Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-319

319. országos ülés decfsember 14. 1880. gj meny alakjában arra a helyre feltéve, a mely hely őket jogosan megilleti és onnan eltávolították akkor az a kérdés jogos, vájjon azon czélból távolították-e el azt onnan, hogy vissza ne tétessék és oly modorban távolították-e el, mely a nemzet becstiletérzését sérti? Ez jogosult kérdés és feleletet követel. Az elsőre a feleletet megadták a tények. A magyar nemzeti szinek, a magyar háromszinű lobogó ott áll minden ily katonai ünnepélyességek alkalmával kitűzve az őt jogosan megillető helyen. A másikra pedig megadta a választ maga az illető, a ki vádolva volt, midőn a személyes ügyben szavahihető gentleman tanuk előtt kinyilatkoztatta, hogy ő a magyar nemzetet sérteni e kifejezés által nem akarta, hogy ő a magyar nemzetet tiszteli és becsüli. — Uraim, a világnak minden civilizált országában az ily nyilatkozat után bevégzettnek jelentetik ki az ügy. (Ugy van! a jobboldalon.) Egy becsületes jellemű férfiúnak azon nyilatkozatát : nem akartam azt, ki magát sértve érzi, megsérteni, mindenki lovagias elégtételnek veszi. {Felkiáltások a, szélsőbalon: Magánembernél.) De én azt, hogy szántszándékosan, botorul ily brüsk megsértését czélozta, akarta volna valaki a magyar zászlónak elkövetni, nem hihetem. Nem azt nem hihetem, hogy egyes botor hóbortos ember, kinek a szinek ellen dühe van, támadást intézzen ezek ellen. Lehet, vannak ily emberek. Hanem lehetetlennek tartom azt, hogy ha ily vérig sértő gúny pnblicussá lett, ennek tudatában egy egész város, egy egész ország, egy egész megye elhordozza a szivében nyolcz hónapon a sértést, (Ugy van! a jobboldalon. Hosszan tartó mozgás) akkor, midőn Magyarországon szabadsajtó van, midőn Magyarországon parlament van és sem a sajtóban, sem a parlamentben ezért elégtételt magának magyar ember ne követeljen, sőt végső esetben a magyar ember a kardhoz ne kapjon, ha ily eset csakugyan megtörtént: ezt én, Eger városát és Heves vármegyét ismervén, tökéletesen lehetetlennek tartom. (Tetszés a jobboldalon.) Én azon katonának a szavát, a ki becsületszavára, parolájára mondja, hogy nem akarta megsérteni nyilatkozatával a magyar nemzetet, hitelesebbnek tartom, mint azét a bús hazafiét, a ki állítólag hallotta és nyolcz hónapig tartotta e sértést magában és a sértés csak nyolcz hónap múlva fúrta ki az oldalát. {Élénk derültség és tetszésnyilatkozatok a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) De hát, t. ház, éppen most előttem szólott Ugron G-ábor képviselő ur igen világosan kimondta, hogy nem is a Seemann-ügyről van itt szó, hanem van szó egy combinált támadásról a közös hadsereg intézménye ellen. Ezt értem tökéletesen. De azon eszközök között, melyeket felhasználnak e tárgyban, éppen nem helyeslem ezen hadsereg tisztei ellen megindított razziát. Orbán Balázs t. képviselő ur gúnynyal emlékezett meg azokról az osztrák tisztekről, a kik a 48—49-iki zászló elől futottak. De elmulasztott egyet, nem emlékezett meg azokról a tisztekről, a kik az osztrák hadseregből átlépve hozzánk, ezen jelvény alatt küzdöttek és vérzettek. (Nyugtalanság a baloldalon.) Igenis, nagy számmal voltak szabadságharczunk hadseregében azok az emberek, a kik beszéltek németül, de barczoltak a magyar alkotmányért s előttem a legkisebb seb, a mely vérzik, sokkal nagyobb ékesszólással bir, mint a legnagyobb száj, mely dicsekszik. (Zajos derültség jobb felől, mozgás balfelöl) Elfelejté különösen a t. képviselő ur, hogy volt ezen osztrák tisztek köztt egy Leiningen, a ki, mint tökéletes osztrák katona, a magyar hadvezérségig s a magyar szabadság vértanujáig felvitte s a kinek emlékét minden esztendőben megkoszorúzza a magyar nemzet kegyelete. Önök ezeket a koszorúkat tapodják a sárba. (Élénk helyeslés jobbfeló'l, zajos ellenmondás bálfelöl,.) Én nem hiszem, hogy isten azt a csapást mérje ránk, hogy hasonló eset és helyzet az országra, e népre bekövetkezhessek. Sokkal okosabbnak tartom, sokkal okultabbnak a tapasztalatok után, mind a németet a Lajtán túl, mind a magyart a Lajtán innen, hogy még egyszer egymás összetörésére pazarolják azt az erőt, a mely erő sokkal nagyobb megpróbáltatások számára van fenntartva. (Ugy van! jobb felöl. Felkiáltások balfelöl: Bosznia számára!) És most hálát kell adnom a magyarok istenének, hogy elhozta ránk azt a boldog napot, a mikor nincs a magyar nemzetnek nagyobb baja annál, mint, hogy a „k. k". köztt nincs ott az „und". (Nagy derültség jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Thaly Kálmán képviselő ur, mint nagy archaeologus .... Thaly Kálmán (közbeszól): Historikus. Jókai Mór: Bocsánat, t. ház, nagy historikus. (Nagy derültség.) Thaly Kálmán: Nem nagy, csak kicsiny. Jókai Mór: Bocsánat, lapsus linguae volí. Tehát mint historikus, emlékezni fog arra, hogy volt már egyszer egy világhírű veszekedés az „und" felett, akkor, a mikor a byzanti orthodoxok és schismatikusok a felett veszekedtek, hogy ott legyen-e a füio után a ,.que" szócska. És ! a felett annyira össze tudtak veszni, hogy mikor a török szultán ostromolta Konstantinápolyt, a mikor már Orbánnak — nem Orbán Balázsnak —(Zajos derültség jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) a mikor már Orbánnak három mázsás [ golyói hullottak a Porté Romana-ra, még akkor i is a „filioque" feleit veszekedtek. (Tetszés jobb-