közttünk a válaszvonalat megtalálni, ugy más kérdésekben sem fogja azt meghatározhatni, mert ilyen eltérés közttem és a ministerelnök ur köztt nincs; s a mi nincs, azt constatálni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Lehet sok hibám nekem is, a képviselő urnak is, de egy hibám nincs: az, hogy intricus volnék s üszköt hinteni a ministerelnök ur és közttem, mint a t. képviselő ur akarja, méltóztassék meghinni, / hiábavaló fáradság. (Élénk tetszés jobbfelb'l.) Áttérek most, t. ház, b. Sennyey Pál képviselő urnak felszólalására. (Halljuk! Halljuk!) Itt is abban a kényszerhelyzetben vagyok, hogy a t. képviselő ur beszédének azon részére, a mely a törvényjavaslatra vonatkozik, nem igen felelhetek sokat, mert csak ugy mellékesen foglalkozott a törvényjavaslattal és csak azokra hivatkozott, a miket előtte e tárgyban elmondottak. A t. képviselő ur azt állította, hogy a munkás oda megy, a hol olcsóbban él és hogy mivel megdrágítjuk e törvényjavaslattal a munkás életmódját, megakadályozzuk azt, hogy a munkás ide jöjjön. Magát azt az alaptételt, hogy a munkás oda megy, a hol olcsóbban él meg, azt hiszem, hogy átalánosságban senki sem fogadhatja el; mert nem oda megy a munkás, a hol a megélhetési mód olcsóbb, hanem oda, a hol munkát talál és a hol munkája jobban lesz megfizetve. (Ugy van! jobbfelöl.) Mert ha a t. képviselő ur állítása való volna, akkor nem történhetnék meg az, hogy a munkás épen a legnagyobb városokba gyűljön. (Ugy van! jobbról.) E tekintetben azon adatok, a melyeket Ivánka képviselő ur hozott fel, felelnek meg leginkább a valóságnak és az én felfogásomnak is. Ezek szerint 20 gramm czukor és 10 gramm kávé vehető fel a munkás napi fogyasztásakint. Ezt véve alapul, ugy, a mint ezt Ivánka képviselő ur is kitüntette, az adó a czukornál és kávénál 59. és ha pótkávé számíttatik kávé helyett, 41 krajczárra rúg egy esztendőn át. (Halljuk! Halljuk!) E külöubség pedig a legtávolabbról sem oly nagy, hogy e miatt megdrágulna a munkások életmódja, vagy hogy ez megakadályozná a munkások idejövetelét. (Ugy van! jobb felöl. Mozgás balfelöl.) Azt is mondta továbbá a t. képviselő ur, hogy súlyosak a terhek és hogy azok súlya alatt görnyedve, a nemzet csaknem összeroskad (Halljuk! Halljuk!) és hogy azon eljárás, hogy a fizetendő teher folytonosan emeltetik, az idegen tőkét elűzi az országból. A t. képviselő árnak ez a kijelentése, a mint azt várni is lehetett, a t. háznak túlsó oldalán (a szélsőbalra mutat) nagy helyeslésben részesült. Én, t. ház, az általam szerzett tapasztalatok alapján mondhatom, hogy a kormány által követett eljárás nemcsak nem űzi el az országból az idegen tőkéket, (Ugy van! jobbról) hanem én épen az ellenkezőtől tartok, vagyis a szédelgéstől, mivel az idegen tőkének igen nagy a vágyódása itt üzleteket csinálni. (Halljuk! Halljuk!) Nézetem szerint, t. ház, ha azt tennők, a mit a t. képviselő ur óhajt, vagyis ha nem íbkoznók bevételeinket, ekkor gondolná meg az idegen tőke, hogy adjon-e ily országnak kölcsönöket, a mely jövedelmeit fokozni nem képes. (Ugy van! jobbfelöl.) A t. képviselő ur azt mondja továbbá, hogy ő pihenést akar adni a nemzetnek, hogy ez alatt összeszedhesse erejét. Ha, t. ház, ez a pihenés abból állana, hogy más tekintetben is a nemzet adóterhen könnyítés történjék, akkor igenis értem, meglehet, hogy kellemes volna az adófizetőre nézve. De az adók, melyek a törvényhozás által eddig megszavaztattak, a t. képviselő ur nézete szerint is megmaradnának, azokat be kellene hajtani szintúgy, mint eddig és csak ezen új fogyasztási adó nem szedetnék be az adózóktól Ezen nyugalom daczára, melyet az adófizetők élveznének — tartok tőle — mégis bekövetkeznék azon eset, hogy az adóexecutió felzaklatná nyugalmából az adófizető polgárokat. De feltéve, hogy egészen nyugalomban